A japán metál tarolt a Dürerben

A zenekar mai közleménye arról tájékoztat, hogy törlik milánói fellépésüket a koronavírus-járvány okozta aggasztó helyzet miatt. Éjszaka ugyanis vesztegzár alá helyezték a vírus két gócpontjának tartott térséget: a Milánótól nem messzi Lodi város térségét, valamint az északkeleti Veneto tartományban Vo' Euganeo területét, amely Padova körzetében van. Az utóbbi két nap alatt ezen a két területen óráról órára emelkedett a fertőzöttek száma. A velencei karnevált lefújták, Giorgio Armani pedig zárt ajtók mögött – közönség nélkül – tartotta meg bemutatóját a milánói divathéten. Több olaszországi múzeum jelezte, hogy bezárja kapuit. Zárva vannak a vállalatok, gyárak, hivatalok, oktatási intézmények, üzletek, templomok. Nem közlekednek a vonatok és leállították a helyi tömegközlekedést is. A lakosokat arra kérték ne csoportosuljanak, ha tehetik, maradjanak otthon. Az utcákat rendőrök és katonák ellenőrzik.

Első hallásra viccesnek tűnhet, hogy egy japánból származó fiúcsapat a metált választja zenei stílusnak a Keleten igencsak népszerű K-pop helyett, de a Crossfaith valamit nagyon jól csinál, ugyanis évek óta járják a világot és lépnek fel a legmenőbb fesztiválokon – egyre több embert beszippantva rajongói bázisukba.

Bár a csapat hivatalosan 2006 óta létezik, azért jó néhány évnek el kellett telnie ahhoz, hogy szélesebb körben is megismerje őket a világ. Mára azonban a japán metál legkeresettebb zenekarává nőtte ki magát a produkció, akik világsztárokkal turnéznak, vagy dolgoznak együtt dalokon. Legutóbb például egyik nagy kedvencem, az Enter Shikari 2019-es turnéjának néhány állomásán vendégeskedtek, akikkel amúgy is jó barátságot ápolnak, hiszen több alkalommal osztoztak már közös színpadon.

A szombat esti hangoskodós bulin három csapat is megmutatkozott. Őszintén bevallom, az Ocean Grove, valamint a kezdő Black Futures-duó híre eddig elkerülte a figyelmem. Jó választás volt a szervezők részéről, ugyanis mindkét vendégzenekar energiától duzzadó bulit nyomott, amivel gyönyőrűen megalapozták a hangulatot a főszereplőknek. Különdíjban részesítettem a Black Futures énekes-gitárosát, aki egy idő után nemes egyszerűséggel besétált a közönségbe, körbejárta az egész termet, majd a folyosóra is kiugrott megmutatni magát. Egy pillanatig azt hittem benéz az összes terembe a környéken, de szerencsére nem hagyott sokáig magunkra. Eleve bírom az őrült fazonokat, és elég sok váratlan dolgot láttam már koncerteken, de ez a kirohanás is azok közé fog tartozni, amit biztosan nem felejtek el. Ha be kellene valahova sorolni a stílusukat, nagy bajban lennék, ugyanis a punk, a rock és a metál szenthármasa mellé simán befért az elektronikus hangzás – némi indie beütéssel. Viszont zseniálisan szólt élőben, és mindenképpen megemelte a pulzusszintünket.

Az Ocean Grove már egy kicsit letisztultabb punk-metal zenét alkotó csapat, akiknél szintén nem volt hiány energiából. Az énekesük – a frizurája alapján – egy tipik amcsi lázadó srác benyomását keltette, pedig valójában mind ausztrálok. Tulajdonképpen ők sem ma kezdték, sőt! A csapat idén jubilál, kerek 10 éve indultak el a zenei pályán. Bár nálunk még kevéssé ismertek, ez egy cseppet sem befolyásolta a hazai közönséget abban, hogy egy kiadósat tomboljon a koncertjükön, ha már benéztek hozzánk. Jó volt látni, hogy a fiúk a színpadon nem vették könnyedre ezt az estét, mondhatni: minden létező energiájukat átadták nekünk, ráadásul maguk is élvezték azt a kb. fél órányi időt, amit a reflektorfényben töltöttek, szóval itt sem maradt hiányérzet.

A főszereplőkkel kapcsolatban már említettem, hogy Japánból érkeztek. Ha csak úgy szembe jönnének velem az utcán, nem az lenne az első gondolatom, hogy biztos valami metálzenekarban nyomják... Valószínűleg csak nekünk tűnik ez furának, hiszen viszonylag kevés a térségből érkező keményebb hangzású csapattal találkozunk, míg a sok esetben nyálas popzenével és jól megkoreografált táncmozdulatokkal bepróbálkozó, Japánban is nagy népszerűséggel bíró csapatokról – meg azok mentális problémáiról – elég sok információ jut el hozzánk.

Bár a banda 2006-os megalakulása óta gyakorlatilag ugyanabban a felállásban dolgozik, és az eltelt 14 év tükrében valószínűsíthető, hogy a fiúk jócskán túl vannak már a tinikoron, egyetlen forintban sem mernék tippelős fogadást kötni az életkorukkal kapcsolatban. Az viszont tisztán látszik, hogy rutinosan mozognak a színpadon, profi módon öszerakott programmal készülnek, és egyetlen percre sem hagyják megnyugodni a közönségüket.

Érdekes volt a kisteremben látni, ahogy Kenta a frontember mint Mózes a tengert, úgy választotta szét a rajongókat a küzdőtéren, majd később még egy magyar dobozos sört is megkóstolt. Volt itt minden, aminek egy tisztességes metálos bulin lennie kell: pogózás, szörfölés, közös éneklés, ugrálás, bemutogatás, izzadás, haverkodás a közönséggel, guggoltatás, metálvillák – és az ígéret, hogy nagyon-nagyon hamar vissza fognak térni hozzánk.

Mivel most először sikerült  kitenni a "sold out" táblát napokkal a koncert előtt, plusz vannak még szabad fesztiválos helyek, szurkolunk egy nyári duplázásért, hátha... ;)