Az éneklés évei – Menyhárt Jenő 60

3 hete  ·   Koncertbeszámoló   ·  Zerge

Elöljáróban annyit, hogy erősen elfogult vagyok Menyhárt Jenővel szemben. Tizenévesen nagyrészt az ő zenéin és szövegein szocializálódtam. Imádtam. (Az akkori dolgait a mai napig). De mint majd kiderül, ez az elfogultság sem mindig szül tisztán pozitív eredményt.

Fotó: menyhárt Jenő 60/FB

Az Európa Kiadó késő kamaszkorom nagy kedvence volt. Volt nagyjából egy év, amikor a Love '82 címet viselő demójukat tartalmazó, ki tudja, hányadik másolatú (90 perces) kazetta csak annyi időre került ki a magnómból, amíg megfordítottam, hogy a másik oldalt is végighallgassam.

Ezután eltelt pár év, és a kazettát sikerült beszereznem a mesterszalagról készült magnószalag első másolatáról átvéve, kiváló minőségben. Ehhez csak az Ikarusz művházba kellett kibumlizni Mátyásföldre, és ott Lehoczki Laci (az Öreg) és Kóczán Karcsi, akik a felvétel hangmérnökei is voltak, ingyen felvették bárkinek, aki e célból megkereste őket (nekem annál is inkább, mert együtt fociztam velük akkoriban a művház melletti salakos pályán). Erre az ember áldozott metálszalagos TDK kazettára (akkoriban járta ugye az a vicc, hogy ne vegyél a TDK együttes kazettáiból, egyiken sincs semmi…), ami a csúcsminőséget jelentette, és leginkább csak külföldről (Bécs) vagy dollárboltban lehetett beszerezni (akkoriban még volt ilyen, persze aki nagyon akart, tudott vásárolni nyugati valutát, leginkább dollárt vagy német márkát, dojcsmark, újra behozzák, lásd Üvegtigris 2.). Megvan azóta is, bár már rég bedigitalizáltam – egy direkt erre a célra beszerzett M-Audio Delta stúdióhangkártyával, amely a 2000-es évek legelején annyiba került, mint egy teljes számítógép hangkártyástul, és Európában hozzájutni sem volt egyszerű, még annak nyugati felén sem (próbáltam), de végül nekem is egy Amerikában élő ismerős vette meg, és a nála látogatóban járó apósa hozta haza –, és számítógépről hallgatom.

Aztán ahogy telt-múlt az idő, nagyjából úgy alakult a viszonyom az Európa Kiadóval is, ahogyan az együttes első, jóval kevésbé ismert demóján szereplő Villanygitár című számban Jenő fogalmaz: „Egykor szerettem, de már vége”. Pontosabban a régi számokat a mai napig szeretem, beleértve a fentebb említett, 1981-es első demót (A pusztulás piszkozatai) is, amelynek számait az együttes méltatlanul hanyagolja, a hangszerelésben azóta erősen módosított Európa Kiadón kívül nem is játszanak róla mást a koncerteken kb. 1982 óta, pedig szerintem nem sokkal gyengébbek az együttest az underground világban kultzenekarrá emelő, majd később országosan is ismertté tevő Love '82 demón lévőknél, és szerintem sokkal jobbak, mint bármi, amit az Európa Kiadó 1987 óta alkotott. (Valamiért a koncertek közönsége sem az új számokat követeli, illetve nem azokra bulizik a szórakozóhelyeken, ahogy szerintem az Index szerzője sem véletlenül választotta az ezen koncertet beharangozó cikke címéül azt: Helló, bébi, te nyomorult állat, és nem azt mondjuk, hogy Ki tudja, hol van Nórika. És nem, utóbbiból nemcsak a megjelenése óta eltelt rövid idő (6 év?) miatt nem lett még kultszám, a régiek ennyi idő elteltével – ennyivel a Love '82 megjelenése után már nyitva volt a Fekete Lyuk; lassabban telt akkoriban az idő – már rég azok voltak.)

