Hölgyeim és uraim, ő SLASH!

Slasht minden idők egyik legnagyobb rockgitárosának tartják, és világszinten az egyik legismertebb arc a popkultúrában. A Time magazin a 2. helyre sorolta Jimi Hendrix után a 10 legjobb gitáros listáján. Olyan jellegzetes hangzásokat hozott létre, mint például a Guns N’ Roses Sweet Child o’ Mine vagy a Welcome To The Jungle listavezető dalok gitárriffjei.

Miután otthagyta a világhírű bandát, a Slash’s Snakepit projektje besöpörte a kritikusok elismerését, majd a Velvet Revolver szupergrouppal aratott globális sikert, mielőtt saját szólókarrierbe kezdett. Miután első szólóalbumával, amelyen többek között Ozzy Osbourne, Fergie és Myles Kennedy is szerepeltek, 2010-ben a slágerlisták élére került, megalapította jelenlegi zenekarát – amelyben Myles Kennedy (ének), Brent Fitz (dob), Todd Kerns (basszusgitár/ének) és Frank Sidoris (ritmusgitár) szerepel –, akikkel már több mint egy évtizede folyamatosan turnéznak és zenélnek.

Mivel barátaink a minap Bécsben jártak, és a Dave Matthews Band koncertjéről eléggé vegyes (finoman fogalmazva) érzésekkel tértek haza, az ember arra számított, hogy a fent említett szintén amerikai zenészek az MVM Dome-ban lenyomnak majd egy örüljetek, hogy eljöttünk hozzátok-koncertet.

Pont nem. Sőt.

Az este egy kísérlettel indult: ha valaha is azon tűnődnél, hogy a Dome az Árpád hídtól villamossal vagy metróval érhető el gyorsabban, az előbbi közlekedési eszköz verte 20 perccel az utóbbit. Tapasztalati alapon mondom, mert annyira nincs jobb dolgunk, hogy a csapatunk kettévált a válasz megszerzése érdekében...Amúgy meg az időben is elkeveredtünk valahogy, mert amikor végre megtaláltuk a helyünket (volt pár akadály a büfében meg a számozással), meglepődve tapasztaltuk, hogy az előzenekar gitárosa is cilindert visel...

Nyilván már a főszereplő állt a színpadon. Azt tudtátok, hogy Slash anyukája David Bowie ruhatervezője volt? Nem véletlen talán, hogy a legendáját pont egy ruhadarab árnyalta tovább azokon felül, amit a bevezetőben emlegettünk. Meg a gitárja, ami úgy nézett ki, mintha a Vateráról akasztotta volna le a koncert előtt, ütött-kopott, sokat megélt Gibson Les Paul – de amit kisajtolt belőle... Azt is tudtátok, hogy  a zenész egy 221 hangszerből álló gyűjtemény tulajdonosa, ami kb. 2 millió dollárt ér? A kollekció legértékesebb darabjai persze mind Gibsonok.

E sorok írója nem Guns- meg Slahs-fan. Felhasználó, ami nagyjából annyit jelent, hogy – öregesen szólva – nem tekeri el a rádió gombját, ha meghallja a zenéjüket, újbeszélül pedig nem ugorja át a random lejátszási listán. De kábé ennyi. A na, akkor meghallgatom a világ egyik legjobb gitárosát, azt' majd lesz valami kezdő attitűdtől eljutottam egészen odáig, hogy leszarva, ki mit lát vagy nem lát mögöttem (bocsi), állva tapsoltam, ordítva. Szerintem ez kettőt ér.

Mondjuk, a csóka mögöttem egész végig ütemre rúgta a székem háttámláját, de számomra is meglepő módon nem volt indíttatásom a csendőrködésre, mert ahogy azt a barátnőm megfogalmazta, olyan ZEN hangulat uralkodott, hogy nem volt kedvem kekeckedni. Ez némi magyarázatra szorul: egyszerűen akkora szeretet volt a levegőben oda-vissza, hogy ebben a környezetben az ember sokkal megértőbbé válik, még akkor is, ha a hátát rugdossák.

Meg a tisztelet is. Nyilván a  turnémenedzser minden állomáson megszervezi az adott helyre vonatkozóan, de akkor is értékelendő gesztus a piros-fehér-zöld póló (basszeros), a magyar címeres sportmez (dobos) és a Budapest feliratú zászló a színpadon.

Arra is számított a rutintalan néző, hogy Slash fogja uralni a koncertet, de a színpadon egy teljes értékű zenekar állt, persze, szlesseskedett gazdagon, gitáros tánc, ugrálás, miegymás, de minden egyes tag ugyanolyan helyiértékkel bírt.

Myles Kennedy egy roppant szimpatikus zenész, kiváló hanggal, alázatos színpadi jelenléttel, pont jó frontemberi kommunikációval, de a szívemet inkább az dobogtatta meg, amikor Todd Kerns állt a mikrofon elé. Nem a fizimiskája, hanem a hangja miatt. Abban volt dög. A buli előtt azon poénkodtunk, hogy a koncert Slash-szólók füzére lesz –tévedtünk. De amikor mégis, az lélegzetelállító volt, akkor értette meg igazán az ember a gitárszóló jelentését. Volt egy három és fél órás (túlzás) szólója, ami alatt úgy ömlött róla a víz, mint a Niagara (nem túlzás), olyan intenzitással játszott, hogy azt hittem, utána levonul az öltözőbe egy fél évre pihenni, de még végigtolta a maradék 25-30 percet, és kifele menet még kézen is állt. Na, így boomerezzetek a jövőben, vagy csináljátok utána :)

Nekem inkább az alternatív, esetleg a punk a műfajom, na meg a világzene, amikor egy rockfesztiválon jártunk, úgy éreztem, hogy még egy gitárballada, és felvágom az ereimet, de ennek az estének minden percét élveztem. Az MVM Dome-os koncerteknél mindig van egy para, hogy miként fog szólni, de ezúttal nem lehetett kivetnivalót találni benne. Külön köszönet az operatőrnek, hogy sokszor közelit adott Slashről (is), a KÉZről, ami a gitárhúrokat mozgatja, de a többieket sem hagyta ki, ami a távolabb ülőknek is biztosította az élményt. (Jó, a telt keblű csaj – küzdőtér, első sor –dekoltázsára való rázoomolást kissé túlzásnak éreztük, de legyen már neki is valami öröme, reméljük, a jogvédők nem szednek szét minket ezért.)

Biztosan találtok majd a neten profibb elemzést a koncertről, csak azt szerettük volna érzékeltetni, hogy amikor a mostani, hatalmas koncertdömpingben (hurrá) mindenki szeretné minél több embernek eladni a buliját hangzatos címszavakkal, szóval, amikor röpködnek a jelzők a fejünk fölött, azért akad köztük olyan, ami tényleg igaz is: Slash nem egy cilinderes zenebohóc, hanem tényleg a világ egyik legjobb gitárosa, aki zenésztársaival együtt egy igazán szerethető, csaknem teltházas, hosszú ideig kitartó élményt jelentő koncertet adott tegnap este Budapesten.

Rábukkantunk egy kommentre, reméljük, megkapjuk az utólagos engedélyt az idézésére:

"Követendő példát láttam, tapasztaltam alázatból, barátságból, profizmusból, kedvességből és mérhetetlen, kifogyhatatlan, izzadtságcseppeket szétfröcskölő szenvedélyből, kortalan szépségből és fittségből, póztalan, mindenen átsugárzó, csak adni akaró emberi érettségből, eleganciából."

Pontos.