Cyndi Lauper népszerű, ugyanakkor megosztó név a zeneiparban. Slágereire milliók imádnak bulizni, de akadnak, akik nem tudják komolyan venni a színes parókákat, a szürreálisan egyedi mozgást, vagy épp nem kíváncsiak (sajnos) a Cyndi által képviselt elvekre és értékekre. Legyen bárhogy is, 2025. február 19-én Cyndi Lauper először és utoljára tartott koncertet Budapesten, két súlyos hangszalagproblémát követően, 71 évesen, kiváló kondícióban – akár irigyek is lehetünk rá. (Úgy pattant fel a földről, ahol hanyatt fekve énekelt, ahogy arra nála 20 évvel fiatalabbaknak sem képesek...)
A koncerteket a turné során más-más előadók vezetik/vezették fel (Aly And AJ, Daya, Emily Estefan, Gayle, Lu Kala, Elle King, Trixie Mattel, Rêve, Amanda Shires And Tones And I), Budapesten ez a feladat Tracy Young producernek jutott, aki már Grammy-díjat is nyert egy Madonna-remixszel. Sőt: ő volt az első nő, aki a legjobb remix kategóriában megnyerte az elismerést, úgyhogy tökéletesen illeszkedik a Lauper-univerzumba.
A főszereplő szó szerint berobbant a színpadra színes konfettieső kíséretében, a She Bop című dallal. A koncert vizuálja egészen egyedi volt, amelyet a csapat neves művészek közreműködésével hozott létre. A paravánként – vagy harmonikaszerűen – felállított kivetítőn túl Cyndi ruhái is fontos szerepet kaptak az esten. Összesen hét szettben láthattuk (ha jól számoltuk). Lauper egyik, fehér zakója még kivetítőként is szolgált az 1989-es „I Drove All Night” című dal előadása közben (a dal eredeti klipjében is van egy hasonló effekt), de a színpad alól is előmászott az énekesnő sárga parókában, egy mellkasára rögzített fémhangszerrel, az Iko Iko-nál.
Egy-egy átöltözést mi is végignézhettünk: egyszer a színpadon váltott ruhát, s miközben kombinéra vetkőzött, azzal "nyugtatta" a közönséget, hogy semmi olyat nem látunk, amit egyébként nem kéne látnunk... Másik alkalommal a kamera mutatta – felvételről vagy élőben –, ahogy az öltözőben három ember szorgoskodik körülötte: a ruhájával, a sminkjével és egy tál kajával, amit azért nem állt neki a gyorsöltözésben megenni.
Talán a legmélyebb benyomást akkor keltette, amikor parókáját a mikrofonállványra akasztotta, s parókasapkában, egy hosszú uszályos fekete ruhában énekelte a Sally's Pigeonst – olyan volt, mint egy öreg clown, aki utoljára lép a manézsba... (és tényleg).
Ezek a megnyilvánulások mind-mind tökéletesen tükrözték az énekesnő szabad szellemét, de szóba került a nők helyzete régen és most, valamint – a True Colors című szám közepette – a sokszínűség is. Ezt a dalt egyébként az aréna közepén elhelyezett kisebb színpadon énekelte, miközben egy óriási színes fátylat táncoltatott a levegőben a szélgép. Mondandóját idéznénk a teljesség érdekében:
„Think about that: thank God, we are all different. How fucking boring would that be, if we were all the damn same?”
Hát, nem?
Cyndi Lauper a koncert elején a Google fordító segítségével köszöntötte a magyarokat, ám a folytatásban a technika felmondta a szolgálatot, így angolul ment tovább a konferansz. Korábbi tapasztalatainkkal szemben a közönség ezúttal egész jól megbirkózott az angol nyelvvel (köszönhető talán annak is, hogy jócskán akadtak köztük külföldiek), nevettek, tapsoltak és ujjongtak, s mindezt akkor, amikor kellett.
Cyndi pedig tündökölt: mesélt, táncolt, énekelt – és megbirkózott a magas hangokkal is, annak ellenére, hogy korábban kétszer is elvesztette a hangját, szinte újra kellett tanulnia beszélni, az orvosok pedig lebeszélték volna az éneklésről. Lauper – többek között, mert viszonylag sokat beszélt, de nem bántuk, ő meg pihenhetett közben – arra is kitért, hogy a magyarok nagy hatással voltak rá, hiszen korábban sokan elhagyták az országot és New Yorkban telepedtek le. Állítása szerint a zenénk is eljutott a tengeren túlra. Persze, lehet, hogy ezek olyan dolgok, amelyek minden koncertjén minden közönség előtt elhangzanak, de szeretnénk hinni, hogy nem így van.
Bár a koncerten felcsendültek olyan dalok is, amelyeket kevesebben ismertek, a Time After Time, a True Colors és természetesen a Girls Just Wanna Have Fun aratott osztatlan sikert. Az aréna sajnos nem telt meg, tulajdonképpen meg sem nyitották az egészet. Ennek okát nem igazán értjük, hiszen számos előadóra kifizetjük a helyenként akár borsos jegyárakat is, Cyndi Lauper pedig egy olyan név, akit talán érdemes megnézni és meghallgatni élőben, kiváltképp, ha búcsúturnéja van, és az esetében elhisszük, hogy ezt komolyan is gondolja.
.jpg)
A zárószámban – na, vajon melyikben...– Lauper és zenekara Yayoi Kusama művésznő pöttyös kreációiban jelentek meg, és a kivetítő is hasonló ruhát kapott.
Az énekesnő úgy búcsúzott, hogy egy fejezet lezárult az életében, és találkozunk a következőben – valójában nem tudjuk, hogy mit értett ezalatt, meglátjuk (színház? könyv?). Mindenesetre öröm volt egy jó hangulatú, fontos gondolatokat közvetítő, látványos koncerttel búcsúzni egy bohém és nehezen komolyan vehető, ugyanakkor igen is jelentős művésztől.
"A csillogás egy másodpercig tart, srácok. Ez nem csak csillogás, ez művészet."
A koncerten elhangzott dalok listája.
Cyndi Lauper, koncertbeszámoló
Szólj hozzá!