Vannak olyan művészek, akik pár évig alkotnak, fiatalon befejezik, és mégis akár évszázadokra ható nyomot hagynak a világban. Ilyen volt például a tinédzser zseniként is aposztrofált Arthur Rimbaud, a költő, aki 21 éves kora után már nem írt semmit, legfeljebb levelet vagy adóbevallást, mégis egy átlagos műveltségű embernek illik ismerni legalább nagyvonalakban, hogy ki volt, és talán még egy-két verse címét is.

Nos, bár Menyhárt Jenő alkotott jócskán huszonéves kora után is, az én szememben mégis ebbe a kategóriába tartozik, igazából ugyanis azok az alkotásai meghatározóak a hazai zenében, amelyeket 1980–1982 között tett le az asztalra az URH-ban és az Európa Kiadóban, valamint – nem is első számú alkotóként – a Trabantban (gondolok itt pl. a Szabó Ildikó In flagranti c. filmjének aláfestő zenéjében hallható gitározására és a Pirosbetűs napok c. Trabant-szám szintén ezen időkből származó felvételére), és néhány olyan szám még, amelyet ezt követően 1982–1983-ban, az együttes első feloszlásáig (tudom, az EK sosem oszlott fel, csak szüneteltette működését, de mi akkor ezt mégis így mondtuk és éreztük, meg hát búcsúkoncert néven volt meghirdetve az az 1983 végi koncert is) szerzett. Az 1987-ben, az Európa Kiadónak a rajongók között nagy vitát és felháborodást kiváltó (merthogy az 1981–1983 közötti korszak számai közül mindössze kettő, az Ez a város és a nekem igazán soha nem tetsző, bár ettől még nagyon népszerű, a Sós Mária rendezte Városbújócska című filmben is elhangzó Romolj meg került fel rá) első, Popzene című albumon lévő (akkor) új számok közül már mindössze három üti meg azt a mércét, amelyet én ettől a csapattól (akkor) elvártam, a Toporzékolok, a Minden eltörölve és úgy-ahogy, az ének helyett rappelve előadott verzéktől eltekintve a Küldj egy jelet, de számomra nagyjából ezzel zárul is az Európa Kiadó munkássága (mondhatnám akár úgy is, hogy Dénes József, azaz Dönci nélkül nekem már nem volt Európa Kiadó az Európa Kiadó). Az 1993-as Itt kísértünk… Love '92 lemez számomra már jórészt értékelhetetlen, az utóbbi néhány évben kiadottak pedig nagyjából a középszer kategória, nem az a szint, amely méltó lenne az egykori Európa Kiadóhoz, véleményem szerint sem zenében, sem szövegben, sem szellemiségben semmi közük ahhoz – attól tartok, ha most jelenne meg az együttes a színen, ezekkel a számokkal (az Itt kísértünk… album dalait is beleértve) – bármilyen kétségkívül remek zenészek alkották 1992 óta és alkotják jelenleg is a zenekart – messze nem lenne képes azt a népszerűséget elérni, amelyre a zenekar és annak tagjai a '80-as években szert tettek, pláne nem azt a kultzenekari státuszt, amelynek a lendülete azóta is viszi az Európa Kiadót. Nem igazán rossz zenék ezek, csak olyan semmilyenek, és hát azok a fránya elvárások, ugye, ha egyszer valaki már alkotott remekműveket…

Viszont 23 éves korára Menyhárt Jenő létrehozott egy olyan életművet, amelyhez sok más embernek egy élet is kevés. Ez a fent említett Love '82 demó, amely a stúdiótechnika hiányosságai ellenére a mai napig kiváló anyag (ennek egy része megjelent a Bahia kiadó gondozásában is, sajnos, a CD méretkorlátai miatt jó néhány szám lemaradt a demón szereplők közül, nevezetesen a Várna, az Igazi hős, a Megalázó, durva szerelem, a Jó lesz és az Unidentified Singing Objects – ezek jó része felkerült ugyan a szintén a Bahia gondozásában megjelent Jó lesz '84 CD-re az azonos című demóról, de más, kevésbé ütős változatban).

