A koncertre haladva, az 1-es villamoson kisebb incidensbe kavarodtunk: a pasim velem szemben ült, és mindenféle steampunk harcosokkal kardozott a telefonján. Egyszer csak a rászólt egy nő, hogy ne videózza őt. Mivel el szokott merülni a játékban, annyit észlelt, hogy valaki megszólítja, és csak annyit motyogott, hogy nincs nála apró... A nő meg nem állt le, úgyhogy tagoltan közöltem vele, hogy a nő azt hiszi, de tényleg, nem viccelek, hogy őt videózza. Még mindig nem értette. A nő csak nem állt le, a helyzet abszurditásával meg csak úgy tudtunk valamit kezdeni, hogy elkezdtünk röhögni, de nagyon. Erre a hölgy – aki többek szerint valami celeb lehetett, szerintem meg csak egy paranoiás honfitársunk – megsértődött.
A celebeket a szupersztároktól az különbözteti meg, hogy a hírnevük mögött nincs igazi teljesítmény, így megeshet, hogy a válogatósabb júzerek nem ismerik fel őket a villamoson. Az pedig, hogy Lenny Kravitz-et leszuperszároztuk, nem kattintásvadász szófordulat, hanem tény, amely tapasztalaton alapul. Ráadásul az elsőn. Mert bár már kb. negyedszer járt nálunk, nekem most sikerült először élőben látni őt, nem élőben legutóbb a Bajnokok Ligája döntője kapcsán készült róla felkapott videó.
De semmilyen videó vagy tudósítás nem bírja visszaadni azt, hogy milyen a Lenny Kravitz-élmény élőben. Három számig még ízlelgettem a dolgot, bár a felütés parádésra sikeredett (Are You Gonna Go My Way), de kábé a negyedik számnál talált magára a hangosítás, én meg Lennyre.
A pasi amúgy is jelenség, akkor is levideózná őt az ember, ha csak ülne a villamoson, vagy, ha azt nem is, mondjuk beszkennelné, az tuti. És 60, azaz hatvan éves, bakker... Ifjabbaknak meséltük, hova megyünk (Lenny Kravitz). Az ki? Hát, a Zoe Kravitz faterja. Ja, akkor jó... Ennyit a korosztályokról. Szóval nem elég, hogy ez a hatikszes pasi durván jól néz ki, még kiváló a zenéje is. Sokféle stílussal találkoztam mostanában a stadionokban, de mindegyik külön-külön meghatározható volt, nagyjából, Lenny viszont annyira finoman, szinte észrevétlenül szörfözik (elvégre olimpia van) a műfajok között, hogy a hangzások és a stílusok vegyítéséből olyan dögös cucc kerekedik ki, ami élőben igen nagyot tud csapni – én néha csak néztem, hogy ilyen is van még egy Arénában...? Rockzenéjében – hol van az már – a hatvanas-hetvenes évek soul és funk hatásai dominálnak, néha egyik, néha másik irányba húzza el, még némi jazz is belefér, de pl. mind a négy eddigi Grammy-díját a legjobb férfi rockénekes kategóriában nyerte.
A szupersztár arról is megismerhető, hogy a színpadi jelenléte több energiát termel, mint egy atomerőmű, és ezt az energiát ide-oda áramoltatja, nem cellázza be magának, vagyis remekül kommunikál, együtt lélegzik a közönségével. Márpedig tegnap az Arénában ez jó nagy levegővétel volt, mert a rendes LK-rajongók – nem olyanok, mint én –, fullra tömték a küzdőteret és a lelátókat, és amit kaptak a színpadról, vissza is csatornázták a koncert alatt végig, és még utána is eggyel.
Egy szupersztár sem lenne azonban meg csapat nélkül, mert Minarik Ede óta tudjuk, hogy az kell. Egyrészt kellenek a zenészek, akik között kiváló session muzsikusok is voltak – bemutatta őket, eskü, de nem írtam fel, sorry, és kb. 40 oldalt néztem át, hátha rábukkanok a nevekre*, de nem –, de persze ott volt tegnap a színpadon a régi harcostárs, Craig David Ross meg a többi "my brother" is, egyedül a dobosról nem mondhatta el ugyanezt, mert ő sister, nem is akárki: Cindy Blackman Santana Jas Kayser.
Ha már emlegettük: Cindy Carlos Santana hites felesége. Egy interjúban elmesélte, hogy amikor részt vett annak idején pont az „Are You Gonna Go My Way” klipjéhez szervezett meghallgatáson, vagy negyven dobos gyűlt össze, ő volt a második. Miután bemutatta tudását, Lenny lefújta a versenyt... S még tizenhét évig játszottak együtt. Mindez 1993-ban történt. Akkor, amikor a fentebb emlegetett fiatalok még meg sem születtek. Amúgy Santana is egy dobszólója után kérte meg a kezét a színpadon, de ez már 2010-ben volt :)
És kellenek abba a csapatba kiváló színpadkép-tervezők is, mert amit látványban ez a koncert hozott, azt is az emlékezetes kategóriába soroltuk be. Végig rimánkodtam magamban, bárcsak itt lenne az MTI, mert akkor másnap tudok nem kaputelefon-minőségű képeket hozni az állításom alátámasztására, de nem voltak ott, mert vagy sportolókat, vagy politikusokat fotóztak. Sajnálhatják. Úgyhogy tessenek ezekkel beérni. Bár egy jó pillanatban eldurrantott konfettiágyú ellen semmi kifogásom, azért szeretem a szofisztikáltabb megoldásokat, azokat, amelyek mögött bazira látszik a tervezés és az igényes élménynyújtás szándéka. Valahogy úgy képzeljétek el, mintha sok-sok Rubik-kockát helyeztek volna egymásra, és időnként egyiket-másikat vagy mindegyiket elforgatták, megvilágították, vetítettek rá, eliminálva ezzel az arénás nagyszínpadok helyenkénti személytelenségét és robusztusságát.
És hát közönség nélkül a szupersztár is csak egy papírfigura. Az aréna tegnapi közönsége pedig kiváló volt. Én még ekkora rémületet valtonosok arcán nem láttam, mint amikor Lenny szokása szerint bevetette magát a küzdőtérre, és körbejárta a híveit. A para félig-meddig jogos volt, mert úgy tűnt, mindenki szívesen szakítana magának egy darabot a zenészből vagy a ruhájából, bár addigra már csak egy hálós póló volt rajta (nem, nem volt meztelen a felsőteste, sokak bánatára :) ). Volt egy pillanat, amikor elgondolkodtam, mennyire ildomos faképnél hagyni a páromat, és életem kockáztásával lerohanni a lépcsőn, hogy legalább pár méterről én is láthassam Lennyt, de úgy döntöttem, ha ő csajokat videóz az 1-es villamoson, akkor én is rajonghatok egy másik pasiért :) S lőn.
"I wonder if I'll ever see you again?" – énekelte Kravitz az Again-ben, és magamban csak azt ismételgettem, yes, yes, yes – s ha esetleg a Live Nation nem szervezne neki a közeljövőben turnét, mögöttünk ült a Budapest Park első embere, talán akkor majd ő, léccilécci.
A koncerten elhangzott dalok - a lista rövidnek tűnhet, de ez egy elég hosszú koncert volt. vagy nem elég hosszú... lehetett volna hosszabb is :)
*Harold Todd, Michael Sherman szaxofon
Trombone Shorty , trombita – ennyit sikerült megtudnunk a Telextől
Elhozza első dupla LP-jét Lenny Kravitz Budapestre
Lenny Kravitz, Budapest Sportaréna
Szólj hozzá!