A szektarocktól a Necc partyig – Péntekünk a VOLT-on

2018/07/01  ·   Koncertbeszámoló   ·  Labancz Andrea

Idén én azt a napot vártam a legjobban, nem hiába: régről gyökerező imádatom tárgya, az általam csak Fred bácsiként emlegetett Fred Durst és csapata, a Limp Bizkit ismét bebizonyította, nem véletlenül lettek akkora sztárok évekkel ezelőtt. No, de tekerjünk vissza a történet elejére.

A szektarocktól a Necc partyig – Péntekünk a VOLT-on

Tudtuk, hogy a nagyszínpados jó helyekért meg kell küzdeni, ezért megint korán érkeztünk, de annyi időnk még volt, hogy belenézzünk az Eurovíziót is megjárt AWS produkciójába. A fedett helyszíneknek két nagy hátránya van: először is beszorul a levegő, a másik, hogy sajnos a hang is beszorul, ami így torzított hatást eredményez, élvezhetetlenné téve a produkciót. Pláne egy metálalapokkal tűzdelt koncert esetében. Emiatt nem is bírtuk sokáig hallgatni az amúgy energiában bővelkedő bulit, és inkább átballagtunk helyet foglalni a nagyszínpadhoz.

Egy fesztiválon a koncertekre való várakozás a leguncsibb dolog, amiben részed lehet, de a cél érdekében ezt is el kell viselni. Ennek fényében alig vártuk, hogy beinduljon a programok sora, már csak azért is, mert kezdésnek kedvenc magyar popmetál csapatunk, a Fish! alapozta meg az esténket, ahol még egy lánykérés is belefért a műsoridőbe. A fiúkkal már régi ismerősök vagyunk, sok újat nem tudnék mondani a bulijukról, mint mindig, most is imádtam minden percét. Náluk sosem történhet olyan, hogy egyetlen pillanatra is elkalandozzanak a gondolataim, végig a nem létező tökömet szorongatják, és a fura az, hogy ennek még örülök is...

Következő műsorszámunk a Hollywood Undead volt, amelyről – szégyen ide, vagy inkább oda – nem túl sok információval rendelkezem. Valahogy elkerült engem ez az őrület. Tudtam, hogy léteznek, hallottam már a dalaikat, de koncertjükön még sosem jártam. Igaz, most sem miattuk cövekeltem le a színpad-közeli pozícióba, de hát árukapcsolás címén kénytelen voltam elviselni a sikoltozó tinik tömegét. Mert az átlagéletkor olyan húsz körül lehetett. Néztek is ránk furán az egyenpólóban, egyensapkában, Hollywood Undead-tetkókkal kidekorált fiatalok, és valószínűleg meg is szóltak minket, hogy nem örjöngtük végig a bulit. Azt viszont még nekem, feketeöves fesztiválozónak is fura volt látni, hogy milyen indulatokat váltanak ki ezek a maszkos srácok a rajongóikból. Barátnőm jegyezte meg helyesen, hogy olyan volt a helyzet, mintha egy szektagyűlés kellős közepébe potyantunk volna... Gyakorlatilag már akkor is totál extázisba estek, ha valamelyikük lépett egyet a színpadon. Tényleg furcsa érzés volt ezt így, testközelből megtapasztalni. Amúgy a produkcióra nem lehet sok panasz. Bár elég minimál volt a színpadi készültség, már a kezdéskor értetlenkedve néztem az egyetlen dobszerkót, aztán igazából később se vitték túlzásba a hangszereket. Néha kevergett egy, max. két gitár a srácok közt, oszt ennyi. Viszont a showműsor, amit lenyomnak, csillagos ötös. Volt itt rajongó által előadott basszus-szóló, mikrofon dobálás a közönségbe és rengeteg "fákk". Utoljára David Guetta szigetes buliján hallottam ennyi "fuck" szóval ellátott produkciót. Igaz, azt nem is bírtam 10 percnél tovább. De hát ez kell a fiataloknak. ;)

Ami viszont nekem kellett, az utánuk következett. Igaz, hogy a Limp Bizkit dalaiban is előfordulnak trágár szavak, de azért a produkción látszik, hogy már ők is kinőttek a tinikorszakból. Az augusztusban 48. életévét betöltő Fred bácsi és hű társa, a 43 éves pszichopata gitáros Wes Borland a kilencvenes évek közepétől sokkolta az akkor fura hangzásúnak ítélt dalaikkal, na meg Wes kinézetével a közönséget. A csapat hamar népszerű lett, aztán ahogy az lenni szokott, egy idő után "kimentek a divatból", így kevesebbet hallottunk róluk. Aztán a retro újravirágzásának köszönhetően visszatértek, és most legalább akkora sikerrel járják a világot, mint hajdanán. Persze időközben megházasodtak (háromszor is), Fred bácsinak pedig már két gyermeke is született.

Első ránézésre nem gondolnánk róluk, hogy képesek "normális" emberi életet élni, pedig még Wesnek is vannak rejtett érzelmei. (Konkrétan macskamániás.) Azt hiszem, hogy amikor színpadra lépnek, valami teljesen más állapotba kerülnek, és valószínűleg ezért is annyira hatásos, amit csinálnak. Pedig a produkció önmagában tök átlagos. Egy dob, két gitár, egy DJ és egy vokálos. A repertoár pedig még mindig a korábbi slágerekből és mások slágereinek előadásából áll. (Bár a hírek szerint már dolgoznak az új albumon.) Mégis, ez a két ember olyan erős karizmával bír, ami minden más tényezőt érdektelenné tesz, amikor a színpadra állnak.

