Sheldonékkal buliztunk: ColorStar koncert & Turnéfilm bemutató

Senkit sem szeretnénk megsérteni, elöljáróban ennyi. De ahogy körbenéztem, előttem-mögöttem mintha a havi rendes kockatalálkozó közepébe csöppentem volna. Mondjuk, ezekkel a srácokkal voltak csajok is. Na jó, nem mindegyikkel. Rajesh egyedül jött...

A  ColorStar számomra az ország egyik legjobb zenekara. Évekig ott voltam minden bulijukon, az utóbbi időben igazoltan hiányoztam, kissé hosszabb ideig. Örömmel tapasztaltam, hogy a nagy kihagyás után egy kiforrottabb hangzásvilág várt rám.

Én nem tudom, miért nem kapkodnak utánunk a fesztiválok: a legjobb, ami történhet egy fesztiválon a 23-02 idősávban, az egy Color-koncert. Olyan elektronikus zene – pszichedelikus elektro-space-rock, van ilyen? –,  ami kreatív, igényes és bazi melós. Nem egy árva fószer pörget fönt a színpadon, hanem 4 remek zenész szolgáltatja a minőségi, minden ízében átgondolt talp alá valót, és garantálom, hogy a 2., 3. szám környékén még az is elkezdi mozgatni  a végtagjait, aki rühelli az efféle stílust. Mivel nagyon nem kell a szövegre figyelni, már a koncert legelején beindul mindenkiben a saját filmje, a saját vonata vagy űrrepülőgépe, nem kell partner, nem kell senki vagy semmi – a zene tol előre a saját sztoridban, sodor magával, feldob, megforgat, effélék. Szerintem ezért szeretik a kockák is: nem kell túlságosan a komfortzónájukon kívülre merészkedniük ahhoz, hogy megtegyenek egy jó kis utazást. Ráadásul szerintem a Coloré a "koncertet legpatentebbül befejező zenekar" díja is, mert olyan tökéletesen pörgetik fel a bulikat és csapják le a végét, hogy berobban a hangulat, mint anno a színestévé. Lehet ellenőrizni  az állításaimat a Gödör-béli ColorStar évzárón, ahol a Sonarrral és a Half Note Cityvel tartanak bulit december 26-án.

A koncertfilm-bemutatóról lemaradtam, valami technikai ok miatt áttették a buli végére, s mivel (számomra s a kiírt kezdéshez képest) így is jó órás csúszással kezdődött a koncert, azt már nem vártam meg, de ha valaki meg akarja nézni (én), nyilván rövidesen felkerül valamelyik videomegosztóra. S ha már a technika... A koncertet a kb. 2. sorban kezdtük, és eljutottunk a mosdó ajtaja elé kitett kanapéig. Kerestük ugyanis azt a pontot, ahonnan úgy élvezhető, hogy még töléletesen hallasz minden hangot, de nem szakad be a dobhártyád. A Kis Hall egy tök fura alakú terem, sokkal szélesebb, mint hosszabb, biztosan nehéz hangosítani, de azért érdemes lenne megpróbálni. 

Sírva vígadtunk: Somló Cirqsz (vasárnap)

A vasárnap kitétel azért bír jelentőséggel, mert ezen a napon színpadra lépett Zorán és Bródy János is. De ne szaladjunk előre, inkább vissza. A Sziget idejére. Ott volt ugyanis az első Somló Cirqsz, mégpedig a Magic Mirrorban (nem fértünk be). Ami viszont egy fesztiválon, éjszaka, egy cirkuszi sátorban működik, nem biztos, hogy egy kifejezett koncerthelyszínen is működni fog. A fesztiválközönség sokkal lazább, nyitottabb, inkább a hangulatra gyúrnak, mint a produkcióra. Az Akváriumban vasárnap este az átlagéletkor 45-50 volt. Ez a közönség arra vágyik, hogy hallhassa-énekelhesse a Somló-LGT slágereket, úgy, ahogy azokat megszokta. A MAO átdolgozásai kicsit elemelték erről a szintről a számokat, ugyan érzéssel és érzékkel, de ezért volt némi tanácstalanság, igaz, átmeneti. A koncert adaptálása erre a helyszínre hagyott maga után némi kívánnivalót, de a színpadi történések és a közönség áradó szeretete átsegített mindenkit ezen a zökkenőn. Az egyes előadók produkciója is eltérő színvonalú volt, de akkor és ott talán nem is számított, meg aztán nyilván lehetetlen ennyi fellépővel rendesen próbálni. Azért Bródy mikrofonját be lehetett volna kapcsolni...