És persze ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az URH zenéit jórészt, valamint szövegeinek egy részét is ő szerezte, köztük olyan, az idő próbáját mind zenéjükben, mind szövegükben (eltelt azóta 39 év – meg állítólag volt közben 30 éve egy rendszerváltás, nos, tegye fel a kezét, akinek 2019-ben ez feltűnik…) remekül kiálló alkotásokkal, mint az Ismeretlen katona, a Van-e élet a Földön?, a Vigyetek el!, az Európa Kiadó által az URH feloszlása után is továbbvitt Szabadíts meg! és Bon-si-bon, valamint a szövegrészleteiben több Európa Kiadó-számban is visszaköszönő Megszülettél, védd meg magad!, mely utóbbiak szövegének megírásában is közreműködött.

Ezek miatt Menyhárt Jenőt a mai napig nagyra tartom, és nem Barcs Miklós-i értelemben.

A véletlenek érdekes összejátszása, hogy 2019-ben két hónapon belül játszott nagy koncertet az 1980-as évek első felének három legendás együttese is. Egy ilyen felhozatalért (leszámítva az időbeli differenciákat) akkoriban is csettintett volna a műfajt kedvelő közönség.

Kezdte mindezt a Müller Péter Sziámi AndFriends (leánykori nevén és a nép között a mai napig simán csak Sziámi) február közepén, igaz, meghirdetve nem a '80-as évek zenéjének szentelték a koncertet (kettőt is, mert az elsőre hamar elfogytak a jegyek), hanem az 1991-ben megjelent Testből testbe lemeznek, de az együttes koncertjeire járók számára nem volt meglepetés, hogy visszanyúltak egészen 1980-ig és az URH műsoráig, és persze a Kontroll Csoport és a Sziámi 80-as évekbeli, mára legendás dalai sem maradhattak ki (átnyúlva egészen a közelmúlt dalaiig).

Egy héttel később követte ezt Bárdos Deák Ágival az Ági 60-koncert, már meghirdetve is Kontroll Csoport-műsorral, a Kontroll még aktív tagjaival (Hajnóczy Csaba, Farkas Zoli, Kistamás Laci), mínusz Müller Péter és Hajnóczy Árpi, hogy az ő részt nem vételüknek mi az oka, azt nem tudom, de ez is a Sziámiéval vetekedő koncertélményt adott.

Április közepén pedig (valamiért szintén vasárnap, mint a Sziámi egyik koncertje is a kettő közül) a Menyhárt Jenő 60 címet viselő koncert került sorra – azt hiszem, a cím magáért beszél, a műfaj iránt érdeklődőknek mindent elmond már maga a név, az Európa Kiadó „zenei igazgatójának” neve, a többiek meg úgysem olvassák ezt a cikket.

Érdekesség még, hogy a Sziámi koncertjén fellépő zenészek jelentős része 3 éve még az Európa Kiadót erősítette, és ezen tagságuk megszűnése után igazoltak át az AndFriends együttesbe, valószínűleg nem kis mértékben a mindkét zenekarban régóta zenélő Kirschner Péternek köszönhetően (mint a koncerten egy erre vonatkozóan elejtett megjegyzéséből kiderült, Müller Péter olvasta a koncert.hu-n megjelenő előzetesünket, hízott is a májam, és nem az alkoholtól).

A kissé bő lére eresztett (saját szemszögemből: sajnálatosan rövidre fogott – azaz tudnék még írni bőven a témáról) felvezető után essen szó a születésnapi koncertről is, melynek apropóján ez a cikk született.

