A koncert.hu beugró írójaként jutottam Rúzsa Magdi Arénában tartott koncertjére. A feladat olyannyira meglepetésként ért, hogy szinte rögtön azután, hogy elvállaltam a felkérést, már ott is ültem a lelátón, és azon gondolkoztam, hogy vajon ismerem-e Rúzsa Magdi egyetlen egy dalát is, vagy sem. Rádiót nem hallgatok, csak a sarki kisközértben szól egész nap, tehát vajmi kevés esélye van, hogy krumplivásárlás közben megtalál egy Rúzsa Magdi sláger. Hivatalosan is kijelenthető tehát, hogy abszolút „rúzsamagdiszűzként” írom ezt a beszámolót.
Ebből kiindulva érthető, ha nem tudok egyetlen egy dalcímet sem felidézni, csupán a Gondolj rám-ét, de az ugye, eleve egy LGT sláger, tehát félig-meddig csalás. Énekesnőként és elsőkoncertes nézőként tudom csak monitorra vetni, amit láttam, abban reménykedve, hogy megfordult mellettem a koncerten jó pár szakértő újságíró is, akik majd címről címre elemzik a műsort, és így nem olyan nagy baj ez…
Az első döbbenet szóljon a telt házas Arénának. Elképesztő, hogy ez a fiatal, filigrán csajszi képes egy olyan helyet megtölteni, amelyet sok hazánkba érkező világsztárnak sem sikerült. (Tegnap Caro Emeraldnak például leharmadolták ugyanezt a teret – aszerk.) S ha hozzávesszük azt a tényt, hogy az előző napon volt már egy ilyen koncert itt, akkor a döbbenet már főhajtással is jár. És a vággyal, hogy kifürkésszem, ki is valójában és mit tud ez az „egyszerű” vajdasági lány, helyesebben már vérbeli nőci, hogy két brutál nagy érdeklődésre számot tevő bulit tud összehozni.
Aztán öröm volt felfedezni az élő és nagyon profi zenekart, akinek tagjai közül néhányat nekem is szerencsém van ismerni. Például a billentyűs Závodi Gábort, aki olyan zenei ikonok mögött is zenél, mint Demjén Rózsi, vagy Madarász Gábort, Madit, akivel az Azok a fiúk vokalistájaként ismerkedtem meg még az előző évezredben, és aki azóta reklámzeneszerzőként éppúgy nevet szerzett magának, mint gitárosként vagy dalszerzőként. És bár a többieket személyesen nem ismerem, de Sántha Gábor gitáros, Kovács Barnabás basszusgitáros és Hoffer Péter dobos is ugyanúgy megérdemlik, hogy név szerint szerepeljenek itt, mert visszaadták abbéli hitemet, hogy az élő együtt muzsikálásnak még nem áldozott le az ideje a digitális zenelegózás miatt.
Rúzsa Magdi nem sok időt hagyott nekem, hogy a zenekaron morfondírozzak. Bizony, ha nem lettem volna kíváncsi rá, hogy mennyit fejlődött, amióta feltűnt a Megasztárban, akkor is azonnal megfogott volna hihetetlenül egyedi, karcos hangjával, a világot keblére ölelő jókedvével és magával ragadó bájával, amiben egy vérprofi előadó minden rutinja ötvöződik a tiszta lélek őszinte kitárulkozásával.
Talán a korom teszi, talán az, hogy az elektronikus zenénél sokkal többre tartom a hagyományosan, hangszerekkel megszólaltatott muzsikálást, de a líraibb, mélyenszántóbb dalok sokkal inkább megfogtak, mint a kifejezetten táncdalnak szánt, modernebb szerzemények.
Ezek után nem meglepő, hogy az este egyik csúcspontja számomra a Presser Gáborral együtt előadott dalokból álló blokk volt. Kizárólag szuperlatívuszokkal tudnám leírni a hallottakat, az LGT Gondolj rám című dalának előadásával pedig Magdi és „Pici bácsi” arra is képes volt, hogy elfeledtesse velem küldetésem, tehát azt, hogy alapvetően krónikásként veszek részt a koncerten, sőt olyannyira megérintett a dal, hogy azóta is emésztgetem.
Ugyanilyen lelkesen tudnék ódákat zengeni a két popzenei köntösbe csomagolt népdalról, amelyek Magdi konferálásából ítélve azért olyan „másmilyenek”, mert ezeket énekelte elsőként, miközben a szénabálákon lóbálta a lábát még odahaza (nyilván akkor még nem popzenei köntösbe csomagolva). Ezekben a dalokban valóban az akkori kislány a legelragadóbb, ízes tájszólásával, széles jókedvével és világmély lelkével.
A koncertet összességében a nagyszerű nóták, a fantasztikus látvány és a remek hangulat jellemezték. De a buli felejthetetlenségének titka kétség kívül az énekesnőben rejlett. Igen, Rúzsa Magdi jól énekel, és persze, jó dalokat, de vannak így még egy páran a világon, mégsem jutnak el oda, hogy több éven át dupla telt házas Arén- bulikat produkáljanak. Akkor mi lehet a titka? Egy egészen egyszerű dolog. A hitelesség. Tegnap este egy tökéletes 21. századi koncertet láttam egy 100%-ban önazonos előadótól és zenésztársaitól.
Ameddig a hitelességre ennyi ember kíváncsi, addig még van értelme zenélni. A kétszáz fős klubtól az Arénáig – mindegy, hogy hol, de van értelme. Ezt a felismerést köszönöm a tegnap esti buli valamennyi közreműködőjének, és persze első sorban az énekesnőnek, akinek kívánom, hogy még sokáig maradjon 100%-ban Rúzsa Magdi.
Fruzsinának pedig azzal köszönjük meg a beugrást, hogy elmondjuk, új lemezt adott ki a Satöbbi, nem is akárhogy, mert először megsemmisült az anyag, de nem is ők lennének, ha. Úgyhogy lehet visszakérni a pénzt, ha először odaadjátok nekik. Lemezbemutató május 11-én, mondanunk sem kell, hogy a Gödörben tartják. Mivel bezár addigra. De ismerve őket, ez nem lesz akadály. (Vicceltünk: A TRIP hajón lesz.)
Rúzsa Magdi, koncert, ráadás, Papp László Budapest Sportaréna
Szólj hozzá!