Ezzel a lecsapott térrel volt az egyik bajom.
Először úgy volt, hogy ez egy afféle ültetős koncert lesz, de aztán hagytak némi küzdőteret a csápoláshoz, táncoláshoz, a többiek meg a szektorokban foglaltak helyet – de ezt az egészet sikerült olyan aszimetrikusan megvágni, hogy mi konkrétan úgy éreztük magunkat, mint aki kisodródott a kanyarban.
Gyak. fogalmunk sem volt, mi történik a színpadon, mert bazi messze volt, és a büdzsébe nem fért bele egy projektor, ami meg a színpad mögötti vetítést illeti, no, azt jobb elfelejteni, mert eléggé fapadosra sikerült: pálmafák doszt, élőkép nuku.
Mint ahogy maga Caro Emerald is megjegyezte, két fesztiválos fellépés után itt van ez a KLUBKONCERT, és nagyon meg van hatva, hogy ennyien vagyunk.
Szóval, ez a dolog klubkoncertnek el is ment volna. Mert mind a fénytechnika (végig szinte sötétben voltak), mind a körítés (az nem volt) kábé erre volt kalibrálva, nem egy arénás nagykoncertre, annak ugyanis vannak bizonyos követelményei. Legalábbis szerintünk.
A hang tökéletesen rendben volt, a zene elmegy, voltunk már fesztiválkoncertjén – szerettük, szeretjük, bulik bemelegítéseként is alkalmaztuk már a zenéjét, eme fellépésén azonban nem sikerült bemelegednünk, bár meg kell jegyezni, voltak, akik igen, de ők sokkal közelebb helyezkedtek el a tűzhöz.
Már sokszor elnyígtuk, hogy nem akkora élmény az ingyenjegyesek szektorában helyet foglalni, mert jó magyar attitűd szerint, amiért nem kell fizetni, az kevesebb megbecsülést is élvez: végig is pofázták rendesen és jó hangosan. Hozzáteszem: a küzdőtér rendezői balján ácsorgókat is csak a zene zavarta, igyekeztek is túlkiabálni. Nem értem.
Caro Emerald cuki nő, a zenekari tagok is szimpatikusak, szívesen megnézem őket legközelebb is – egy pálmafákkal övezett bárban valami karibi szigeten.
Talán másfél órát, ha játszottak, a Nagy Sláger (A Night like This) a ráadásban kapott helyett, a jól megalkotott melódia fölrázott az egykedvűségből, végül is: minden jó, ha a vége jó (nem).
A turnénak címet adó szellemiséget – Emerald Island – Budapesten ezúttal nem sikerült megidézni. Olyan volt, mint egy koktél, egyszer megissza az ember, ha elé rakják, még ízlik is, de ha valami maradandó élményt akar, akkor inkább a testes borok vagy az évelő viszkik közül választ.
Caro Emeradról itt olvashattok többet
A koncertről fotókat meg itt lehet nézegetni.
Caro Emerald, külföldi fellépő, Papp László Budapest Sportaréna
Szólj hozzá!