Nos, bár nem látszik rajta, de Menyhárt Jenő felett is eljárt az idő, immár a 60. életévét töltötte április idusán. Ennek alkalmából barátaival és egykori zenésztársaival közösen lépett fel a MOM Sport nevű szórakozóhelyen, melynek helyén egykor az első Wigwam klub, '90-es évekbeli egyik kedvenc szórakozó- és törzshelyem terült el.

A kezdés 20.00-ra meghirdetett időpontjában még nagyjából a villamosmegállónál kanyargott a beengedésre várók sora, poénkodtunk is azon a villamosról együtt érkező ismerősökkel, hogy az lesz, mint annak idején a Fekete Lyukban, koncertkezdés meghirdetve este 8-ra, aztán 11 táján többnyire már a húrokba is csaptak a zenekarok. Az Almássy téren már 10-kor. A sajtójegy felvételekor azt hittem, visszacsöppentünk az 1980-as évekbe, mivel a nevek listája papírlapokon leadva (ez egy kisebb klubban még el is megy, na de egy ilyen nagyszabású rendezvényen? Legalább egy tablet, vagy ha az sincs, okostelefon, az isten szerelmére!), az enyém valahogy nem, és többen is voltunk így ezzel, de némi telefonálgatás után minden jóra fordult, és mire az első taktusok felcsendültek, már bent voltunk a MOM Sportban, legalább a ruhatárnál, ahol már hallható volt a koncert.

A koncert a sokak által Európa Kiadó-szerzeménynek gondolt, de valójában még az URH-korszakban született Szabadíts meg! (vagy ahogy sokan ismerik: Kopasz cenzor) című számmal vette kezdetét, amelyet ennyi ráhangolódás után az együttes talán legrégebbi opusza, az Európa Kiadó követett. Ezután egy új szám jött, a Nincs kontroll lemezről a Mindenki egyenlő, amely – saját legnagyobb meglepetésemre – tetszett, egészen a régi Európa Kiadó-s stílust hozva, némi stranglerses beütéssel az új idők kisregénnyi szöveggel telerappelt semmitmondó zenéi után. Később pedig hallhattunk olyan dalt is (Egyedül), amelynek ezen az estén volt a budapesti ősbemutatója. Ez már közel sem jött be annyira. (Nem kell megijedni, nem fogom felsorolni a teljes számlistát, már csak azért sem, mert én sem jegyeztem meg. De néhány címet még mindenképp említeni fogok.)

Nem tartozik ugyan szorosan a koncerthez, de a vendéglátósok remek előrelátásáról tanúskodott, hogy a koncertkezdés után nagyjából negyedórával (15 perc!) már minden pultból elfogyott a sör, majd hamarosan minden más is – nos, én sem vagyok egy megszállott logisztikus, de azért az eladott jegyek száma alapján, mivel kb. mindenki előre váltott jeggyel jött, lehetett volna tippelni a fogyasztás nagyságrendjére, mondjuk mindenki megiszik átlagban 2 sört a 2 óra alatt (van, aki többet, de van, aki kevesebbet, ettől átlag). Ráadásul ha kicsivel többet rendelnek, na bumm, mivel a dobozos sör 6 hónapig eláll, majd eladják legközelebb. Szóval láttam már amatőrséget, például GPS-koordináták szerint kb. ugyanitt – lehet, hogy maga a hely van elátkozva? –, a MOM Sport helyén egykor elterülő Wigwamban is előfordult egyszer, hogy éjfélre elfogyott minden pia (a nagyon kezdeti időszakban, még Csapó Gyusziék idején, amikor legelső alkalommal volt ott – DJ Erik, a Black Jack korábbi rockdiszkósa személyében – rock-DJ, és minden bizonnyal nem számítottak arra, hogy a koncert után a rockdiszkóra maradók esetleg inni is fognak, mert hát a rockerközönség az nem olyan, mint tudjuk), de ott legalább a koncertet végigbírta a készlet (mert korábban a koncert után ment haza mindenki – de hát épp azért lőttek maguknak egy DJ-t, hogy tovább maradjon a közönség). Itt ez… inkább nem is mondok semmit.