Ezt leszámítva akkora élményben volt részünk, amiben régen... Mert mikor hallhatjuk legközelebb a Bródy János-Frenreisz Károly-Horváth Charlie-Zorán kvartett előadásában az "Ugye, mi jó barátok vagyunk"-ot??? Szerintem soha. És az összes Somló-gyereket együtt játszani az édesapjuk számait? Kevés az esély. S hogy a ruhatárban a végén miért lehetett mégis annyi kisírt szemű embert látni?

Hát, kérem, az a pillanat könnyen elkapható: én – és szerintem mindenki – akkor kezdtem bőgni, amikor felállt az LGT – Somló nélkül. Próbáltam én a zenére figyelni, de hát nem lehetett elvonatkoztatni a látványtól. Egyszerűen megszakadt az ember szíve – koncert meg zene meg jó dalok meg kórusban éneklés ide vagy oda: egyszerre volt torokszorító és felemelő. Az est folyamán addig szépen, a papírforma szerint emlékeztünk Somlóra: háttérvetítés fotókból, videókból, hangbejátszások, vicces sztorik, anekdoták, Tomi bácsi, MINDÖRÖKKÉ TOMI ("Akit a becenevén szólítanak, örökké él" – Gerendás Péter) és effélék, de amikor bejött Solti János, Karácsony János és Presser Gábor, mindenkit szíven ütött Tomi hiánya, azt hiszem, sokan ekkor fogták fel úgy igazán, hogy ő már sincs, LGT sincs, valami végérvényesen véget ért.

Azért persze nem lett temetői a hangulat, ezeket a dolgokat meg lehet élni enélkül is. Már csak azért sem, mert mind a közönség, mind a fellépők határtalan szeretettel kezelték Somló Tamás emlékét, és ez a szeretet most a zenében mutatkozott meg.

A nagy finálé végén úgy éreztem, fel kell emelnem a seggem a VIP karzat kanapéjáról, és állva kell tapsolnom és tisztelegnem a zenészek és Somló emléke előtt, de valaki hátulról rám szólt, hogy üljek már le, mert nem lát. Talán, ha ő is felemelte volna a hátsóját a bárszékről, akkor látott volna. De a VIP-be általában nem azok járnak, akik szeretnék kifejezni a hálájukat, ezt már az Arénában is megfigyeltem, ott például nem is nagyon tapsolnak az ingyenjegyesek.

A mozgólépcsőn a Léghajót dúdoltam. Persze, megint könnybe lábadt a szemem, mert eszembe jutott, mit mondott Bornai Tibor, mielőtt elkezdte...("Nem tudom megszokni, hogy ezt a dalt egyedül kell énekelnem..."). A bús melódia befészkelte magát a füleme, még a HÉV-en is szólt a belső lejátszó:

"Én meg csak nézem, hogy tűnik el minden
Mi valaha lényeges volt..."

♦♦♦

Fellépők/dalok elhangzási sorrendben:

Animal Cannibals+Gergely Éva/Péntek

Vitáris Iván (Ivan & The Parazol)/Ülök a járdán

Gerendás Péter/Gondolsz-e rám?

Frenreisz Károly+Czutor Zoltán/ Somló-medley

Papp Szabi (Supernem)/Sose mondtam

Gerendás Péter+Bayer Friderika/Olyan szépek voltunk

Fekete-Kovács Kornél szóló/ I Love Lily(Tomi)

Kama (Mary Popkids)/Annyi mindent nem szerettem még

Zorán/Szabadon jó

Bródy János+Frenreisz Károly+Horváth Charlie+Zorán/Ugye, mi jó barátok vagyunk

intermezzo

Presser Gábor, Karácsony János, Solti János/ Valamit mindig valamiért

Presser Gábor, Karácsony János, Solti János, Somló Lily, Somló Dávid, Somló Pali, Somló Dani/ Embertelen dal

Mohamed Fatima/Az eső és én

Czutor Zoltán+Peter Ogi/Ha a csend beszélni tudna

Blahalouisiana/Holnap

Geszti Péter+Mohamed Fatima/Nem adom fel

Roy és Ádám + Köves Miklós Pinyó (Piramis)/Álomarcú lány, Primadonna

Bornai Tibor/ Léghajó

Charlie/ Boogie a zongorán

FINÁLÉ: Ringasd el magad