Kényszer akusztik és gimis-metál a Parkban - Bullet For My Valentine és Asking Alexandria kimaxolva

A Bullet For My Valentine (rövidítve:BFMV) ezelőtt már kétszer járt nálunk, mindkétszer fesztiválon (Volt, Sziget), az Asking Alexandria pedig 2013-óta minden évben jön hozzánk, (eddig csak 2014 maradt ki, legutóbbi teltházas akváriumos koncertjükről itt írtunk), de ezek szerint nem lehet elég gyakran elhozni őket, minden évben megtöltik a koncertjeiket, hatalmas rajongóbázisuk van itthon. A két zenekar most egy estén lépett fel a Parkban, ami majdnem teljesen megtelt.

A közönségben leginkább Asking Alexandria és BFMV pólókat lehetett látni, de a hasonló műfajban tevékenykedő bandák merch cuccait is büszkén öltötték magukra az emberek (Black Veil Brides, Bring Me The Horzion, stb.). A célközönség egészen vegyes volt, főleg korosztályra értem, hiszen a 30+-os társaságokon kívül szép számmal jelentek meg 18 év alattiak is szüleikkel (innen is pacsi ezeknek a remek jófej szülőknek!). 

Az Asking Alexandria már több személyi cserén ment át, a legnagyobb jelentőségű változások az utóbbi években az énekesi poszt körül történtek: először kivált az alapító énekes, Danny, hogy a rockosabb hangzásvilágú side-projectjével foglalkozzon (We Are Harlot). A helyére beugró ukrán Denis Stoff 2016 októberében hagyta ott a csapatot, ekkor tért vissza Danny Worsnop, akivel azóta is együtt zenélnek, tehát a mostani koncerten is őt hallhattuk. 

Percre pontosan kezdtek, (19.10), és bár még teljesen világos volt, az első perctől brutál durva volt a hangulat. Már megszokták, hogy nyáron verőfényes napsütésben kell fellépniük, hiszen a fesztiválokon (még) nem headlinerként szoktak zenélni, így általában valamelyik délután idősávot kapják meg, de ez most sem zavarta őket. 

A koncert közben történt egy kis technikai malőr (elment a hangosítás), azonban Dannynek elképesztő lélekjelenléte volt, és miután észrevette a dolgot, pár másodperces gondolkodás után úgy volt vele, hogy francba vele, attól még ők lenyomják a dalt, így a zenészekkel akusztikba végigtolták a számot, a közönség meg kisegítette őket az énekkel. Ott vicces volt, utólag visszagondolva lehet, hogy kicsit kellemetlen, és kizökkentő, de összességében remekül kezelték, és nem sokkal később, amikor már rendben volt a hang, profin tolták tovább, mintha mi se történt volna. Le a kalappal! 

<p

Az Asking Alexandria című legújabb lemezük 2017. december 15-én jelent meg, és a Billboard listán a 2018.01.03-i héten az első helyet szerezte meg, ami elég szép teljesítmény, de nem csak a kritikusoknak tetszik: a rajongók is oda vannak érte! Ez az első album ugyanis Danny visszatérése óta, aminek munkálatai mégjobban összekovácsolták a bandát. A koncerten is rendkívül lelkesen fogadták a rajongók az új albumról a dalokat, Dannyék pedig nyilván örültek, hogy ezek szerint sikeres volt a “visszatérés”. 

Természetesen az egyik leghíresebb számuknál (mint minden más zenekar koncertjén), itt is egész más volt a hangulat: hiába volt tele a hely Asking Alexandria rajongókkal, akik minden számukat kívülről fújták, a The Final Episode-nál szerintem még a pultosok is a dalszöveget üvöltötték, és akkora őrület volt, hogy még a talaj is megmozdult a lábunk alatt. Hozták, amit megszoktunk tőlük, és amit vártunk, isteni volt. 

Igen rövid átszerelés után érkezett a BFMV, akik pár nappal ezelőtt a Novarock fesztiválon is felléptek, így a magyar rajongók, akik hajlandók voltak kicsit utazni értük, azok könnyen tudtak duplázni. 

Amikor a húrok közé csaptak, a hangulat szinte azonnal az egekben volt. A Don’t Need You-val kezdtek, ami alapból elég erős indítás, már ekkor sejtettük, hogy durva lesz a setlist. Később sem ült lejjebb a hangulat, ezt követte az Over It, ami egy új dal, és a június végén érkező lemezre kerül majd fel (Gravity, 2018). 

Hallhattuk még az új albumról a Letting You Go-t, amit végigénekelt a közönség, így egy kívülálló meg nem mondta volna, hogy ez egy nagyon friss szerzemény, és a Piece of Me-t is, amiről ugyanezt tudom elmondani, mindenki úgy fújta, mintha fél éve ezt hallgatnánk. 

A koncert felénél elképesztő dobszólót hallhattunk Jasontól, szinte fel sem tűnt, hogy közben az egész zenekar levonult a színpadról, később azonban ez többször megtörtént, de csak néhány percre, gondolom inni egy kortyot, de nem akasztotta meg igazán a koncert menetét. 

Persze nem maradhatott el a No Way Out sem, de az igazi katarzist az encore-ban a Tears Don’t Fallnál érte el a közönség, az első akkordtól kezdve mindenki keze a magasban volt, és hirtelen mindannyian tizenévesek tinik voltunk, akik a gimi szünetében hallgatták a BFMV-t.