Dj Bobo és finn folkmetál: beugrottunk a FEZEN-re

A FEZEN szervezőit az utóbbi években egyre többször vádolják azzal, hogy "rámentek" a haszonra a popos előadók felléptetésével, de ezzel csak részben tudok egyetérteni. Az igaz, hogy mostanában már a külföldről érkező szereplők közt is egyre több a torzított gitár mentes produkció, ugyanakkor a fesztivál programkínálatában mindig is helye volt a popzenének. Idén pedig már a világzene is betolakodott a metálosok aurájába. Mondjuk az tényleg furcsa látványt nyújt, amikor az egyik nagyszínpadon az alig öregedő Dj Bobo ugrál a közönség soraiban előtérbe kerülő családdal, vagy anélkül érkező harmincon túli háziasszonyok nagy örömére, míg pár méterrel arrébb a finn folkmetál nagyágyúja, a Korpiklaani készteti hajrázásba az örök feketébe öltözött fiatalokat. Erős a kontraszt, de valahogy mégis működik a dolog, és a legszebb az egészben, hogy itt mindenki mindenbe belehallgat, oszt maximum békésen átsétál egy másik helyszínre, ha már nagyon unja a műsort.

Meg kell mondanom, én egyre inkább kedvelem az olyan fesztiválokat, ahol nem görcsölnek rá arra, hogy minél szebb, minél fényesebb, minél dekoráltabb legyen a kivitel, csak kiraknak néhány színpadot, meg pár sátrat ahol feltöltheti magát az ember némi elemózsiával, azt' mehet a buli. Bár évről évre látni némi fejlődést a FEZEN részéről is, még mindig nem viszik túlzásba a dolgot – és ez számomra szimpatikus hozzáállás. Az egyetlen dolog, amivel máig sírba kergetnek, az a szakmai belépők átvételének problémája. Sajnos az idén se sikerült megoldani, hogy a gyalogosan érkezők a főbejáratot használhassák, helyette egy jó félórás egészségügyi sétával és rövid városnézős túrával a hátsó kapukhoz lettünk kényszerítve. Értem én, hogy az ingyen belépőért meg kell szenvedni, de asszem mondanom se kell, hogy ez egy győnyőrű nyári kánikulai napon mennyire kellemes elfoglaltság...:(

Viszont aki túléli a megpróbáltatásokat és bírja szuflával, az hajnalig ugrálhat a koncerteken és a partykon, amiből szerencsére nincs hiány. Ha jól számoltam, akkor most már összesen hat darab színpad kínál szórakozási lehetőséget, ami egy zenét szerető embernek maga a kánaán, hisz így biztosított, hogy egyetlen percig se fog unatkozva pultot támasztani. Ráadásul a műfaji határtalanságnak hála, a közönség összetétele is igen vegyes, ami a bátortalanokat arra készteti, hogy mindenféle megfelelési kényszert mellőzve, önfeledten bulizhassank. Még egy plusz pont a fesztivál javára, hogy itt akkor sem néznek rád csúnyán, ha már jócskán elmúltál 20 esztendős. Valószínűleg ennek is köszönhető, hogy a FEZEN közönségére nemigen lehet panasza a fellépőknek, mindig hálásak az élményekért, és szó nélkül teljesítik az előadók kéréseit, bármi is legyen az.

Bár a szervezőknek idén is meggyűlt a baja a lemondásokkal, mondhatni villámgyorsan orvosolták a felmerülő problémákat, és minden esetben sikerült ugyanolyan színvonalas fellépőket keríteniük. Igaz, Pitbullnak én is jobban örültem volna, de sajna ez benne van a pakliban. Bár terveztem, hogy belenézek Flo Rida koncertjébe, végül ott ragadtam egy másik színpadnál, így én is csak a visszanézős videóból láttam, hogy a csávó még virágot is osztogatott a lányoknak engesztelésül. Tökéletes példa a közönség lekenyerezésére, és szerintem ettől még azok szívébe is szeretet költözött, akik Pitbull lelépése miatt örjöngtek.

Ami az én koncertjeimet illeti, nagy meglepetéssel nem tudok szolgálni. Megérkezésünk után a Csongor Bálint vezette Useme rockolásával indítottuk a napot, majd érkezett az a zenekar, aki miatt tulajdonképpen leutaztam. Régi nagy kedvencem a minden évben legalább egyszer hazánkba látogató brit Enter Shikari csapata, akiket akkor is érdemes megnézni, ha a zenéjükkel nem szimpatizál az ember. Féktelen, energikus és totál őrült koncertjeiket képtelen vagyok megunni. Mind a négy srác tök más személyiség, de külön-külön is szerethető figurák.

Az énekes Rou színpadi tevékenységét látva mindig elgondolkodom azon, vajon hány adag nyugtatóval várják a stábtagok a backstage-ben, mielőtt felhúzzák rá a kényszerzubbonyt, és biztonsági kísérettel visszatuszkolják a gumiszobába? Hihetetlen, amit a srác művel totál extázisban.

Kicsit aggódtam, hogy sikerül-e megjegyeznie, hogy nem Budapesten van, ugyanis az EFOTT-on sorozatosan bakizó Volbeat frontember példáját követve a tavalyi Volt-os bulijukon Rounak is sikerült benyögnie csodaszép fővárosunk nevét. Szerencsére, most ennél felkészültebben érkezett, és persze papírból ugyan, de nem csak a fesztivál neve, de néhány rövidebb magyar mondat is elhagyta a száját. Bár ez nagyban köszönhető annak is, hogy Rou évekig egy magyar hölgyet részesített abban a szerencsében, hogy párjának fogadta. Amúgy a többiek is szeretnek hozzánk járni, így cseppet se volt meglepő, hogy koncert közben a dobos Rob elkotyogta, hogy áprilisban ismét visszatérnek hozzánk, ráadásul az egyszerűség kedvéért valóban Budapestre, az Akváriumba. Alap az első soros helyjegyem. ;)

A Shikari után kóvályogtam egy sort, és belehallgattam mindenbe, ami elém került. Majd próbálkoztam a 20 éve ugyanúgy kinéző Dj Bobo-val, de őszintén szólva nem dobogtatta meg a szívem a produkció. Szépen összerakott showműsor volt, ez nem kétséges, de valahogy erre aznap nem voltam ráhangolódva. Átmentem inkább Belgára, ahol garantáltan jól szórakozik az ember. Idén nyáron szinte minden fesztiválon belefutok a fiúkba, de cseppet se bánom, bármilyen fáradt vagyok, tuti, hogy végig ugrálom a bulit.

Plusz szerencse, hogy onnan már nem is kellett tovább osonnom, mivel az örök kedvenc Fish! szépfiúi szó szerint megint levettek a lábamról. Napunk megkoronázásaként még hajnalig tartó Necc Party-ba folytottunk nem létező bánatunk, hogy aztán a korán kelő vasutasokkal zötyögjünk vissza Pestre. A legrosszabb dolog egy ilyen átmulatott nap után, amikor egy órányi kényelmes üldögélés után megpróbálsz felállni, és lehetőleg nem utolsóként lekászálódni a vonatról. Ilyenkor egyszerre könyörögsz egy kerekesszékért, egy lábcseréért, és ingyen fuvarért egészen az ágyadig, miközben megfogadod, hogy soha többet nem mész fesztiválra. Aztán másnap már a szigetes programokat böngészed. Nehéz ez a fesztiválos élet...:)