Ilyen fergeteges bulin már rég jártam, pedig a Summer Freeze zenekart – bevallom – nem ismertem. Egy szempillantás alatt valahol a nyolcvanas években egy alter-koncerten éreztem magam, de mégsem, mert a hangzás meg igazi mai volt. A klasszikus gitár-gitár-basszusgitár-dob felállásnak köszönhetően olyan feszes volt az egész, hogy nem hagytak nekünk egy percnyi szünetet sem, és ez jó. Szerelmes-szomorú szövegek, kifejező előadásmód, ezt szeretem. Aztán egy csendesebb pillanatban következett egy születésnapi köszöntés, ami egyszer csak romantikus leánykéréssé változott. Hogy ez illik-e egy rockkoncertre, vagy nem azt mindenki döntse el saját maga, a lényeg az, hogy mindenki meghatódott, ám a továbbiakban már csak a szintén meglepett menyasszonyt figyelte, az utolsó néhány dalra már nem is nagyon emlékszem.
Régi kedvencem az Ozone Mama (2012-es Fonogram-díjas, 2003-ban a Hard Rock Rising magyarországi nyertesei), akik szerencsére hamar átszereltek és berobbantak a színpadra. Jó ideje nem láttam már őket, az új felállásban még egyáltalán (Tiszai Vivient Gulyás Máté váltotta a doboknál, a basszusgitárnál pedig a régi-új tag: Dobos Gergely). Nem csalódtam még bennük sosem, ám most rátettek még egy lapáttal, sikerült a négy „férfiállatnak” olyan fergeteges bulit nyomni, hogy már az elejétől bepörögtünk, és ez kitartott az elkövetkező 60-70 percre is. Kaptunk néhány zseniális feldolgozást is, amelyek közül a Ramones Commando című nótája és a Christmas Special-nak keresztelt variáció (Christmas is all around you-Last Christmas egyveleg) ütött nagyot. Egyre többen lettünk és egyre „forróbb” lett a hangulat kis „koncertteremben”. Még mindig fenntartom több helyütt megfogalmazott és korábban már írásba foglalt véleményemet, hogy Székely Marci az ország egyik legkarizmatikusabb és legjobb hangú énekese. Gábor Andris a gitárjával és a torzítók professzionális kezelésével olyan amerikai rock-feelinget hoz, amihez az új dobos és basszusgitáros remekül illeszkedik. Annyira profi az egész, hogy nem is véletlen, hogy két dalukat egy amerikai rádió is rendszeresen műsoron tartja. A végére pedig egy Red Hot Lovin’ – tökéletes.
Ilyen fergeteges koncerteket még-még-még! Az Ozone Mamának pedig nagyobb színpadokat (is) kívánok, mint a mostani (bár ez is remek klubkoncert volt), mert oda valók … és pont.
Fotók: Debreczi János
Szólj hozzá!