Dj Bobo és finn folkmetál: beugrottunk a FEZEN-re

2018. július 30.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Labancz Andrea

A hétvégén folytattuk fesztiváljáró körutunkat, ahol ezúttal Székesfehérvár volt a célpont. A rockerek kedvenc gyülekezőhelyének kikiáltott FEZEN a maga puritánságával, ugyanakkor egyre bővülő programkínálatával még mindig a kedvenceink közé tartozik.

Fotó: FEZEN Facebook

A FEZEN szervezőit az utóbbi években egyre többször vádolják azzal, hogy "rámentek" a haszonra a popos előadók felléptetésével, de ezzel csak részben tudok egyetérteni. Az igaz, hogy mostanában már a külföldről érkező szereplők közt is egyre több a torzított gitár mentes produkció, ugyanakkor a fesztivál programkínálatában mindig is helye volt a popzenének. Idén pedig már a világzene is betolakodott a metálosok aurájába. Mondjuk az tényleg furcsa látványt nyújt, amikor az egyik nagyszínpadon az alig öregedő Dj Bobo ugrál a közönség soraiban előtérbe kerülő családdal, vagy anélkül érkező harmincon túli háziasszonyok nagy örömére, míg pár méterrel arrébb a finn folkmetál nagyágyúja, a Korpiklaani készteti hajrázásba az örök feketébe öltözött fiatalokat. Erős a kontraszt, de valahogy mégis működik a dolog, és a legszebb az egészben, hogy itt mindenki mindenbe belehallgat, oszt maximum békésen átsétál egy másik helyszínre, ha már nagyon unja a műsort.

Meg kell mondanom, én egyre inkább kedvelem az olyan fesztiválokat, ahol nem görcsölnek rá arra, hogy minél szebb, minél fényesebb, minél dekoráltabb legyen a kivitel, csak kiraknak néhány színpadot, meg pár sátrat ahol feltöltheti magát az ember némi elemózsiával, azt' mehet a buli. Bár évről évre látni némi fejlődést a FEZEN részéről is, még mindig nem viszik túlzásba a dolgot – és ez számomra szimpatikus hozzáállás. Az egyetlen dolog, amivel máig sírba kergetnek, az a szakmai belépők átvételének problémája. Sajnos az idén se sikerült megoldani, hogy a gyalogosan érkezők a főbejáratot használhassák, helyette egy jó félórás egészségügyi sétával és rövid városnézős túrával a hátsó kapukhoz lettünk kényszerítve. Értem én, hogy az ingyen belépőért meg kell szenvedni, de asszem mondanom se kell, hogy ez egy győnyőrű nyári kánikulai napon mennyire kellemes elfoglaltság...:(

Viszont aki túléli a megpróbáltatásokat és bírja szuflával, az hajnalig ugrálhat a koncerteken és a partykon, amiből szerencsére nincs hiány. Ha jól számoltam, akkor most már összesen hat darab színpad kínál szórakozási lehetőséget, ami egy zenét szerető embernek maga a kánaán, hisz így biztosított, hogy egyetlen percig se fog unatkozva pultot támasztani. Ráadásul a műfaji határtalanságnak hála, a közönség összetétele is igen vegyes, ami a bátortalanokat arra készteti, hogy mindenféle megfelelési kényszert mellőzve, önfeledten bulizhassank. Még egy plusz pont a fesztivál javára, hogy itt akkor sem néznek rád csúnyán, ha már jócskán elmúltál 20 esztendős. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a FEZEN közönségére nemigen lehet panasza a fellépőknek, mindig hálásak az élményekért, és szó nélkül teljesítik az előadók kéréseit, bármi is legyen az.

Bár a szervezőknek idén is meggyűlt a baja a lemondásokkal, mondhatni villámgyorsan orvosolták a felmerülő problémákat, és minden esetben sikerült ugyanolyan színvonalas fellépőket keríteniük. Igaz, Pitbullnak én is jobban örültem volna, de sajna ez benne van a pakliban. Bár terveztem, hogy belenézek Flo Rida koncertjébe, végül ott ragadtam egy másik színpadnál, így én is csak a visszanézős videóból láttam, hogy a csávó még virágot is osztogatott a lányoknak engesztelésül. Tökéletes példa a közönség lekenyerezésére, és szerintem ettől még azok szívébe is szeretet költözött, akik Pitbull lelépése miatt örjöngtek.

