Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten

2019/06/25  ·   Koncertbeszámoló   ·  Zerge

Már néhány előző cikkemben is zsörtölődtem egy kicsit, hogy mi visz rá egyes zenekarokat ezekre a csütörtöki meg vasárnapi koncertekre – nos, most megint egy ilyenről lesz szó. Ezúttal csütörtökiről.

Fotók: Pál Utcai Fiúk

A Pál Utcai Fiúkról nagyjából minden aktualitást elmondtam az áprilisi akusztikus Müpa-koncertjük kapcsán, most igazából csak arra voltam kíváncsi, hogy mit nyújtanak újra hagyományos hangszerelésben, meg persze szeretem is a zenéjüket – és hát idén amúgy sem tettem még tiszteletemet a Budapest Parkban sem eladdig.

Utóbbinak különféle okai vannak. Leginkább azért nem, mert jelentősen megváltozott a hely zenei arculata, és ezek az utóbbi egy-két évben bekerült műfajok engem nem igazán vonzanak (bár volt Quimby is, az tény, akkor meg épp egyéb elfoglaltságom volt).

Bírom Zana (Ganxta, Döglégy stb.) Zolit emberileg, de tényleg, nagyon jólelkű srác, ezért jókat röhögök a gengszterkülsőségein. Voltam tanúja, még a Fekete Lyukban, amikor a koncerten a dobosnak, nem tudom már, melyik zenekarban, elhalálozott a lábgépe, ő meg szó nélkül kihozta a próbahelyről a sajátját – nem sokan tennék ezt meg, a lábgép meg a cinek a dobosok szent tehenei, nem érhet hozzájuk más –, a Sex Actionben meg a Sex nélküli Actionben, illetve előtte a Dance-ben szerettem is, amiket csinált, de a Kartel nem az én világom. Majkát ugyan nem ismerem, de tisztelem, ha más nem, azért, mert a valóságshow-k eddigi egyetlen olyan szereplője, aki tényleg el is ért valamit, és ezt nem a bulvárlapok szexhasábjain annak apropóján, hogy éppen melyik híresség (celeb, magyarosan cölöp) a hancúrpartnere, vagy hogy hány kilót fogyott/hízott a múlt héten, hanem munkával. Sőt, miatta néztem meg egyszer régen a VV pár éjszakai összefoglalóját, nem tudtam, ki ő, csak kapcsolgattam a csatornák közt, amikor meghallottam egy jó svádájú faszit, akire oda kellett figyelni, és aki a műsor végén megengedett magának olyan poénokat is, hogy „Kedves nézőink, ne higgyenek a feliratnak, engem az anyukám öltöztetett”. (Jó, egyszer – aztán biztos szóltak neki, hogy ezt fogja vissza; pedig ezek a keresetlen poénok többet értek, mint az egész órás szájtépés összes többi része, vagy hogy ki kivel mit csinált a villában.) A többi rapcsapat (Wellhello, Halott Pénz, Punnany Massif – némelyik még akár zenekarnak is mondható, mert zenészek vannak benne, akik zenélnek, csak az énekespótló szövegmondók ne lennének) szintén nem igazán tud lázba hozni, az esetenként dupla telt házas koncertjeik ellenére sem. Nekem az nem zene (ahogy a slam poetry meg nem költészet, bár nem tudom, hogy jön ez most ide). Olyanokról meg, mint DJ Bobo vagy a TNT, már nem is tudom, mit mondjak azon kívül, hogy a zene megcsúfolása. Persze nem én tartom el a Parkot, úgyhogy részükről a bevétel okán jogos. Csak hát a zenei színvonal, az meg, ugye…

A csütörtöki napnak nagy hátránya volt – amellett, hogy csütörtök, azaz másnap még munka frontja, miegymás –, hogy ezen koncert ráadásul épp a Rocksuli-főpróba napjára. A főpróbára menve egyébként a Dürer kertjében (ami nem a Dürer-kert) belebotlottam a KFT háromnegyedébe, régi ismerősök, Laár épp felkötött karral, ülnek ott a bejárat közelében. Márton Andris a gitártokot látva megkérdezte, hogy Mi van, mostanában ekkora tollal jársz? (újságíró, ugye). Én meg mondtam, hogy á, hallottam, hogy Náti lesérült, és vannak lekötött koncertek, jöttem beugrani a helyére. Mire Laár: Igen? Milyen gitár? Fender? Igazi? Megmutatod? Kivettem a tokból, mire ő: Jé, ez tényleg igazi Fender. A paliban az a fantasztikus, hogy a gesztusai és a mimikája révén ezen az egyébként száraz szövegen is könnyezve röhögtünk. Na mindegy, egyből mondták, hogy már találtak gitárost. Szerintem nem bíznak bennem eléggé. Nem hibáztatom őket.

Viszont bármennyire igyekeztem is a főpróba után a Budapest Parkba, a koncert elejét lekéstem, időben érkező ismerőseim információi szerint hála istennek csak az első két és fél számot, az biztos, hogy a Balatonszepezd felét (nyilván a második felét) már kapun belülről hallgathattam.

A koncert egyébként rendben, minden említésre méltó esemény nélkül lement, többé-kevésbé a megszokott számokkal, a Csak úgy csinál-ban a szokásos közönségénekeltetéssel, Neurotic Adj gázt!-tal, ezúttal a kivetítőn sem nagyon láthattunk mást a Pál Utcai Fiúk feliraton kívül, ellentétben mondjuk a farsangi koncertjükkel, ahol sok egyebet is, ezúttal nem volt semmi különleges érdekesség, hacsak Anikó lentről sokat sejtetően átsejlő fehér tüll (vagy mi) fellépőszoknyáját nem tekintjük – aztán kiderült, ennek is prózai oka van: eltörte a lábát, és így volt a legkevésbé feltűnő a begipszelt láb (az első sorokból lehet, hogy látható volt, de a keverőpult környékéről, ahol álltam, nem igazán, és később a teraszra felmenve sem).

A mostani előadás kissé – szerintem – talán fáradtabb hangulatú volt a megszokottnál, bár nagyjából ugyanazokat a dalokat hallhattuk, mint máskor, nem tudom, lehet, hogy a csütörtök volt az oka, lehet, hogy a hőség (még este is közel 30 fok volt, Celsiusban mérve), meg persze most nem is volt semmi speciális apropója a koncertnek, mint például valamelyik tag vagy a zenekar születésnapja, farsang jelmezben, különleges hangszerelés stb., semmi ilyesmi (vagy az is lehet, hogy csak én voltam a szokásosnál jobban lepukkanva). Mindössze az akusztikus koncerten is látott két lány – egy fiú felállású vokalistakórus volt a szokványostól némileg eltérő, a lányok piros ruhába, a srác piros nadrág – fekete ingbe öltözve (tengo la camisa negra – ahogy ezt Juanes, azaz Juan Esteban Aristizábal Vásquez fogja majd minden bizonnyal énekelni július 22-én ugyanitt a Parkban, legalábbis feltételezem, hogy nem hagyja ki a legnagyobb slágerét, még ha lassan 15 éves lesz is, mármint a dal, Juanes ennek már több mint háromszorosa), Lecsó meg is jegyezte, hogy milyen jól néznek ki, legközelebb ő is ezt a színösszeállítást választja majd. Érdekes, engem is látott már párszor piros nadrág – fekete ing kombóban az elmúlt több mint 30 évben, de nekem még sosem mondta.