Nagyjából a pultok szomjazó tekintettel való körbejárásánál tartottunk (nekünk már nem jutott), amikor színpadra lépett az első vendég Víg Mihály személyében, akivel A kínai kormány című Balaton-számot adta elő a csapat, merthogy Jenő annak idején a két állandó tagot (Víg Misi mellett Hunyadi Karcsi, basszusgitár) felmutató Balatonban is sokat szerepelt.

Néhány dalban közreműködött vendégként Menyhárt Leó is, Jenő fia, maga is gitáros, akit apja azzal konferált fel, hogy nemcsak névrokonságról van szó. Vele többek között Jenő amerikai tartózkodása alatt alapított zenekara, az Európa Kiadó-szövegek bizonyos szövegrészeit angol nyelven újrahasznosító Mr. Con And The Bioneers Brave New World Orchestra (ez mind az együttes neve eddig) egyik dalát, az időnként az Európa Kiadó koncertjein is felcsendülő The Neighborhood Is Changing című számot játszották el közösen, és Leó maradt utána a következő dalra is, amelyben a fentebb megénekelt Love '82 demón billentyűs hangszereken játszó és a '80-as évek második felében az Európa-Kiadó-koncerteken Orchestra Luna-beli zenésztársával, Molnár Ildivel vokálozó Kamondy Ágival bővült a csapat, és ha megölnek sem tudnám már megmondani, melyik számot adták elő (pedig azt hittem, megjegyeztem, de nem). Csak az biztos, hogy Ági nem billentyűzött, csak énekelt, és a szám nem a demóról volt.

Tiszteletét tette vendégként Hegyi Zoli is, és bár Jenő azzal vezette fel a dalt, hogy sokan mondják, hogy jártak a Kassákba meg a Bercsényibe, na, most kiderül az igazság, majd felcsendült az Ezt nem szerettem című szám, amelyről tudom ugyan, hogy eredetileg Európa Kiadó-szerzemény, de én bizony emlékeim szerint csak a Sex-E-PIL előadásában hallottam, ők viszont rendszeresen műsoron tartották a '80-as évek közepén, akárcsak az Elmenekülök című Balaton-dalt, közös vonás, hogy abban az időben egyiket sem játszotta az eredeti előadó (például azért, mert épp szüneteltette a működését).

Bár név szerint nem lett megemlítve, de az Itt kísértünk album szerintem legjobb dalával (Ha ő nem bánja) megidézték az Európa Kiadót a '90-es években segítő, idén január 2-án sajnálatos módon elhunyt Peter Ogi, azaz Hegedűs Péter szellemét is, majd Jenő köszönetet mondott két olyan jelenlévőnek, akik nélkül most nem lenne itt (és amivel csont nélkül egyet lehet érteni), középiskolai barátjának, az idén ugyancsak 60 éves Kiss Lacinak (akit amikor megismertem, még koromfekete haja volt, most hófehér, és bocs, de nekem már marad 1 l-lel Laci), akivel együtt próbálkoztak tizenéves koruktól a zenéléssel, valamint Müller Péter Iván Sziáminak, akivel aztán az URH soraiban vetette hármukat közös tutajra a sors, hála istennek, mivel a korszak talán legjobb hazai zenéit és szövegeit alkották meg együtt. Péter természetesen most is az újabban már-már védjegyévé vált piros Girardi-kalapban állt színpadra.