Ami az én koncertjeimet illeti, nagy meglepetéssel nem tudok szolgálni. Megérkezésünk után a Csongor Bálint vezette Useme rockolásával indítottuk a napot, majd érkezett az a zenekar, aki miatt tulajdonképpen leutaztam. Régi nagy kedvencem a minden évben legalább egyszer hazánkba látogató brit Enter Shikari csapata, akiket akkor is érdemes megnézni, ha a zenéjükkel nem szimpatizál az ember. Féktelen, energikus és totál őrült koncertjeiket képtelen vagyok megunni. Mind a négy srác tök más személyiség, de külön-külön is szerethető figurák.

Az énekes Rou színpadi tevékenységét látva mindig elgondolkodom azon, vajon hány adag nyugtatóval várják a stábtagok a backstage-ben, mielőtt felhúzzák rá a kényszerzubbonyt, és biztonsági kísérettel visszatuszkolják a gumiszobába? Hihetetlen, amit a srác művel totál extázisban.

Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e megjegyeznie, hogy nem Budapesten van, ugyanis az EFOTT-on sorozatosan bakizó Volbeat frontember példáját követve a tavalyi Volt-os bulijukon Rounak is sikerült benyögnie csodaszép fővárosunk nevét. Szerencsére, most ennél felkészültebben érkezett, és persze papírból ugyan, de nem csak a fesztivál neve, de néhány rövidebb magyar mondat is elhagyta a száját. Bár ez nagyban köszönhető annak is, hogy Rou évekig egy magyar hölgyet részesített abban a szerencsében, hogy párjának fogadta. Amúgy a többiek is szeretnek hozzánk járni, így cseppet se volt meglepő, hogy koncert közben a dobos Rob elkotyogta, hogy áprilisban ismét visszatérnek hozzánk, ráadásul az egyszerűség kedvéért valóban Budapestre, az Akváriumba. Alap az első soros helyjegyem. ;)

A Shikari után kóvályogtam egy sort, és belehallgattam mindenbe, ami elém került. Majd próbálkoztam a 20 éve ugyanúgy kinéző Dj Bobo-val, de őszintén szólva nem dobogtatta meg a szívem a produkció. Szépen összerakott showműsor volt, ez nem kétséges, de valahogy erre aznap nem voltam ráhangolódva. Átmentem inkább Belgára, ahol garantáltan jól szórakozik az ember. Idén nyáron szinte minden fesztiválon belefutok a fiúkba, de cseppet se bánom, bármilyen fáradt vagyok, tuti, hogy végig ugrálom a bulit.

Plusz szerencse, hogy onnan már nem is kellett tovább osonnom, mivel az örök kedvenc Fish! szépfiúi szó szerint megint levettek a lábamról. Napunk megkoronázásaként még hajnalig tartó Necc Party-ba folytottunk nem létező bánatunk, hogy aztán a korán kelő vasutasokkal zötyögjünk vissza Pestre. A legrosszabb dolog egy ilyen átmulatott nap után, amikor egy órányi kényelmes üldögélés után megpróbálsz felállni, és lehetőleg nem utolsóként lekászálódni a vonatról. Ilyenkor egyszerre könyörögsz egy kerekesszékért, egy lábcseréért, és ingyen fuvarért egészen az ágyadig, miközben megfogadod, hogy soha többet nem mész fesztiválra. Aztán másnap már a szigetes programokat böngészed. Nehéz ez a fesztiválos élet...:)

FEZEN Fesztivál, koncert, fesztivál, Enter Shikari, Fish!, Dj Bobo, Useme, Belga

 

 

Szólj hozzá!


Fluor állítólag beperelné az egész Wellhello-t

Fluor állítólag beperelné az egész Wellhello-t

Először azt írtuk meg, hogy kilépkednek a tagok a zenekarból. Aztán jött az elnöki közlemény, amely szerint pánikra semmi ok, csak a...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Soltész Rezső ajánlja: HIFI SHOW és PROFI FOTO Kiállítás 2018

VISSZA A GYÖKEREKHEZ! – ezzel a közhellyel harangozzuk be a sorrendben 19. Szórakoztatóelektronikai, és az immár társkiállítássá érett 3. Profi Foto kiállítást, melyek idén a Hilton Budapest City hotelben kerülnek megrendezésre.

Kelemen ünnepi kabátot húz – induljon a szülinapi banzáj!

A Kelemen Kabátban ötödik születésnapját ünnepli az Akváriumban, ahol az elmúlt egy évben már két telt házas koncertet is adtak.

Chuck Norris az Arénában!

Legendás akcióhős, híres színész, aki számára semmi sem lehetetlen: Chuck Norris Magyarországra érkezik feleségével, hogy részt vegyen a Baptista Szeretetszolgálat karácsonyi jótékonysági rendezvényén, a Cipősdoboz gálán november 24-én a Papp László Budapest Sportarénában. Ezzel útjára indítják az országos akciót, mely...
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek