A megosztó rapper, dalszövegíró, előadó és újabban színész idén áprilisban töltötte be a krisztusi 33-as kort, de ránézésre még mindig olyan, mint egy nagyra nőtt kamasz, aki épp a lázadó korszakát éli. Szinte az egész testét színes tetoválások díszítik, az öltözékére sem lehet mondani, hogy hétköznapi – az a fajta hanyag és már-már pökhendi stílus, ami időközben a védjegyévé vált, szintén nem arról tanúskodik, hogy egy komoly, érett férfival van dolgunk :) Hogy ebben mennyi a tudatos viselkedésforma és mennyi a saját egyéniség, valószínűleg már maga sem tudja, de az biztos, hogy legalább annyira vonzó, mint taszító a színpadi megjelenése. Mindezek ellenére – vagy talán éppen ezért – vártam már évek óta, hogy egyszer átlépje a magyar határt és itthon, és élőben is szemügyre vehessem mitől olyan nagy sztár ez a srác.
Őszintén örülök, hogy megadatott a lehetőség a koncertjének megtekintésére, amiről persze lehetne rosszat is írni, ha ez lenne a cél, de azt gondolom, hogy kisebb "hibáktól" eltekintve végtelenül energikus, szórakoztató, és a flegmasága ellenére is "közönségbarát" produkciót hozott nekünk első alkalomként ajándékba az ezúttal szőke hercegként pózoló főhősünk. Hozzá kell tenni, szépen összeválogatott profi zenésztársakkal érkezett, akik végig a keze alá dolgoztak, így tulajdonképpen szerves részét képezték a showműsornak.
A dallistában volt némi változás a néhány nappal ezelőtti fesztiválos fellépéseihez képest, ami egyrészről jó, mert mi kereken 30 dalt kaptunk (ebből kettőt ráadásul a bemelegítőként kiválóan szereplő iann dior társaságában adott elő), másrészt viszont egy pici hiányérzetem maradt, mert szerettem volna élőben hallani az Avicii-megemlékezős-feldolgozós Wake me up című dalt. Vagy esetleg a Gorillaz Feel Good Inc. című világslágerét. Ehelyett nekünk The Kid LAROY F*CK YOU, GOODBYE című klasszikusa jutott, ami jó-jó, de nem az igazi. Ráadásul a rapzenészként debütáló, majd néhány éve punk-rockra váltó tinédzser-imitátorunk nem bírta ki, hogy a múltjából is hozzon egy szeletet. Igaz, mostanában megint erős rap-visszakacsintásos témában utazik, ami nem mondom, hogy nem áll jól neki, de azért én még mindig jobban kedvelem amikor gitárral a nyakában dalolászik.
Ezen a ponton szeretnék külön érmet osztani a hétfő este a Parkban megjelent közönségnek, ugyanis az elejétől a végéig üvöltve énekelték az összes szerzeményt, ugráltak, pogóztak, sikítoztak, ahogy azt egy ilyen bulin illik. Bár – számomra meglepő módon – közel sem volt telt ház, de akik ott voltak, tényleg miatta jöttek és nem csak azért, mert hétfő este nem volt nyitva más szórakozóhely a környéken. Ez a fajta szeretet és rajongás még az amúgy melankólikus - vagy egyéb szerek hatása alatt álló - colosunkat is meghatotta, ami abban nyilvánult meg, hogy már most ígéretet tett arra, hogy a legközelebbi európai turnéjának egyik kiemelt célpontja lesz Budapest.
Külön köszi a közönség köreiben való rövid sétáért, amit sikerült megfejelni egy erkély-jelenettel, valamint a végjáték során tanúsított extra gesztusért, amikor emberünk a zenekar nélkül visszatántorgott a színpad közepére, és még utoljára megénekeltette az ő kis közönségét. Mi pedig ezúton is köszönjük, hogy egy kicsit visszarepített minket megboldogult fiatalkorunk kedvenc punk-rock zenekarainak bűvkörébe, még ha csak másfél óráig is tartott ez az álomvilág.
Még több kép itt:
Machine Gun Kelly, iann dior, koncert, Budapest Park, Mainstream Sellout Tour, 2023
Szólj hozzá!