A koncert utolsó részét barátaim nyomásának engedve a középső teraszról néztem (jobban szeretem lentről, a küzdőtérről), ahol alig egy méterrel előttem ült a világ legszebb lánya a barátnőjével, és – szerintem legalábbis, pedig akkor még az első sörnek is csak a felénél tarthattam – olykor-olykor annyira biztatóan nézett, hogy már épp azon gondolkoztam (épp a Mi kell hozzá? szólt a színpadról, szóval ez nagyjából a ráadás elején lehetett, amúgy meg mi kellene, némi bátorság), megszólítom valami lehetőleg nem nagyon blőd szöveggel, már formáltam is a gondolatot, és emeltem lépésre a lábam, amikor… összeomlott a világ: elővette a cigarettáját, és rágyújtott. Ó, cseszd meg, hogy tegyelek a füstre, világ legszebb lánya! – gondoltam magamban… ígéretesnek induló románcunknak (bár szerintem Románc – mármint cigi – már nincs is) ezennel ennyi. Mert hát ki akar egy esetleg – eredeti szándékaim szerint mindenképpen – szépen tovább bimbózó kapcsolatban később egy hamutartó-illatú (és sajnos, ízű, tapasztalatból beszélek, még régebbről) szájat csókolgatni? (És hol vagyunk már attól, amikor Buga Jakabnak két labanc-karikásostorozás között azt mondta szerelmesen a kocsmárosné, hogy milyen jó bagószaga van… hát, így múlik el a világ dicsősége.) Pedig milyen szépen indult… (volna).

A koncertnek a helyi szokásokhoz képest igen korán, fél 10 körül véget vetett a zenekar, persze a már megszokott többszámos ráadás nem maradhatott el, Lecsó mondta is, hogy a menedzserük megöli, ha nem játsszák el a Fiatal lányokat (hmm, elég békés fiúnak tűnt pedig ránézésre; ez a dal egyébként nem szerepelt a koncert számlistáján, ahogyan az Adj gázt! sem, de mindkettő elhangzott, erre akár meg is esküszöm, ha kell – szóval jó dolog ez a lista, de azért időnként improvizálnak a srácok, ha a hangulat úgy hozza, és gyakran úgy hozza), és ezúttal is a Bál zárta a programot. Arra ellenben nem is emlékszem, hogy lettem volna olyan PUF-koncerten, vagy ha igen, mikor, ahol a zenekar az engedélyezett koncertbefejezési időpont előtt közel 10 perccel levonult a színpadról (olyanon többször, ahol kissé tovább játszottak, a Parkban az együttes 30. születésnapján talán fél órával is). Hát ezt is megértem.

A koncert után pár perccel dedikálás kezdődött, és bár pár ismerős és néhány ismeretlen lánnyal poénkodtunk azon, hogy csak mellre dedikál az együttes (tudom, szexizmus, fuj!), csak rosszul mondták be, igazából didikálás lesz (lásd még: Add ide a didit!, az ideiglenesen hazánkban tartózkodó nagy sikerű afrikai vendégművész – bocs, vendegmuvesz – előadásában), de sajnos, szó sem volt ilyesmiről, hiába reménykedtünk, többeknek dedikáltak karra és egyéb testrészekre is, meg persze lemezekre. Köztük az új, az áprilisi akusztikus koncertre megjelent és az 5 évvel korábbi, A Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának közreműködésével megtartott, szintén akusztikus (és nagyon jól sikerült) koncert felvételét tartalmazó és csak plasztiklemez (bakelit, vinil, nem kívánt törlendő, ízlés szerint) formájában kapható dupla album borítójára is. Most már csak arra vagyok kíváncsi, hogy mivel ez az anyag a Magyar Rádió (MTVA, bogozza ki, aki tudja) megkötései miatt nem jelenhet meg CD-n vagy más digitális hanghordozón, mennyi időnek kell eltelnie ahhoz, hogy valaki otthon bedigitalizálja és feltolja az internetre az igen népszerű Torrent áruház valamelyik fióküzletébe (ahonnan aztán hamar bekerül majd a többibe is). Ugyebár ma már egy stúdióhangkártya is egészen baráti áron kapható, pár tízezer forint...

