Szécsi Pál 80

Így mesélt az erdő az Arénában

2024/02/12  ·   Koncertbeszámoló   ·  Mohácsi Mohabácsi Zoltán

„Sajnos a vadászat ma ugyanúgy aktuális mint negyven éve…” – keserű hangulatú, remek koncert katarzissal, hiányérzettel és aktuálpolitikával.

Hobo

Földes László frenetikus népművelésbe fogott, amikor a HBB-t megalakította: kezdettől fogva bevonta a tevékenységébe, a szövegeibe az irodalmat is, nem hiába tekintett egyfajta HBB-elődként a Kex együttesre, amelynek több dalát játszotta a HBB is. Hobo magam mindig műfajközi alak volt. Mert nem költő, de remek dalszövegeket ír, nem énekes, mert nincsen jó hangja, de évtizedek óta milliók éneklik  vele tengernyi dalát, nem rock- vagy blueszenész, mert hangszert soha nem látott a keze, lába, szája, nem bohóc, mert nem nevetséges, mégis együtt nevetünk vele, nem színész, de vele sírunk számtalan alkalommal... Semmi se nem, s közben mégis mindez egyben. 

A Hobo Blues Band Vadászat című lemeze a magyar rock egyik alapköve. Monumentális munka, eklektikus dalokkal, konceptuális mondanivalóval, művészi színvonalon, művészieskedés nélkül.

Középiskolás voltam, amikor a Vadászat megjelent. Szerettem a HBB-t, jártam is a koncertjeikre. Az Ifiparkban például egyszer a Rolls Frakció lépett fel előttük. (Emlékeim szerint az volt az a koncert, aminek egy részét később Módos Péter leadta az Egymillió fontos hangjegy című műsorban, és ezzel ki is vágta maga alatt a fát.) Akkoriban még semmi írásom nem került nyilvánosság elé. Nem értettem akkor sem, és azóta sem derült ki, a Vendéglátóipari iskola akkori suliújságjának a szerkesztője miképpen talált rám.

– Szia Moha! Úgy hallottam, mész a Vadászat koncertre. Írj már róla a suliújságnak, légyszi! 

Hogy honnan tudta, hogy szoktam írogatni, honnan tudta, hogy megyek a koncertre, fogalmam sincsen. Azóta sem. Elmentem a koncertre, megírtam a cikket, meg is jelent, a lap pedig meg is szűnt. Akkor még nem az én cikkem hatására... Nincsen már meg, amit akkor írtam. De arra emlékszem, elájulva nem voltam, valahogy többet vártam az előadástól. Nem tudom, mit, de többet. 

Itt az egykori előadás. amiről a cikket írtam. 

Nem mondom, hogy teljes mértékben értettem a lemezt. Ma sem mondok ilyet. Persze, rengeteg mindent sikerült dekódolnom rajta, de hogy mindent... Szerintem ez még Hobónak sem sikerült...

Röviden elmondani miről is szól a Vadászat, annyira nem is egyszerű feladat. Talán így: a hatalom és a kisember viszonyának az árnyalatiról, súlyairól, hatásáról szól. S arról, hogy ki milyen helyet foglal, szerepet tölt be a hatalom körüli, a hatalomért folyó körtáncban, csörtékben, véres háborúkban. 

 

Február 10-én abszolút teltház volt a Papp László Sportarénában a Vadászat című album negyvenedik évfordulós koncertje alkalmából.

Pedig az eredeti előadók, szerzők közül csak Hobo volt a színpadon. Neki legyen mondva, hogy az a koncert egy pontján az eredeti alkotótársakat, Deák Bill Gyulát, Döme Dezsőt, Póka Egont és Tátrai Tibort kivetíttette maga mögé, majd a fényfal felé fordulva fejet hajtott előttük. A zenésztársak iránti tiszteletből, s kegyeletből: haláluk miatt Döme és Póka sajnos több mint igazoltan voltak távol. 

A Vadászat eredetijének előadói között hatalmas zenészek voltak. Ki-ki a maga pozíciójában. Gyakorlatilag utánozhatatlanok és pótolhatatlanok. Mert mondom: Deák Bill, Tátrai, Póka, Döme... Ugyan hogyan szólhat nélkülük egy olyan zene, mint a Vadászat? Különösen nem tudtam elképzelni a Bill által énekelt dalokat Bill nélkül. Akire, ugye, még Chuck Berry is azt mondta, hogy ő a legfeketébb hangú fehér énekes. De mennyire pótolhatók Tátrai vagy Póka futamai, de akár Döme ritmusai? S egyáltalán: ki fog színpadra állni Hobóval, hogy előadják a Vadászatot? Ezek jártak a fejemben a koncert előtt.

A válasz: annak ellenére, hogy az egykori zenészek nem pótolhatók, a koncerten kb. az első számtól el tudtam feledni, hogy nem ők játszanak. Bill hiányzó hangja miatt még aggódtam, mert félő volt, hogy Hobo fogja énekelni az ő dalait is. De szerencsére nem így történt.  

A koncert közreműködői Hobo mellett:

  • Bűdi Szilárd ( ének, gitár, szájharmonika)
  • Kiss Zoltán (gitár)
  • György Attila (basszusgitár)
  • Nemes Zoltán (billenytű)
  • Gál István (dob)
  • valamint Ács Eszter színművsz a Nemzetiből.

Kezdem az énekessel. Jó, persze, nem Bill. De Bill csak egy van. Ám Bűdi Szilárd simán eladta nekem az eredetileg Bill által énekelt nótákat. Már az első, általa énekelt dallal, A vadászok gyülekezőjével. Vagyis a koncert legelején. Ez volt a legkényesebb feltétel. S az égvilágon semmi bajom se volt se a szólógitárossal, se a basszerossal, se a dobossal, se a billentyűssel. 

Nem, ez a mondat így nem jó. Félrevisz. Az kevés, hogy nem volt velük bajom. Az az éppen elfogadható kategóriát sejteti. Pedig ennél sokkal többről volt szó: úgy játszottak, hogy nem volt hiányérzetem, nem sírtam az eredeti előadók után. Az eredeti zenékben Póka Egon kezelte a szintretizátorokat. Ő pedig azért basszusgitáros volt. Ezen a koncerten egy ugyancsak ingatag lábakon álló kis szinti szólt, amivel csudákat művelt a kezelője. 

S persze Hobo. Maholnap nyolcvan éves. Vagyis a túlmozgásos színpadi jelenléte a múlté. Mondhatnók, megfontoltan haladt, ha haladnia kellett. De bár soha nem volt jó énekes, csak fenomenális előadó, a hangja nem nyolcvanéves hang. És sokkal jobb mint a legelső Vadászat előadáson. Jobban dörmög mint akkor, de nem egy öregember hangja. S teljesen jelen volt a színpadon, a kezében tartotta az előadást, a zenésztársakat, a közönséget. Nem lehetett nem figyeli rá. 

A Vadászat koncepciója adja, hogy a hallgató/néző nem egymástól független dalokban, hanem előadásban, egyfajta színházban kezd gondolkodni. Naná! Az előadást, mármint a zenén túl a vetítőfal jelentette ezen a koncerten. Kalapot emelek, gratulálok a vetített képek, filmek, szimbólumok kiötlőjének, elkészítőjének. A vetítés egyszerre támasztotta alá a zenei, szövegi mondanivalót, és tette láthatóvá a zenészeket. A színházat a színpadon csak Hobo udvari bolond jelmeze és persze jelenléte képviselte. 

Lenyűgöződtem. Gratulálok! 

Hobo nem hagyott kétséget azt illetőn, hogy a Vadászat mondanivalója nem csupán nosztalgia-értékű. Szóvá tette konkrétan is, hogy sajnos naprakész a mondanivalója. 

Amikor ezt első alkalommal tette, nekem megakadt egy kicsit a koncert. Mert persze, értem én, hogy „minden zsaru bűnöző és minden bűnöző szent”, s hogy a Vadászat gyakorlatilag minden olyan rendszerben érvényes, ahol hatalmi struktúrák vannak. 

„Az összes nagyfejű a nép nevében beszél,
Boldog a kétharmad, s az egyharmad se fél,
Na de hol vagyunk mi, na és hol vagyok én?
Az ám, hazám.”

Aztán, az Orgia szavalása közben Hobo szélesen elmosolyodott – és kihagyott egy sort. A középső sort nem mondta el és csak szélesen vigyorgott.

„Az ezredes álmában kiad egy parancsot: 
Mindenki egyen egy narancsot! 
De a nők inkább banánt kérnek.”

Ugyanezt a dalt szavalta, és amikor odáig jutott, hogy

„Mindenki a Parlamentbe igyekszik, 
Ahol a Paraziták Parádéján a Patkány a prímás.”

kitört az általános ováció. 

Kiestem egy kicsit a  koncertből. Elsősorban azért, mert analógiát keresni és találni nem túl nehéz feladat. Amikor ezt fejtegettem a társamnak, rájöttem, hogy még a mi mikrotársadalmunkra, a családra is igaz lehet a Vadászat. Hogy ne lenne hát igaz a hosszú ideje regnáló politikusainkra? 

A vetítőfalon illusztris sok kis Hitler és Mussolini végzett tornagyakorlatot. Egy másik szám közben Kádár, Ceausescu, Brezsnyev, Putyin, Zelenszkij, Horthy és egyebek mellett megjelent például Semjén Zsolt is.

Nincsen bajom azzal, ha egy stadionnyi ember ovációban tör ki afelett, hogy a Patkány a prímás a Parlamentben, s hogy az ezredes parancsa a narancsról szól. Sem Hobo, sem a közönség felé nincsen ezzel bajom. Kinek-kinek a maga gondolkodása és nézete. Azt is elfogadom, hogy a viharba ne, hogy egy életműdíj nem feltétlenül az elvi hűségről szól, hanem az adott művész életéről és művészetéről, és hogy lojalitást várni érte cserébe nem csupán dőreség, de aljasság is. 

Mégis a napi politika miatt ugyanúgy kibillentem a szituációból, ahogyan nagyon rövid időn belül Roger Waters budapesti koncertjét se tudtam élvezni. (Igaz, ő ki is írta a koncert kezdetén, hogy akinek nem tetszik, hogy politikai propaganda folyik majd a műsor közben, az mehet haza a francba.)

De persze Hobo nem állt se ide, se oda. Ő a bohóc, az udvari bolond, a kisember-hajtó, aki csak lent áll, és néz felfelé, elszenvedve mindazt, ami fentről a nyakába zúdul, s amit a fenti döntések miatt elszenvednie kell. S ugyan melyikünk nem hajtó, melyikünk nem lúzer udvari bolond? Mármint a királyokon, a vadászokon, a fent levőkön kívül. Meg a kutyákon kívül. Akik egyébként maguk is lent vannak, csak felfelé szolgálnak...

A Vadászat végével nem ért véget maga a koncert. A zenészek lementek, majd a közönség újrázására (meg persze a tervek szerint) Hobo nélkül visszajöttek, és játszani kezdtek. Olyasféle muzsikát mint amiket Presser szokott csinálni mostanság: csendeset, intelligenset, akusztikusat. Majd visszajött átvetkezve Hobo is. Énekelni kezdett. Akár a zenét, akár a szöveget nézem egy ott és akkor a tökéletesen a levegőben lógó nótát. A címe, kiderült: Csipcsirip. Amit Hobo egy alkalommal élete főművének nevezett. :-D 

Egyébként lemezen hallgatva jó poén dal. De tegnap, közvetlenül a Vadászat után képtelenek voltunk bármit kezdeni vele. Mindössze annyit azért sugallt a Csipcsirip, hogy nem létezik, hogy ez legyen a befejezés. Nem is az volt. Amíg ott voltunk még három számot hallgattunk meg. 

Pécsi lány című sehonnan sehová szerelmes dal alatt tudatosítottuk, hogy a zseniális Vadászat után veszettül unatkozni kezdtünk. Egymásra néztünk, bólintottunk, indultunk. Akkor éppen még székeket hoztak be a színpadra és Hobo biztosította a maradókat, hogy nem a kora miatt ül le. Már nem tudtuk meg, mi miatt. 

Ezt a blokkot egyszerűen nem tudtuk megfogni, értelmezni. A legutóbbi, Hobo Rádió című anyag promóciójának tűnt. A Vadászat után. Nem tudom, mi minden hangzott még el a banális Pécsi lány után. Talán erről a lemezről az Óh, azok a hatvanas évek is, ami teljesen illett volna az addigi tematikához. Nem tudom. 

Másnapra kihevertük a koncert végi fiaskó-blokkot, és mert az eső úgyis esett, majdnem minden a Vadászatról szólt. A feleségem most fedezte fel magának az egész lemezt. S összeadtunk, kivontunk, és leszögeztük: minden szempontból zseniálisan jó előadást láttunk. 

Köszönjük, Hobo, köszönjük zenekar! 

A cikk megírásával egy időben az adatbázisunkba megérkeztek a 2025-ös arénás Hobo-szülinap  jegyei is, csatoltuk!

Hobo, Vadászat, Aréna

Kapcsolódó esemény

 

 

Szólj hozzá!


Óriási partifolyam a tóparton: Balaton Sound 2024

Óriási partifolyam a tóparton: Balaton Sound 2024

Az eddig ismert nemzetközi zenei felhozatalból után most abból kapunk ízelítőt, hogy a hazai partybrand-ek közül kik érkeznek majd Zamárdiba.
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Koncz Zsuzsa jövőre az Arénában: Jelbeszéd 2.0

Az énekesnő tizennegyedszer lép a Sportaréna színpadára, legutóbb tavaly adott ott koncertet – április 13-án a közelmúltban készült Koncz Zsuzsa-albumok, így a Tündérország, a Vadvilág és a Szabadnak születtél dalai csendülnek fel a Jelbeszéd 2.0 elnevezésű koncert égisze alatt.

Slash visszatér!

Myles Kennedy & The Conspirators társaságában 2024. április 19-én lép fel az MVM Dome-ban.

Telekom Electronic Beats Szelektor: utánpótlást kerestetik!

Immáron harmadszor hirdetik meg a Telekom Electronic Beats Szelektor pályázatát, amely a hazai zenei utánpótlást keresi.

Török Ádám miniszobra még mindig nincs meg, de a Mini-film lassan elkészül

A miniszobor egyelőre sajnos nincs meg, amíg megkerül vagy elkészül a replika, itt lesz a Mini-doku, amelyet Kisfaludy András filmrendező, Török Ádám barátja készít egy koncert apropóján a zenekar életútjáról is.
Új koncertek
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest 
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest 
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest 
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest 
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest 
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest 
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest 
Dido & Aeneas
Dido & Aeneas
Budapest