Itt szeretném megjegyezni, hogy Ákos valahogy kimaradt az életemből. Voltam már Ákos-koncerten, de mindig csak fesztiválon, amikor azért nem kap hiteles képet egy zenekarról sem az ember. Azok teszkógazdaságos koncertek... Szóval beszélgettünk, vagyis én kérdeztem, ő pedig darálta… Egy lexikon! Ami nekem a Rolling Stones, az neki Ákos! Minden beszélgetésünkben adok-kapok van, és igyekszünk meggyőzni a másikat a saját igazunkról, miközben azt bizonygatjuk, hogy miért szeretjük kedvenc előadóinkat. A különbség talán annyi, hogy őt már sikerült elvinnem Stones-koncertre, de neki még nem sikerült elrágatnia egy önálló Ákos koncertre.
Gondoltam, most meglepem.
2014. december 12 péntek 19 óra 17 perckor leszálltam a villamosról a Stadionoknál, és elindultam az Aréna bejáratához. A metró lejárathoz érve látom, hogy a sor vége körülbelül pont itt van! A nagy érdeklődés miatt Ákos beiktatott egy pénteki koncertet is, és bizony jól döntött. Rottyon lesz az Aréna, ez nem is kérdés. Sajtójegyemmel a kezemben soron kívül is 30 perc volt mire beértem, és elkezdtem szurkolni a sorban állóknak, hogy kezdésig ők is bejussanak. Utoljára ekkora sort gyerekkoromban láttam Moszkvában, amikor Lenint akartuk megnézni a Mauzóleumban. És ott is marha hideg volt. Beértem a színpad elé, és elkezdtem hívni Zsolti barátomat, hogy meglepjem a pofámmal. Ki van kapcsolva! Végre itt vagyok egy Ákos-koncerten, és ki van kapcsolva!
Hirtelen sötétség – és elkezdődik a nyitány! Lézerfények pásztázzák a lelátót, és a hang olyan erővel durran bele a levegőbe, hogy az az érzésem, épp átment rajtam egy bölénycsorda. Az első dal, az Újrakezdhetnénk után az 1984 jött, és azt vettem magamon észre, hogy vigyorgok és élvezem a mély alap brutális lüktetését a testemben. Kivetítő, fények és hangorkán! Ebben a pillanatban meghajtottam a fejem Ákos előtt, mert nem viccel és nem fukarkodik a showelemekkel!
1:0 oda!
A színpad mögötti félkör alakú kivetítőért és a szintén íves reflektorsorért, amely Ákos fölött feszül és néha leereszkedik egészen a fejéig, nálam mindenképp egy csillagos ötös jár a látványtervezőnek! A színpad közepén, ahol a legtöbb zenekar esetében a dobos van, ezen az estén Hauber Zsolt és a billentyűk foglaltak helyet – talán 10 éve nem adtak elő együtt egy egész koncertet! Évekig csak meghívott vendégként volt jelen, de ezen az estén érezhető volt Hauber keze nyoma az áthangszerelt dalokban! Ákosnak Hauber olyan, mint Jaggernek Keith Richards! Külön-külön is nagy emberek, de együtt aztán zsenipáros!
2:0
Ebből nagy zakó lesz: ő játszik hazai pályán, és félek, hogy a kapuig sem tudok eljutni a szépítés reményében. És ahogy ezt kimondom, a védelmet elaltatja az Alig hitted dalával, ami szerintem túl korán ültette le az addig tomboló hangulatot. Jött a Ne keress engem, és ezzel meg is szereztem a szépítést! Nem most kellett volna ezeket eljátszani!
2:1
Ákos kezébe egy gyönyörű fekete gitár kerül, és ha nem is virtuózként, de tisztán nyomja a riffeket, ahogy a tőle jobbra ülő dobos, Bánfalvi Sándor pontosan és látványosan szedi le mindenki arcát játékával. Öröm nézni, ahogy izomból üti hangszerét! Így kell ezt, így kell dobolni kérem! Lepés Gábor a másik szinti mögött a csőharangokkal olyat művelt, hogy szinte csőharangpárbaj volt Hauber és közte!