Más kérdés, hogy míg az MTVA-t mi tartjuk el évi 100 milliárdból (meg a resztli), tehát nekik nem gond a kieső összeg, addig a zenekar zsebéből azért kivesznek ezzel a nem túl szimfo… szimpatikus húzással némi aprópénzt (sajnos, ez az aprópénz sem költői túlzás), ami – legyen bármennyire szűk körű is mára ez a piac – a CD-eladásokból befolyna.

A koncert után eszembe jutottak a tavaly augusztusban szintén a PUF koncertje kapcsán átélt élményeim, úgyhogy gondoltam, teszek újra egy próbát (egy életem, egy halálom…). Elsőre megkérdeztem, mi a helyzet az új Hoppá-kártyákkal, amelyek már tavaly is egy év késésben voltak a beígérthez képest. Hát – a helyzet változatlan. Csak a késés mértéke nőtt – a végén még az egyéni nyugdíjszámlák sorsán fognak osztozni. Már ha tudja még valaki egyáltalán, miről beszélek.

A másik kártyás dolog az érintőkártyás fizetés volt, mint tavaly írtam, amikor a fizetésre került volna a sor, a kártyás terminál (a POS) kijelzője hirtelen veresebb lőn a főzött ráknál, hogy a költő szavait idézzem, és jelezte, hogy vigyem a kártyámat, ahova akarom, de itt aztán nem fizetek vele. Nos, most sem történt ez másként, és ahogy tavaly, a kajáldáknál most is gond nélkül lehetett fizetni a kártyával, szóval a hiba továbbra is a Park rendszerében lehet. Ami azért ciki, mert a Hoppá (helyi VIP) részben csak kártyával lehet fizetni. Lehetne, ha hagyná.

És hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem: a PUF legközelebb július 19-én a Barba Negra Trackben lép fel Budapesten, az előzenekar a Sorbonne Sexual lesz. Akiket majd igyekszem én is elkapni, a farsangi koncerten állítólag jók voltak, de lecsúsztam róluk. Az előzenekarok fontosságára és szükségességére pedig egy nemsokára olvasható másik cikkben térek majd ki.

Pál Utcai Fiúk, Budapest Park

Képtár

  • Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten kép 76192
  • Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten kép 76193
  • Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten kép 76194
  • Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten kép 76195
  • Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten kép 76196
  • Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten kép 76197
  • Esti mese Zergével: Amikor a világ legszebb lánya elfüstölt a PUF-koncerten kép 76198
 

 

Szólj hozzá!


A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A Bujtor István Filmfesztivál is elköltözik

A héten ez már a második költözködős-fesztiválos hírünk, a másik a cikk végén. Másfél évtized után Balatonszemesről Keszthelyre teszi át...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Loreena McKennitt ismét elhozza Budapestre a kelta zene varázslatos világát

A többszörösen díjazott kanadai énekesnő és dalszerző – 2004-ben megkapta a Kanada Rendjét, és 2013-ban Franciaország Nemzeti Művészetek és Levéltárak Lovagja lett – 2024-ben 24 állomásos tavaszi európai turnéja keretén belül Budapestre is ellátogat, március 24-én érkezik az MVM Dome-ba.

Koncz Zsuzsa az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Az Oasis debütáló lemezét hozza el Liam Gallagher a Szigetre

Újabb fellépőket jelentett be a Sziget. A most közzétett majd' 50 előadó között szerepel Liam Gallagher, generációjának egyik legsokszínűbb és legsikeresebb előadója, az idénre új albumot is ígérő Halsey, a 8 Grammy-t birtokló Skrillex, a 21. század egyik legkiemelkedőbb pop’n’soul énekesnője, Janelle Monáe, az idei Brit...

Kalóztól kongáig: öt jó koncert a közelgő Budapest Ritmo fesztiválon

A Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek keretében megvalósuló Budapest Ritmo idén is igazi zene csemegékkel szolgál. A már bemutatott fellépőkön kívül – link a cikk végén – további ajánlatokat teszünk régi/új izgalmas előadók felfedezésére.
Új koncertek