Hármuk közreműködésével elhangzott – a korszak dalait előadó minden zenekart, úgymint Müller Péter Sziámi AndFriends, a Kiss Laci fémjelezte ÚjRH stb. tekintve is – egy nagyon ritkán hallható szám is, az URH-tól a Pokoli aranykor, amely olyan örökbecsű kifejezéseket adott a világnak, mint a „cukrozott takony”, és amelyből tudjuk, hogy a „kis vörös kakas megdöglött rákban” – valószínűleg azért, mert a kis vörös kakashoz és tevékenységéhez talán jobban illő AIDS-et akkoriban még nem találták fel. Nem véletlen, hogy Rákos-patak van, de AIDS-es-patak nincs. Müller (aki egyébként most is előállt egy aranyköpéssel: Ha minden orvos elmegy innen, itt nem lesz több beteg; csak élők lesznek meg halottak – hát, van benne valami) 28–30 éves korában fenomenális szövegeket írt, ahogy a 20–22 éves Menyhárt Jenő is, számomra ők a XX. század két legjobb magyar dalszövegírója, messze megelőzve mindenki mást, és akik mindketten észrevehetően hatással voltak olyan, némileg más műfajban tevékenykedő fiatalabb együttesek szövegeire is, mint az Auróra és a Pál Utcai Fiúk.

Most, hallva ezt a számot és figyelve Bujdosó János játékát, meg is lepett, hogy az akkoriban gitáron finoman szólva is szerény játékerőt képviselő Menyhárt Jenő hogyan tudta ezt eljátszani 1980-ban. A másik közösen előadott szám a Szavazz rám! volt, Müller aktualizált szöveges előkéjével, hiszen ki emlékezne már Kádár Jánosra mint az év popszemélyiségére, de ezúttal a szovjet diplomatára emlékeztető Alice Cooper is kimaradt a szövegből. Viszont Lenin, Jagger és Clara Zetkin továbbra is engem javasol!

Hogy a vendégek sorát lezárjuk, az érdekesség nem is az volt, hogy a Jenővel cirka 25 évet lehúzó Kirschner Péter és a zenekar felfutásához már a '80-as évek elejétől jelentősen hozzájáruló Másik János nem volt ott (a zenekarból való kirakásuk fényében ez nem igazán meglepő), hanem az, hogy Varga Orsolya viszont, aki 2013-ban máig ismeretlen okból távozott a Kiadóból Kiss Lacival együtt, ott volt egy Romolj meg erejéig, és később még Kiss Laci is visszatért az Elmentek a fiúk eléneklésére, sajnos, a közel 40 éves és 2010 táján egy új versszakkal kiegészített Lehet (hogy neked jó ez a harc) ezen az estén nem hangzott el.

(Bár nem az én születésnapi koncertem volt, és nem tudom, ki kire mennyire neheztel az utóbbi években történtek miatt, de azt hiszem, azért némi köszönetet Kirschner Péter és Másik János is megérdemelt volna, ahogy a tavaly elhunyt Magyar Péter dobos és a két korszakos gitáros, a mára már sajnos lassan 10 éve halott Gasner János és a több mint 10 éve halott Dénes József Dönci is, akik – főleg utóbbi – nélkül szerény véleményem szerint sem Jenő, sem az Európa Kiadó nem érte volna el azt a népszerűséget, amelyet a ’80-as évek első felében elért. De végül is nem az én dolgom.)

A vendégek távoztával aztán, mintegy keretbe foglalva az estét, játszott még néhány számot a jelenlegi felállású zenekar – és nagyjából erre az időre megérkezett a sörutánpótlás is, alig több mint egy órát kellett csak szomjazni hozzá –, szerencsémre új dalok talán nem is szerepeltek már a műsor ezen részében, volt viszont egyebek mellett az Ez a város és a Fiatal magyarok, majd a műsor fő részének lezárásaként már-már megszokott módon a Bon-si-bon, minden vendéggel közösen előadva, valamint a Megalázó, durva szerelem, sajnos, nem az eredeti, hanem a talán már a '90-es évektől használt, erősen kiherélt szövegváltozattal. (Elképzelem Petőfit, ahogy októberben meggondolja magát, és átírja a Nemzeti dal néhány sorát, mert hát márciusban elkapta az ifjonti hév, ráadásul forradalmi hevületben írta az egészet, de azóta lenyugodott, és eszébe jutott, hogy pl. az Itt az idő, most vagy soha! Rabok legyünk, vagy szabadok? sorpár pl. nagyon direkt, és most inkább lecserélné a Jó az idő, moshatsz sokat! Szüreteltek vagy nyaraltok? párra, rímre passzol, szótagszámra passzol, jó, kissé biceg, az eredetihez képest erőtlen is, meg nem is mond semmit, de hát ahogy öregszik az ember, változik a gondolkodása, és miért ne írhatná át, hiszen a saját verse, lásd még: Testet öltött idegenek /Találgatom, hogy ki lehetek kontra Nincs rá szó, nincs neve, / De van, aki tud mit kezdeni vele, és messze nem ez az egyetlen részlet, amely nem előnyére változott ezen dal szövegében).

