Annyira nem gondoltam ilyesmire, hogy még akkor este sem, amikor elkezdődött az Óbuda Napja keretében megtartott Hooligans-koncert, még akkor sem volt a legkisebb gyanúm sem, hogy engem itt grabancon ragad (üstökön nem tud, az nincsen nekem) a muzsika.
A koncertre magamtól eszembe sem jutott volna elmenni. Kizárólag a feleségem miatt tettem ilyet. Aki reggel mutogatta, milyen Hooligans-dalok vannak a telefonján. A királylányosnál majdnem kirohantam a szobából, annyira nem szeretem. Azt sem. Meg úgy nagyjából semmit se', amit eddig a Hooligans-től hallottam. Sem a szövegeik, sem a zenéik nem fogtak meg soha. Az a számomra súlytalan pop-rock, amit művelnek nekem nincsen túl messze az édesapám és az első utáni két feleségével hallgatott Szécsi–Korda–Soltész és társaik zenei mondanivalójától. Tudom, hogy ez erős túlzás, de arról beszélek, amit eddig a Hooligans zenéi kiváltottak belőlem.
Meg azt is tudom, hogy ötvenhat éves újszülött vagyok, hiszen az új lemez, a Zártosztály, amiről nekem ez a koncert szólt, már két éves. Vagyis nem lesz itt spanyolviasz meg újdonság-kavalkád, kérem szépen, nincs itt semmi látnivaló. Egyszerűen csak szeretném elmondani, hogy ez az új/régi lemez piszok jó lett! S hogy koncerten is nagyon szépen átjön a zúzásának a szépsége.
A KONCERT
Álltam ott a koncerten, ahol rajtam kívül uszkve mindenki tombolt. „Papa, mama, gyerekek, csupa szív, szeretet...” De azt már többször tapasztaltam, hogy simán ellene tudok állni a tömegnyomásnak. És nem igazán tudtam mit kezdeni magammal. Még könyvet is vittem magammal, ha úgy alakulna...
Ám már a második számnál felkaptam a fejemet. A szám szövegét nem értettem, mert vagy a hangosítás volt nem jó, vagy csak a szél fújta el az éneket, de a zene földbe nyomott. S csak lestem a színpadra, hogy milyen koncerten is vagyok, azon-e, amelyikre a szerelem kényszerített? Azon voltam. Mert figyelj csak, hogyan is szól például ez a plimplam családi pop-rock:
Aztán persze jöttek azok a dalok, amik egyértelművé tették, hol vagyok: a Királylánynál megint menekülni akartam.
Ám a zenekar vegyes-vágott setlistjében rendre jöttek olyan darabok, amelyek kimozdítottak az udvarias és türelmes felségkísérő-szerepemből. Mert roppantul élveztem őket. Annyira, hogy bár már másfél hét eltelt a koncert óta, de azóta mindennap meghallgattam ezt a lemezt. Nem szoktam sűrűn ilyet csinálni.
Koncertre viszonylag sűrűn járok. Általában rock és progresszív rock előadók koncertjeire. Ha akarom, a Hooligans rockzene. De nem akarom. Alapból az eddigi pályafutásuk nem erről szólt. Még egy lemezüket sem tudtam végighallgatni. Nem nyávogok, nem fikázok, nem tüntetek, a tényekről beszélek. Most, a koncert után is belefüleltem néhány lemezükbe, de rendre rakosgattam tovább és tovább a dalokat, majd legyintettem egyet. Vannak előzmények, jelek, amelyek a Zártosztály felé mutatnak, de aztán rendre visszamenekülnek a a kényelmes mainstreambe.
Az eddigi zenéjük nemzedékek közötti poprock. Ennek minden csínját-bínját tudják, ismerik, alkalmazzák. Ennek megfelelően volt a koncerten, kérem szépen, nagymama, nagypapa, unoka, meg minden, ami közte van. Engem kivéve a dalszövegeket is együtt fújta a nagyérdemű. És igen sokan volt az a mindenki, aki tudta hova és mire jön. Fények, tűzoszlop, vetítés, animációkkal, mindennel, együtt-énekeltetés, szóval, ami szemnek, szájnak ingere, és amit manapság a nagy- és kisebb érdemű elvár egy koncerttől.
Szóval nem tudom, a hangosítás volt-e rossz, vagy az időjárás tette tönkre a hangzást, de az ének nagyjából mindvégig elveszett. Csak utólag tudtam meg, fogtam fel, hogy az újrégi lemez dalait ez a tény mennyire tönkretette. Mert még a szövegek is jók. Ez az egyik kedvencem. S még a klip is jól sikerült.
Így a koncert durvábbik felét nagyon élveztem. Nagyon nem bántam meg, hogy elkísértem a páromat. Az új lemezt ő azóta sem hallgatta meg. Szerintem nekem nagyobb élménnyé lett, hogy ott voltunk. Csak az egyik új számnál jegyzete meg, hogy mennyire jó a szövege.
A LEMEZ
Társam miatt húztam le a netről anno egy Hooligans-diszkrográfiát. Aztán eszembe jutott, hogy csak összeszedem már azokat a számokat, amik a koncerten annyira tetszettek, hogy miattuk nem vettem elő az olvasnivalómat. Mivel teljesen műveletlen vagyok Hooligansből (is), meglepődve konstatáltam, hogy ezek mind egy lemezen vannak, a 2021-es, Zártosztály címűn. Aminek már a borítója is jó. Tekintsünk el attól, hogy volt már a hasonló a történelemben.