Bár mindketten leereszkedtek a rajongókhoz, nagy szívfájdalmam, hogy most se sikerült letapiznom Fred bácsit, mert mint a videóból is látszik, megijedt tőlünk, és inkább a bal oldalt választotta, így még mindig marad a bakancslistámon. Wes viszont most is állat módjára viselkedett, Nem tudok ennél finomabb jelzőt használni rá, mert tényleg kattant. Nem elég, hogy kiállt a színpad szélére kitárt karokkal, és felhívást intézett a közönség felé, hogy dobálják meg re-poharakkal – majd persze gúnyosan jegyezte meg, hogy még így sem sikerült eltalálni –, de egy gitárszóló erejéig a közönség közé lépve úgy félrelökött egy szintén magát istenítő rajongót, hogy azt hittem bunyó lesz a vége. Ennek ellenére hosszú percekig állta, hogy rávessék magukat a fiatalok, és mikor megunta, szó nélkül lökdöste le magáról a nem kívánatos személyeket.

Viszont megható pillanata is volt az estének, Fred bácsi megemlékezett a tavaly szomorú körülmények közt távozó Linkin Park- frontemberről, jóbarátjáról Chester Benningtonról, és egy dal erejéig meg is idézte szellemét. De dal formájában jelent meg Prince és George Michael is, ami azért szép gesztus egy tök más műfajban munkálkodó csapattól. A buli végén megállapítottam, hogy ők is szeretnek hozzánk járni koncertezni, ez minden megnyilvánulásukból látszott, így őszintén remélem, hogy más hazai fesztiválszervezők már most felvették a kapcsolatot a menedzsmenttel a 2019-es fellépésük ügyében..

Már csak azért is, hogy végre beteljesüljön a sorsom, és megérinthessem a még most is sármos frontemberem. ;)

Bár a nagyszínpadon még hátra volt Steve Aoki produkciója, mi mégis inkább egy kisebb helyszínre sétáltunk át, hogy szerves folytatásként immáron teljes koncert formájában is megidézzük a Linkin Parkot és Chestert. A Piknik Parkról kb. annyi fogalmam volt, mint a Hollywood Undead-ről. Tudtam, hogy léteznek, de még sosem jártam koncertjükön. Barátnőmnek köszönhetem, hogy végre megnézhettem őket, ugyanis ha nem rángat oda, valószínűleg most is mást választottam volna. Ennek ellenére egy cseppet sem bántam meg, hogy ott ragadtam, mert tökre úgy éreztem magam, mintha visszatekertünk volna egy évet a Volt életében. Sajnos tavaly a Linkin Parkot kihagytam, és ezt már örökre bánni fogom, de hát nem sejthettük, hogy nem lesz több alkalom... Valahol kompenzáltam is akkori rossz döntésemet azzal, hogy most a Piknik Parkot választottam. De az is biztos, hogy nem véletlenül gyűlt össze akkora tömeg a postás helyszínen. A zenekar ezer százalékon pörgött, a megszólalásban nem volt hiba, az énekben és a rap-ben szintén semmi eltérés, úgyhogy tényleg őszinte dicséretem a teljesítményért. Azt hiszem szereztek maguknak egy új rajongót szerény személyemben. :)

A zúzós esténk után végül a hírhedt Necc Party legénységével múlattuk az időt egészen a megvilágosodásig, azaz a reggeli öt órás zárásig. A poén az, hogy a Lev Shman – Senior Hal kettős által létrehozott buliőrület legelső megmozdulásánál is jelen voltam azon a bizonyos szilveszter éjszakán, az azóta jobb létre szenderült Gozsdu Manó klubban, majd követtem őket az A38 Hajóra is. Az akváriumos, a nyári szezonban pedig parkos fullos bulikat már kihagytam, nem az én világom. Ennek ellenére, ha fesztiválokon összefutok velük, még mindig jól szórakozom a most már gagyinak tűnő, de a 90-es években ultramenő gigaslágereken, na meg azon is, amit a DJ páros a színpadon művel. Kiváló levezetése egy koncertélményekkel teli napnak! :)

És akkor némi összegzés a fesztiválról. Nekem az idén – a fesztiváltranszfert leszámítva – nincsenek negatív tapasztalataim. Mindkét alkalommal könnyen bejutottunk, a biztonságiak kedvesek és a lehetőségeikhez mérten segítőkészek voltak, a nagyszínpados őrületnél is csak azt szedték ki a tömegből, akit feltétlenül muszáj volt, de a szörfözőket például inkább visszalökdösték a tömegbe. A mosdókat takarították, a fesztiválhelyszínt kipucolták, talán a fellépők időbeosztását lehetett volna kicsit átgondoltabban összerakni, de ennyi. Jár a pacsi a szervezőknek, és innen is köszi a sztárfelhozatalért! ;)

Volt Fesztivál, Sopron, Limp Bizkit, Hollywood Undead, Steve Aoki, Fish!, Necc Party, Piknik Park, fesztivál, koncert

 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek