Egy gyerekkori kérdésből indul, de már egy teljesen más élethelyzetből válaszol rá: Lábas Viki új dala, az Álompor egyszerre visszanézés és önigazolás. Az énekesnő az Instagramon is arról ír, hogy sokáig elképzelhetetlennek tűnt számára az a pálya, ahol most van – a dal pedig ennek a folyamatnak a lenyomata: hogyan lesz a vágyból valóság, és mi marad meg közben abból, aki elindult.

A Margaret Island feloszlása után Viki többször is világossá tette, hogy nem egyszerű „szólókarriert” épít, és végképp nem egy korábbi működés folytatását keresi. Inkább újrakeretezi a saját történetét: az interjúkban is arról beszélt, hogy nem onnan szeretné folytatni, ahol abbahagyta, hanem máshonnan – akár kényelmetlenebb, személyesebb pontokról.

Az Álompor ebbe az irányba illeszkedik. A balatoni gyerekkor képei – a nyári esték, a csend és a vágyakozás kettőssége – nemcsak hangulatként jelennek meg, hanem kiindulópontként: innen néz vissza az a felnőtt, aki már végigment azon az úton, amit akkor még csak elképzelt. 

A dal közben egy nagyobb projekt része is. Az Az én szívem játszik című összművészeti estben (csatoltunk jegyeket) az Álompor a gyerekkori szakasz lezárásakor hangzik el – dramaturgiailag is egy fordulópont, ami már előre mutat. A produkció egészére jellemző, hogy nemcsak életrajzi elemekből építkezik, hanem generációs és transzgenerációs mintákból, a határhúzás nehézségeiből, és abból, hogy mindezt nőként hogyan lehet megélni – nem egy „kedves emlék”, hanem egy tudatos fejezetzárás.

A dalt Bérczesi Róberttel közösen írta, és azokkal a zenészekkel készült, akik az új live act felállásban is mellette állnak: iamyank, Lee Olivér és Sárkány Bertalan.

A csend a remény – Lábas Viki megmutatta legbelsőbb világát