Amire igazán nem számítottunk... – Onunka koncerten jártunk a Hajón

Amikor elkezdtem hallgatni Ukrajna egyik legnépszerűbb együttesének zenéjét, akkor a nyugodtabb hangulatú, melankólikusabb dalokat találtam meg, mint a 1986, az Other, vagy a TIME. Ezek közül néhány dalnak a klipjét is érdemes megnézni, annyira csodálatos látványvilágra építették fel a videókat, hogy az külön élmény a szemnek.

Ezek alapján igen hamar eldöntöttem, hogy engem érdekel ez a koncert, amint megláttam, hogy ellátogat Budapestre, pontosabban az A38-ra. Már egy órával kezdés előtt kezdett gyűlni a tömeg, hamar elindult a hangulatalapozó fröccsözés az orrteraszban, talán azért is, mert úgy éreztem magam, mintha egy szaunában lennék: a Duna közelsége semmit nem segített a szinte elviselhetetlen hőségen.

A koncert fél 9-kor kezdődött, előzenekar az előzetes bejelentés ellenére nem volt, egyből belevágtak a közepébe. A hangulat már a legelején felpörgött, sokkal kevesebb emberre számítottam, de meglepően sokan gyűltünk össze, majdnem tele volt a koncertterem.

A színpadon a 3 fix zenész mellett 5 turnézó tag zenélt még ezúttal velük. A látványvilágra, amennyire csak a hajó viszonylag kicsi színpada megengedi, elég nagy hangsúlyt fektettek. A lila-piros fények egészen földöntúli hangulatot kölcsönöztek az együttesnek már a koncert elején. A színpad két oldalán a kivetítőn folyamatosan mentek a vizuálok, mindig a dalhoz illően: a lassabb dalokhoz állatok rajzolt képei, vagy nonfiguratív grafikák, videók, míg a lüktető, pop-technosabb dalokhoz élesen váltakozó, élénkebb színű képeket láthattunk.

 Az Onuka zenészei rengeteg olyan hangszeren játszottak, amelyek  a szovjet időkben már egyszerűen eltűntek. Ezeket a tradicionális elemeket és népzenei motívumokat szeretné az együttes népszerűsíteni és ismét divatba hozni. A fúvósokat előnyben részesítő hagyományos, népdalokra hajazó dalok (mint például a MISTO) mellett azonban az elektronikusabb hangszerelésű számok is meghatározó részét képzik a zenekar repertoárjának. Be kell valljam, hogy a koncertig főleg a lassabb, kissé elvontabb dalokat találtam meg, így egészen meglepődtem, amikor elkezdték játszani a Vidlik című dalt, és a közönség teljesen megőrült, nyilván a legjobb értelemben.

 A tömeg teljesen extázisba esett már az első néhány hangtól, és én hiába nem ismertem előtte ezt a dalt, tudtam, hogy most valami nagy dobás van készülőben. Nem tévedtem, óriásit ütött élőben. Olyan bulizás és ugrálás indult meg, amilyet nem vártam volna egy Onuka-koncerten. Egészen szürreális élmény volt. Azóta kb 10-szer meghallgattam, nem tudok leállni vele. (Annyira nagy közönségkedvenc ez a szám, hogy hiába van elegendő számuk egy koncerthez, az este legvégén mégegyszer lejátszották, és egyáltalán nem zavart, hogy kétszer hallom ugyanazt a dalt, sőt, isteni hangulat volt, mindenki felszabadultan táncolt, főleg a legvégén.)

Aki eddig nem ismerte őket, annak is érdemes 1-2 dalukba belehallgatni, szertintem fantasztikus zenéjük van, és sokkal nagyobb népszerűséget is megérdemelnének.