Adott négy tehetséges fiú, akik ráadásul testvérek. Nincs is ennél jobb kombináció, ha az ember zenekaralapításon töri a fejét. Összeszokott csapatként működnek, ez látszik minden rezdülésükön. De nem csak emiatt különlegesek. Ritkán látni olyan felállásban muzsikáló bandákat a színpadon, ahol a dobos egy vonalban zenél a többiekkel... Ráadásul kiválóan is énekel. Azt hiszem, ha nem a dobok mögött ülne, biztos, hogy Jesse lenne a frontember a bandában. Így viszont tökéletesen elosztják maguk közt, hogy épp melyikük kerüljön előtérbe. A szokásos alaphangszerek dob, gitár, basszus és billentyű mellé időnként bekeveredik a harmónika is, ami nagyon hatásos tud lenni élőben, plusz némi népzenei beütést ad a daloknak.
Bár gyanítom, hogy jó pár éve lehet annak, hogy klubkörülmények között ilyen kevés embernek muzsikáljanak, mégis ugyanolyan lelkesedéssel ás halálos pontossággal nyomták le a másfél órás bulit, mintha több ezer rajongó csápolt volna a színpad előtt. Eddig is kedveltem a fiúkat, de ezzel a produkcióval végérvényesen rajongójukká váltam. Őszintén remélem, hogy mielőbb visszatérnek hozzánk. Mondjuk valamelyik nyári fesztiválra. Akkor talán a közönség száma is eléri a méltó darabszámot…
Rendhagyó módon most felcserélem a sorrendet, és az előzenekart hagyom utoljára. Teszem ezt azért, mert a The Bosky nevű formáció is megérdemel néhány jó szót. A Kohánszky Roy – basszusgitár, ének, Pásztor Sámuel – gitár, Máté Szabolcs – billentyűk, ének, Jancsovics Máté – dob felállásban zenélgető banda hivatalosan 2012 óta létezik, de az országos ismertség a rádiós játszásoknak köszönhetően kb egy éve üldözi a zenekart. Wisdom című daluk igen hamar közkedvencé vált, köszönhetően Roy érzékien rekedtes hangjának, amit ízléses gitártémával egészít ki az Anna and the Barbies zenekarból ismert Pásztor Sámuel. Rutinos zenészekként, népszerű zenekarok éléről egy teljesen új bandában mindent az első lépcsőfokról indítani nem egyszerű dolog, viszont becsülendő próbálkozás. Ráadásul irgalmatlanul jó, amit és ahogy csinálnak. Élőben most láttak őket először, de biztos, hogy nem utoljára. Igaz, hogy a technika ördöge megtréfálta őket, így időnként erős gerjedésnek indultak, majd Roynak is akadtak problémái a mikrofonjával, de leszámítva az apró tökéletlenségeket, nagyon szerethető volt a produkció. Tessék őket figyelni, érdemes!

























































Szólj hozzá!