Amilyen a borító, olyan a zene. Egy interjúban a gitáros-zeneszerző, Tóth Tibor azt mondta, a lemez úgy született, hogy vállat vontak: ha már úgysem játssza őket a rádió, ugyan miért ne csinálják azt a zenét, amit szeretnek. Az interjút nem leltem meg, lehet, hogy csak városi legenda. De jól hangzik. Vagy nem, ha az eddigi lemezeikre, koncertjeikre gondolok. Mármint az eddigi közönség szempontjából.
Mert ez a zene nagyon nem gyöngéd, nagyon nem heppi, ezek a szövegek nagyon nem jópofák, nem a királylánynak szólnak, nem pezsgést, meg zsongást kívánnak. Azt mondják, hogy szar ez a világ, erőszakos, hazug, kompletten zártosztály, ahol éppen nyílt nap van.
Lábnyomod fent a Holdon rég,
Hatalmadban van föld és ég,
De mit ér százezer képesség,
Ha a vadállat belül éhes még?
Hazudik mindenki, alul és felül, csak a pénz számít, abból legyen sok, hülyít a média a baromságaival (nesze nekem!), ha harc, legyen harc, legyen káosz, mert ennél rosszabb már nem lehet (naivitás, mindig lehet rosszabb!). Egy dolog megnyugtató csak: van helyünk, ami ránk vár,
Van még bőven parcella mellettem srácok, majdnem az összes kiadó
Szájkosár (a fenti sor a rap-részből származik, amit Curtis szerzett.)
A vicc az, hogy minden felsorolt szar ellenére sem a pesszimizmus a végső kicsengés. Mert aki él, túlélő.
Túlélő a lelkem, nézd!
Addig pofozták,
Hogy mélyéről a legjobb részt
Végül kihozták.
[...]
Szakadok én is,
Szaladok mégis
Rabként szabadon.
Minden dalból lehetne idézni. De úgyis rájuk tudsz keresni. S a helyzet az, hogy nagyon jó dalszövegek, de a zenével együtt élnek igazán.
A zene. Na, igen. Több előadó eszembe jutott, amikor fülesen hallgattam a lemezt. Leginkább a Rammstein. De a hasonlítgatások piszokul félre vihetnek. Ezt a viszonyítási pontot csak azért mondom, hogy kábé be tudd lőni a zenei hangulatot. Egy kivételével az összes dal döngöl. Valami mocsok jól szól a egész együtt, mintha a Hooligans mindig is ezt csinálta volna. Igen, tudom, a múltjukban van még a Hooligans előttről hasonlatos muzsika. Az elmúlt, huszonhét évben, ahogy a Hooligans életkorát Csipa, az énekes annyiszor kihangsúlyozta, nem volt ilyesmire példa. (egyébként nem lehet azt mondani, hogy nem volt előzménye ennek a műsornak. A kilencvenes évek közepén volt egy együttes, amelyben a Hooligans három tagja is játszott, a Dance. Na, ha valami előzmény, akkor ez az.)
Kicsit félve tettem fel egy zenével, jobbára progresszív rockkal foglalkozó Facebook-csoportba a lemez egyik számát. A mellé írt szöveg mentegetőzés és dicséret volt. Nagyjából, amit ennek a bejegyzésnek a bevezetőjében írtam. Hamarosan jött is a csoport egyik tulajdonosától a válasz.
„Akkor itt is ( újra) elmondom, Zolikám. A Hooligans alapjáraton nekem sem tartozik a szívem csücskei közé. Aztán anno a Zártosztály megjelenése környékén X. Y. megosztott róla pár darabot az idővonalán. Felkaptam rá a fejem, megfüleltem a csövön a teljes albumot, majd ennek hatására meg is vettem, és a pénteki találkozón a mellettem ülő W. Z.Zs-nek is megjegyeztem, hogy ezek zenélni is tudnak. Az persze nagy kérdés, merre tovább. Mert közben a mainstream-ből némileg kikerültek azóta.”
Ha mondanom kell valami negatívumot a lemezről, tulajdonképpen csak egy dolog jut eszembe: a feszes, tömör dömper-dalok egyikébe sem fért bele valami húzósabb gitárszóló, pedig csuda jól esett volna. De tényleg csak ennyi a panaszom.
A végső kérdés, amit a heavyhungary.hu igen keresetlenül feltett, így hangzik:
"Breakek, hörgések, értelmes szövegek, jó riffek, kétlábgép, lehangolt gitárok, szólók...
De vajon mindez elég az üdvösséghez 20 évnyi puncipop után?"
Szerintem attól függ, merre lesznek arccal előre a következő lemezen: a Zártosztály az új irány, vagy csak elcsámborgás lesz az életükben. Amíg kiderül, még jó néhányszor meg fogom hallgatni. Szerintem még utána is. S ha legközelebb valamerre Hooligans-koncert lesz egyáltalán nem leszek elzárkozó.
Hooligans: Zártosztály; M-Prod Artist, 2021. április 01.
Hooligans, zártosztály, Óbuda napja
Szólj hozzá!