Pár percnyi visszataps után a ráadásba ezúttal a Tengerpart került, majd a koncert méltó lezárásaként a Mocskos idők (népszerű címén Helló, bébi) hangzott még el, szintén az utóbbi években megszokott, kissé tompított élű szöveggel. Elhiszem én, hogy politikai korrektség meg szexizmus kerülése meg #metoo mozgalom meg minden, de – hiába csak pár szó változtatás – könyörgöm, mennyivel bénább már az „A nővéred öreg, a húgod meg gyerek / De nem ezért van, hogy hozzád megyek”, mint az eredeti, macsósabb, őszintébb, odamondóbb „A nővéred öreg, a húgod meg gyerek / Hát ezért van, hogy hozzád megyek” verzió. Hát nem?

Mindenképpen pozitívum volt viszont, hogy amennyire emlékszem, ezúttal egész koncert alatt nem hangzott el a korábban megszokott „tőlünk nem lehet számokat kérni, mert az Európa Kiadó nem olyan zenekar, mi azt játsszuk, amit akarunk” kijelentés, hála istennek (ha mégis, akkor épp sörért voltam ekkor).

Bár mostanában ritkán járok Európa Kiadó-koncertekre, mert kevés van műsoron a kedvenc számaimból, és sok olyan, amelyért nem igazán rajongok, de ez a koncert most kifejezetten tetszett, mivel az új számok közül alig néhány került terítékre, ellenben elég sok olyan (az URH-számokat is beleértve), amit kedvelek. A hangzás ugyan hagyott némi kívánnivalót maga után, nem tudom, hogy ez a zenekart rendszeresen keverő Bana Robi, a technika vagy a terem akusztikája számlájára írható-e. Gondolom, inkább a két utóbbi közül valamelyik (vagy mindkettő).

Pár nappal később a (koncertrendezésre egyébként még állóhelyes buli esetén is tökéletesen alkalmatlan) Gólyában (ülőkoncerten) a Kiadó-gitáros Bujdosó János és triója koncertjén testületileg jelen volt az Európa Kiadó szinte teljes jelenlegi tagsága + a régiek közül Varga Orsi. De ez csak egy apró kis színes a végére.

 

Menyhárt Jenő 60, Európa Kiadó

 

 

Szólj hozzá!


Jövőre Hollandia lesz az Eurovízió házigazdája

Jövőre Hollandia lesz az Eurovízió házigazdája

Duncan Laurence nyerte Arcade című dalával a 64. Eurovíziós Dalfesztivált, amelynek döntőjét szombaton késő este rendezték Tel-Avivban.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Sir Elton John sírt Cannes-ban a róla készült életrajzi film bemutatóján

A kötelező szmoking helyett a hátán ezüst strasszokkal díszített zakóban és szív alakú napszemüvegben érkezett Elton John csütörtök este Cannes-ba a róla készült életrajzi film, a Rocketman bemutatójára, a művet versenyen kívül vetítették a fesztiválon.

Indul a Rolling Stones-turné Mick Jagger szívműtéte után

Mick Jagger szívműtéte után nyáron indítja korábban elhalasztott észak-amerikai koncertkörútját a Rolling Stones - írta a BBC hírportálja.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek