Kár lett volna kihagyni: Tony Hadley a Dürerben

2018. február 25.  ·   Koncertbeszámoló   ·  Juhász Vali

"A whiskey az egyik legjobb barátom már hosszú évek óta – de ez a jó magyar sör is nagyon finom"

Bocs, telefonnal ez sikerült... :)

A Dürer Kert nekem mindig fura koncerthelyszín volt... Ráférne a helyre némi felújítás, ha már olyen rangos előadók lépnek fel, mint két éve a The Darkness vagy most Tony Hadley, aki azért mégiscsak a Spandau Ballet énekese volt, a legjobbak egyike a világon. Mégis úgy éreztem kicsit magam, mint ha egy huszadrangú metálbanda buliján lettem volna. Csúnyán részeg emberek, akik egy számot ismertek összesen, de azért tülekednek a sörükkel, hogy leöntsenek mindenkit. A bejárati ajtón alig lehet bejutni, mert nincs kilincs, viszont az egész egy lepukkant, koszos klub benyomását kelti. Pedig színvonalas koncertek vannak, a beengedők, jegyárusítók, ruhatárosok egytől egytig nagyon kedvesek voltak, nem panaszkodhattunk.

Jó, lépjünk át ezen. Végülis Tony Hadley miatt jöttünk. A Spandau Ballet-val járt ő már Budapesten, 1984-ben, karrierjük csúcsán és 1987-ben is, azokra a koncertekre akkor sajnos nem jutottam el. Mentségemül szolgáljon a fiatal korom (tizenpárévesen vidékről azért nem lehet minden bulin ott lenni), és az is, hogy kicsit később fedeztem fel a zenekart. Leginkább a Live Aid négylemezes DVD-jének nézegetése során találtam rájuk igazán (persze a Gold-ot már előtte az MTV-ről mindenki ismerte) és megállapítottam, hogy az 1984-es jótékonysági rendezvény egyik legjobb fellépese az övék volt (természetesen a Queen és a U2 után). Profi hangszeresek, és Tony Hadley megbízható, fantasztikus hangja – miközben szaladgált a színpadon fel és alá – igazán nagy élmény, pedig csak két dalt játszottak, de azt úgy, hogy... UUUUUUUUUhhhh, na.

Az "előzenekarként" az estét elkezdő MC Goozer (az idézőjel azért van, mert ő egy szál akusztikus gitárral nyomta). Olyan gyönyörűen, tisztán énekelt kedves, szerelmes dalokat, hogy teljesen elaléltunk. Tökéletesen volt hangosítva a gitárja is, és amikor elkezdte játszani a Take On Me-t, és abban lévő jellegzetes magas hangokat is kristálytiszta csengéssel énekelte, mindenki a szívébe zárta a szimpatikus kalapost.

Aztán szépen lassan megtelt a nagyterem, kíváncsian vártuk, hogy az 57 éves Tony Hadley mennyit őrzött meg abból a remek hangból, amit a Live Aid-en hallhattunk (ami saját bevallása szerint is élete koncertje volt). Az érdekes módon főleg 45-50 éves és 50+-os férfiakból álló különítmény – meg a néhány leányzó, akik főleg a True című dal miatt jöttek – bizonyosan nem csalódott. A gondosan összeállított kb. 2 órás műsorban nyomát sem láttuk annak a fajta fáradtságnak, fásultságnak, hangi problémáknak, amelyekkel a több mint 10 évvel fiatalabb, óriási világsztár Robbie Williams koncertjén sajnos szembesülnünk kellett. Nyilván segített Tonynak barátja,  Jack is, akit külön bemutatott nekünk a színpadon. Ilyet is ritkán látni már manapság, hogy egy dupla whiskey-vel köszönti a közönséget egy világsztár – és aztán szépen lassan meg is issza az italt. De szerencsére ez nem rontott semmit a koncert színvonalán, sőt. A közönség minden rezdülésére reagált, energikus volt, kommunikált velünk szemmel, mosollyal, gesztusokkal és a kis speechekkel is a dalok előtt.

Régi Spandau Ballet és saját szólóprojektjeinek dalai váltogatták egymás, kiváló zenekarral a háttérben, külön említésre érdemes a vokalista, ütőhangszeres hölgy, Lili Gonzales, akinek külön is lehetne rendezni egy koncertet, mert simán megállná a helyét. Becsempésződött egy Somebody to love is a Queen-től, mint Hadley mondta, Freddie Mercury a mentora és az idolja is volt. Aztán a buli legvégére megjöttek a híres, imádott Spandau Ballet-dalok sorban: Only when you leave, Through the barricades, Gold és az elmaradhatatlan True. A közönség egy jó része csak erre várt, próbáltak előrejönni sokan – több-kevesebb sikerrel. Hadley hallhatóan kicsit muszájból énekli ezt a dalt, de azért nem akkora utálattal, mint Robert Plant a Stairway to heavent. Kicsit át is alakítja, de legalább nem erőszakolja meg, mint némelyek ilyenkor, a szeretet azért benne van és a közönség reakciója és kórusa mindenért kárpótolja.

Kár lett volna kihagyni Tony Hadley-t, ő az egyik hősünk a nyolcvanas évekből, de nem a tucatsztárok egyike, hanem a legjobbak közül való. Mi (ahogy ő is, hiszen elmondta a koncerten) reméljük, hogy még sokszor láthatjuk Budapesten, kevés ilyen jó hangulatú bulin voltam az utóbbi időben.

Köszi, Tony!


 

 

Szólj hozzá!


Utolsó turnéjára indul a KISS!

Utolsó turnéjára indul a KISS!

A legendás együttes 45 év zenélés után bejelentette utolsó turnéját, amely “Az Út Vége” nevet viseli (“End Of The Road world tour”). A...
 
Koncert naptár
Töltsd fel az oldalrakoncerted, helyszíned, zenekarod

Megvan a 2019-es Sziget első fellépője: Ed Sheeran

Mi éppen most közöltük a 2018-asról az utolsó beszámolónkat, mondhatni, a megfelelő dramaturgiai pillanatban, mert itt van az első név a jövő évi fesztiválra!

Tarantino elszabadul

Django elszabadul, Kill Bill, Ponyvaregény, Kutyaszorítóban – ez a lista nem egy életművet bemutató filmfesztivál programja, hanem a Müpa Bartók Béla Nemzeti Hangversenytermében megrendezésre kerülő A mozi hangjai koncertjéé. Noha elhangoznak majd más híres filmnek dalok, az est gerincét a Tarantino-filmek alkotják.
Koncert.hu már a mobilodon is!
Koncert.hu Android alkalmazás Koncert.hu iPhone alkalmazás
Új koncertek