Pár éve még az volt a helyzet, hogy a Sziget Fesztivál ideje alatt kvázi megszűnt a budapesti koncertélet, bezártak erre a hétre még az alter helyek is. Na, ez a helyzet szerencsére változott, mivel rockzene (vagy bármilyen értelmes zene) a Szigeten alig hallható, ráadásul a napi belépő ára az egeket veri (idén 22 500 Ft volt), ezért a városi szórakozóhelyek bátran mernek koncertet szervezni.
Így tett a Barba Negra Track is, amely bevállalta a B52 lemezbemutató koncertjét, igaz, csak a kis színpadra, de mégiscsak élő rockzene. Mivel a Sziget aznapi potitologatói épp nem érdekeltek engem sem, ide vettem az irányt, gondolván, hogy meghallgatom, mit tesznek le az asztalra Jankai mesterék, bár ha őszinte akarok lenni, saját számukat nem sokat tudnék felidézni, de a koncerteken mindig elhangzik néhány örökzöld a magyar rockzene dicsőbb éveiből, pl. a Prognózis, a Dinamit és a P. Box repertoárjából, ráadásul napjaink egyik legjobb hazai torka áll a mikrofon mögött Kálmán György személyében, és a hazai zenekarok nagy részében (P. Mobil, Hobo Blues Band, Beatrice stb.) hosszabb-rövidebb ideig szereplő, kiváló Pálmai Zoltán dobost akkor még nem is említettük. Ezúttal pedig még a pár nappal később az 50-et ugyanitt, csak a nagyszínpadon betöltő, Irigy Hónaljmirigy-es Sipos Peti is erősítette a csapatot, szerényen a háttérben vokálozva.
Nos, az új lemez dalai hallgatható rockdalok, bár attól tartok, az országos slágerré válás sikeresen el fogja majd kerülni őket, de koncerten kiválóan lehet rájuk szórakozni.
Itt is lehetett volna, ha nem egy agyatlan ősembert állítottak volna a lézertechnika kezelőpultja mögé, akinek annyi esze sincs, hogy ne egyenesen az emberek szemébe tolja 5 méterről a rohadt erős lézerfényt mindkét intelligens (legalább az az volt) lézerlámpából. Csak megjegyezném, hogy ennél kisebb fényerejű lézerekkel való szándékos vakításért (és ez simán nevezhető annak) kezdeményeztek már büntetőeljárást nem egy országban, ugyanis maradandó látáskárosodást okozhat, ha valaki pontosan belenéz.
Nos, fentiek miatt a koncert kb. fele (a sötétedés utáni rész) kiesett, ugyanis a színpadra nem lehetett nézni, mert az ember mégiscsak félti a szeme világát, látvány nélkül meg nem koncert a koncert, és hát igazán akkor már a zene sem annyira szórakoztató, ha az ember épp a testi épségét óvja közben. Szóval hogy mi történt ez idő alatt a színpadon, arról nem sok fogalmam van.
Aztán persze egy idő után kimentem oldalra, ahová nem ért el a lézer, mikor beláttam, hogy nem véletlen tévedésről, hanem egy szorgalmas elme(beteg) szándékos és szisztematikus munkájáról van szó, csak hát annyira oldalt állva meg a hangzással voltak gondok.
Nem tudom, az illető fénytechnikus a zenekarral vagy a közönséggel akart-e épp kibaszni aznap este, de innen üzenem neki: mindkettővel sikerült. Ezúton is gratulálok!
Érdekes módon másnap a Szigeten a Kasabian műsora alatt legalább tízszer ennyi lézert használtak, de ott valami gondolkodni képes Homo sapienst állítottak a fénytechnikai pult mögé, a legalacsonyabb lézersugár is méterekkel a közönség feje fölött villódzott el a sziget fái közé, amit meg lefelé irányítottak, az a színpad szélén, illetve az ekkor már üres fotósárokban végződött.
Érdekes, hát lehet így is. Ha értelmes emberre bízzák a korszerű technikát.
Magyarország sajnos ebben is kb. ott tart, mint a fociban: valami hasonlót csinálunk, mint a nyugatiak, hasonló felszereléssel, csak épp nem ért hozzá senki. Ja, mert nyugaton nem a Géza haverját veszik fel erre a posztra, aki látott már lámpát/labdát (képen), hanem olyat, aki ért is hozzá. Ez a különbség.
Kár érte, mert a zenekarnak köszönhetően akár jó koncertélmény is lehetett volna.
B52, lemezbemutató, Barba Negra Track
Szólj hozzá!