A zenehallgató és koncertre járó közönség nem tudatosan, de minden évben megválasztja magának azt a formációt, akimelyet aztán az egekbe emel, és jobb esetben huzamosabb ideig ott is tart. Aki egy picit is követi a hazai zenei világ történéseit, az tisztán látja, hogy manapság könnyű elnyerni a rajongók szívét, ámde iszonyatosan nehéz megtartani. Az utóbbi években – köszönhetően a piaci túlkínálatnak is – kb. évenkén változik, hogy éppen ki áll a népszerűségi lista csúcsán.
Tavaly a Punnany Massif legénysége mindent vitt, és látva a lelkesedést, megelőlegeztem nekik a 2014-es szezont is. Azonban már jó ideje figyelem Marsalkó Dávid tevékenykedését, és biztos voltam abban, hogy nem kell sokáig várnia a közönség pozitív visszajelzésére. A pécsi ifjú korábban még szólóban, mostanra már igazi nagyzenekarral lép színpadra, így a Halott Pénz név immáron egy komplett csapatot foglal magába. Az Akváriumos buli eredetileg KisHall-nak indult, de mint tudjuk, azokat megeszik a nagyok, így a pillanatok alatt fullossá váló banzájt egy okos döntésnek köszönhetően azonnal átpakolták a NagyHall-ba. Ami aztán nem sokkal később szintén megtelt. Innentől kezdve egyértelmű volt számomra, hogy ezzel a bulival egyidejűleg beköszöntött a Halott Pénz uralom az országban.
Roppant kíváncsi voltam, hogy viseli a frontember a „hirtelen” jött népszerűségi cunamit, hisz ilyenkor nagyon nehéz megállni, hogy az adott művészember ne emelje saját magát isteni magasságokba. Örömmel jelentem, egyelőre nyomát se látom az elszállásnak, ami még szimpatikusabbá teszi számomra az ifjút. A dalszövegek zseniálisak, az előadás hiteles, a vokál fronton dalolászó Járai Márk rekedtes hangja imádnivaló, és az őket körbejátszó zenészek, valamint a háttér pulton csiszolgató DJ Venom profi módon szolgáltatja az aláfestő muzsikát.
Ez egy tipikusan olyan koncert volt, ahol nem a látvány a lényeg, hanem a hangulat, ennek megfelelően egy szolid háttérkivetítéssel meg is oldották a dolgot, de ez szemmel láthatóan senkinek nem okozott komolyabb érzelmi traumát. Az időnként előbukkanó baráti körnek (Diaz, Mentha, Papp Szabi) köszönhetően a buli vége felé inkább hasonlítottak egy alsó tagozatos osztálytársakból verbuvált szülinapi zsúron fellépő rosszcsont gyereksereghez, mint komoly fellépő művészekhez. Persze vehetjük ezt ünnepi ráadásműsornak is, mert volt minek örülni. Bár még nincs vége az idei fellépéseknek, de abban biztos vagyok, hogy heringesre tölteni az Akvárium nagyobbik felét, bármely előadó életében a top 3 koncert közé sorolható. Én a magam részéről csak annyit fűznék hozzá: valami tényleg van abban a levegőben…;)
Még egy fontos momentuma volt ennek az estének, amiről muszáj néhány szót ejteni. Vendégszerető házigazdaként természetesen volt előprodukció is, amit a mostanában újra aktívan mozgolódó Bermuda zenekarnak köszönhettünk. Ez azért volt különleges, mert egyrészt régen hallottam már róluk, másrészt köztudottan nem koncertezik halálra magukat. Örömmel láttam, hogy nem kallódtak el a szünidőben, sőt! Meglepetésként meghallgathattuk legújabb dalukat, ami a hagyományokhoz híven ismét egy város nevét kapta. A Berlin című szerzemény hivatalosan november 13-án debütál a rádióban, és jelenik meg képi változatban is a youtube-on. Nekem első hallásra tetszetős volt, hasonló stíluselemekkel dolgoztak a fiúk, mint ahogy azt már a korábbi dalokban megszokhattuk. A röpke fellépés során eljátszották a Hiperkarma-feldolgozásukat is, melyet pár nappal korábban a nagy előd visszatérő buliján is, és amire valóban büszkék lehetnek. Nagyon remélem, hogy mostantól kicsit sűrűbben találkozhatunk velük élőben, mert mi is megérdemeljük! ;)
Szólj hozzá!