Szerencsére, a zenekarok közölték az instájukon, hogy az "összecsapás" pontban este 8-kor kezdődik, így nem is kellett nagyon sietni. Nyugodtan szabotálhattuk az előzenekart, mert sajtóbelépőt a Parktól kérésünk ellenére sem kaptunk, így csak arról írunk, amiről akarunk. (Nem mintha egyébként nem azt tennénk :) – aszerk.) Így aztán pont időben értünk oda, még egy frissítőt is tudtunk inni, mire Rocky és Apolló színpadra lép...
Ezúton jelezném a fenntartóknak, hogy ez a mondd-meg-te-hogy-mennyi-borravalót-akarsz-adni-és-azt-klikkeld-be eléggé – hát, hogy is mondjam – ízléstelen. És azt is megjegyezném tisztelettel, hogy a mojito nem másfél deci jég + víz + egy rakat cukor, hanem fehér rum(!) + egy rakat mentalevél + lime stb. És nem alig kétdecis pohárban illek felszolgáli ezer forintért, hanem.
A két speaker (Szujó Dani és Csongor Bálint) szmokingja talán kicsit túlzás, de hát bokszmeccs, vagy mi, adjuk meg a módját. A színpad egyik sarkában a Supernem (a továbbiakban S) szerelése, a másikban a Fish!-é (F). A Supernem indította a bulit, 3 számot játszottak, a másodiknál intenzíven el is kezdődött a pogó középen. Aztán a Fish! számolt hármat. Ez ment egy darabig, néha a műsorvezetők próbálták egymás ellen hergelni a két tábort, de ez nem nagyon ment, ugyanis a közönség nagy része nem óhajtott állást foglalni. Szerintem ezt a két zenekar tagjai is tudták már akkor, amikor ezt egészet elkezdték szervezni.
Szuper jó volt a Gajda Mátyás (F) és Pulius Tibi (S) közti gitár-, és a Hámori Dávid (F) és Nagy Dávid (S) közötti dobpárbaj. Mindkettőt kicsit rövidnek éreztem, de lehet, hogy ez a közönség nem engedett volna többet, talán ezt ők tudják jobban. Tök jó lett volna Binges és Szabi közt egy basszerpárbaj is, ez most elmaradt. Pedig a basszerszóló mindig kuriózum egy koncerten – kár volt kihagyni szerintem.
Kubányi Bálint billentyűsnek (S) nem volt kivel versenyeznie, ezért őt be is állították középre, onnan szemlélte az elöl randalírozó frontembereket.
Nagyon tetszett, amikor egymás számait játszották, bár a Supernem eléggé biztonsági játékot játszott a Ne is figyelj rám-mal, míg a Fish! csak Ganxsta Zoli segítségével (aki amúgy inkább a Supernem baráti körébe tartozik, a Fish!-sel közös turnéja - finoman szólva - kudarcba fulladt) tudta előadni a Hova megy ki-t.
Az világosan kiderült, hogy a Supernemnek erősen ikonikus számaik vannak, amiknek szinte az összes – magát ezen a bulin Fish!-esnek nevező – ember tudja a szövegét és jól lehet rájuk tombolni. Míg a Fish!-nél pedig nem érdemes mindig a szövegek mélyebb értelmén gondolkodni ("jöhet bármi"), hanem főleg egy oltári nagyot érdemes bulizni. Mondjuk erre az estére nem a legjobb számaikat vették elő, bár nyilván ők vezetnek statisztikát arról, hogy mit szeret a közönség, nem én. A fiatalabbaknak sokszor a szimpla pogózós buli is elég, a Supernemre meg talán a kicsit idősebbek kíváncsiak. És nem a húszévesek és a negyvenesek különböző bulizási szokásaira gondolok, hanem csupán a 16 és a 24-25 éves korosztály közötti differenciára.
Remek reklámfogás volt ez mindkét zenekarnak, szórakoztató volt és megmaradt a tisztelet is egymás iránt – ebben a közönség is remek partnernek bizonyult. Lehetne még ilyen bulikat rendezni, nagyon érdekes volna például egy The Carbonfools - The Biebers; egy Anna and the Barbies - Péterfy Bori és a Love Band; egy Depresszió - Leander Rising, egy Blahalouisiana - Margaret Island vagy egy 30Y - Vad Fruttik bandaháború. Némelyik párosnál nyilván inkább párbajnak nevezve.
Hogy fél 10 után egy picivel az egésznek vége volt, azt nem kommentálnám, de a közönség megtette. Nem, nem idézek abból, hogy ez milyen kifejezésekkel történt meg. Szerettek volna egy kicsit tovább szórakozni – és ez érthető. Ez is egy mértékegysége annak, hogy mennyire volt jó a buli.
Ezek szerint király volt.
Szólj hozzá!