3:1
A Kapuzárás kicsiny sikere után jött az Előkelő idegen, a Tengermoraj és Calypso! Itt az ős-bonanzások érezhetően teljes extázisba kerültek, és a modern köntösbe öltöztetett dalok a szinti-rock furcsa elegyével pofán rúgtak mindenkit, és gyönyör-döbbenet közepette próbáltuk tátva maradt szánkból a csurgó nyálat észrevétlenül letörölni alkarunkkal.
4:1
Még félidő sincs, és Ákos hatalmas fölényben játszik ellenem! Már csak valahogy Zsolti barátomat kéne elérnem, és pofátlanul hazudni neki egyet, hogy nem nagy szám a buli... Hauber előre jön Ákos mellé, és ketten adják elő a Barátom című dalt, és szerintem mindenki megértette a célzást… Már csak nekem kéne a sörömmel egymásra találni, de itt olyan telt ház van, hogy ha mindenkivel aláíratnék egy petíciót, akkor törvényileg meg tudnánk alapítani egy saját városállamot. A Keresem az utam – én meg a söröm – után Jóslat és a Vér szava egy Depeche Mode-betéttel, a Black Celebrationnel tökéletes párosítás volt!
5:1
Az Érintő olyan erővel csapta szét az embereket, mint egy Chuck Norris-rúgás a fejre, és a földön fekvőkbe még kétszer belerúgott a Táncolj velem és az Ikon. Próbáltam felocsúdni a szédülettől, mert szó szerint intravénásan kaptam meg az Ikon alatt azt a bizonyos Ákos-érzést, mert az egész Aréna énekelte a dalt! Mindenki!
6:1
Az Elmondatott után Ákos és zenekara lement a színpadról, és vagy 5-6 percig kellett kérlelni őket a folytatásra, de megérte, mert egy tökéletes blokkal tértek vissza. Az Igazán, a Csak a dal és a Mindenki táncol alatt a közönség ugyanúgy tombolt, mint az első számnál. Nem tudom, honnan vették elő az energiát, de lenyomták, ahogy kell. Őrjöngve asszisztálunk, ahogy Ákos szép lassan kinyír mindenkit a teremben!
7:1
Az utolsó két dal a Kezemet nyújtom és végül az Adjon Isten...
Itt sikerült megrúgnom a második gólomat, de ez már nem oszt, nem szoroz. Elhiszem, hogy szövegileg passzol egy koncert záróakkordjának,de én személy szerint nem így szeretek hazamenni. Valami gigantikus végszóra számítottam – ahogy a Rettenthetetlen című filmben is hiányoltam ezt. Mert szépnek szép, ahogy vége a filmnek, és tényleg könnyfakasztó, de egy középkori csatákkal teli mozit nem romantikusan szeretek lezárni… Ahogy a koncertet sem! Szép és találó, de akkor is, a pi*csába, adj még utoljára egy hangorkánt!
7:2
Mindent összevetve, egy világszínvonalú koncert volt mind látványban, mind hangzásban, mind közönségben. Ákost tényleg szeretik a rajongói, és felettébb népes tábora van és bazira tudnak tapsolni és énekelni! Hálás és jó közönség. A hangerő minden egyes csavart megrángatott az Aréna szerkezetében, és mégis olyan tiszta volt, mint Teréz anya erkölcsi bizonyítványa. Egy profi produkciót láthattunk profi zenészektől – és egy profi frontembertől, aki nemcsak szöveget tud jól írni, hanem bizony jól is tudja azokat előadni! Így Zsolti barátomtól a nyilvánosság előtt kérek elnézést, amiért sokat vitáztam vele Ákos miatt.
Ugyan nem lettem Ákos rajongó, de ha valaki kérdez róla, akkor bizony csak azt tudom mondani:
Azt a büdös p*csába, de rohadt jó koncert volt!
Szólj hozzá!