Kérem szépen, ez a nő, lány, csaj 24 éves. És olyan, mint aki mindent tud, szinte felmerül az emberben a kérdés, hogy mi a fenét fog élete hátralévő részében csinálni… Hiphop, funk, soul, r'n'b, némi dub, rap – kihagytam valamit? Hol egy szál gitárral, hol a zenekarral, olykor visszafogott, lírai stílusban – néztem egy lányt, könny gyűlt a szemébe, úgy hasított a dal és a hang a hallgatóság lelkébe –, máskor zúzás ezerrel, egyszer selymesen kiguruló dallamok, aztán kockás-keményen pergetett szavak – bármire képes.
Arra is, hogy szeresse a népet, a zenészeket, a helyet, a várost, a Szigetet. Mosolyog, táncol, vagy csak áll – nem csak bármit megtesz, bármit meg is tehet, a lába előtt térdel az ember, még akkor is, ha majdnem kétszer annyi idős, mint ő.
Az van, hogy az emberek jó része azokra a számokra indul be, amelyeket az adók is nyomnak, és ennek a lánynak megadatott, sőt: kijárt, hogy nem egyszámos előadót csinált belőle a média. Alapból bazira tiszteletlen a nép, mert amikor nem a fülének ismerős zenék szólnak, hajlamos arra, hogy ordítva pofázzon, akkor is, amikor valaki egyedül áll a színpadon és gitározva énekel… Nehéz még egy Selah Sue-s hanggal is átkiabálni a kocsmazajt – mostanában ez a becsípődésem –, de érezhetően halkult a generálnyüzsi, és sok nem ment még le a koncertből, de a nagyja már kussolt, ami a default ordítozást illeti, és bámult és tapsolt és énekelt.
Ha visszaadhatnám azokat a tekinteteket… de illetlenségnek éreztem belefotózni az emberek élvezetébe, még akkor is, ha a mellettem álló csaj üvöltve taglalta, kire is hasonlít a baráti köréből az énekesnő, de már annyira ismerem az efféléket: hiába tolakszik előre, egy idő után megunja, mert nem a zene miatt jött el, hanem azért, hogy csináljon egy fotót a közösségire, és legott megoszthassa. El is húzott elég hamar.
Sajnálhatja. És mindazok súlyosan sajnálhatják, aki végig azzal voltak elfoglalva, hogy felvegyék, levegyék, egymást lefotózzák, magukat lefotózzák, sms-ezzenek megosszanak. Elárulom nekik, hogy elfelejtettek megélni egy olyan bulit, amelyre nem lehet minden nap beugrani, bár – a honi koncertszervezőknek hála – egyre több ilyen akad.
Jó ritmusú, kiválóan felépített, a zenészek tehetségét egyenként is megvillantani engedő koncert volt, az élőzene varázsával és egy elképesztő hangú belga énekesnő maximális jelenlétével. Azt írták, külföldön képes megtölteni csarnokokat is, kicsit féltem, nálunk ez pont fordítva műx: alig lesznek, de szerencsére cipőkanál kellett, hogy befeszítsem magam a színpad elé. Bár a többség huszonéves volt, akadt azért kisgyerek és nyugdíjas is – mondom én, hogy ez a nő bármire képes…Először láttam egyébként az A38-on, hogy egy előadó virágot kap a közönségből...
Hihetetlen határozottnak tűnik, és ha így marad, tényleg meg fogadja majd Prince tanácsait: 1. mindenki cápa körülötte, 2. éppen ezért mindent maga csináljon, 3. és soha ne menjen hangképzésre, mert istenadta tehetsége van. Hajrá!
A fél világ már a lábai előtt hever, anélkül, hogy felküzdötte volna magát a bulvárlapok címlapjaira, és ilyenkor úgy tűnik, van némi remény, és mégsem csak azt a sz*rt eszi nagykanállal a nép, amelyet a média elé talicskázik, hanem képes jól választani is, csak bíznia kell a saját fülében – és Selah Sue hangjában.
Már ha képes másfél órára elengedni a mobiltelefont.
Selah Sue (BE)
09.25.Szerda.19.30H
A38
Setlist:
Solo
Mommy
Just because I do
Famous
Blackpart/Lauryn
This World
Fyah
Break
On the run
Fade away
Please
Raggamuffin
Peace of mind
Crazy vibes
Crazy sufferin'
---
Summertime
Szólj hozzá!