A tavalyi, szintén a Barbában tartott cirkuszos farsangi buli után különösen kíváncsi voltam, mit alkot a PUF az idén farsangra.
Most is volt persze előzenekar, de mivel a Barba honlapjára kiírt név (Einstand) nem mondott semmit azon kívül, hogy A Pál utcai fiúk-ban (a regényben) a Pásztor testvérek követnek el ilyen gaztettet Nemecsekkel és kispajtásaival szemben, elszedve a golyóikat (NEM azokat), szóval egy Pál Utcai Fiúk-koncert elé még illett volna is, de eléggé el nem ítélhető módon nem törtem magam, hogy idejében odaérjek.
Utólag aztán megtudtam, hogy nem is ez az előzenekar lépett fel, hanem a Sorbonne Sexual, melynek neve még ennyit sem mondott, de állítólag jó volt, és mint kiderült, a tavaly farsangi előzenekar Üllői Úti Fuck gitárosa (nem Szántó Faszi, a másik, Karádi Gergely, aki egyébként civilben gitártanár) is játszott benne. Na, most már mindegy, majd legközelebb, illetve vidéken azt hiszem, még játszanak együtt néhány koncertet a PUF-fal, de erre nem esküdnék meg.
Az idei farsangon filmhősök kerültek terítékre, úgymint Superman (Leskovics Gábor Lecsó, gitár, ének, nagyon helyre kis gumihajjal), Joker (Molnár Balázs, gitár), Sandokan (Varga Laca, basszusgitár), Leia hercegnő (na, mivel egy nő van a zenekarban, vajon ki lehet? Csak nem Potondi Anikó, ének?), Shrek (Farkas Zoli, dob), Asterix (Dióssy D. Ákos, billentyűs hangszerek, elképesztő bajuszköltemény) és Obelix (Szűcs Qka Krisztián, trombita), Zorró (Albert Zoltán, szaxofon), meg... nem, ennyien vannak a zenekarban.
Úgy látszik, az lassan már trend lesz, hogy a Nehéz idők kerül a műsor elejére, aztán meg új, illetve kevesebbet játszott régi számok – az újak egy részéről még mindig azt gondolom, hogy nem érik még el a PUF-hoz méltó színvonalat (a Balatonszepezd igen, de az most nem volt műsoron), ezekkel még mindig nem vagyok teljesen kibékülve, a ritkán játszott régieket meg nem véletlenül nem követelte a közönség eddig sem, mindegy, az én egyéni szoc. problémám, persze ezeket is be kell mutatni néha, és mikor máskor, ha nem egy farsangi bulin. Nagyjából az ötödik vagy hatodik szám volt a Legelő, ami után aztán visszatért minden a rendes kerékvágásba, és onnan a koncerteken többnyire már megszokott dalokat élvezhettük, a Jégkirálynő-től a kissé disztópikus hangulatú Másnap-on és a kihagyhatatlan Fiatal lányok-on át a Milyen állat?-ig. Meg, ha már Sandokan is a színpadon volt, a film betétdala is elhangzott, legalább néhány sor erejéig, Lecsó rögtönzött énekével, mivel mint bevallotta, nem ismeri a szövegét. Sokat nem vesztett vele.
Persze nem maradt ki a ma már a műsor szerves részét képező Neurotic-feldolgozás Adj gázt! sem, és volt közönségénekeltetés a Csak úgy csinál alatt, amin Lecsó most is meghatódott, mint általában, ráadásul ez most kiválóan is sikerült, tényleg odatette magát a közönség, úgyhogy meg is értem. A koncert fő része ezúttal is A bál-lal zárult (emlékszem, egy éve is), ami remek választás egy koncert befejező dalának, mert egy ilyen szám után még egy nem jórészt évtizedes rajongókból álló közönség is visszatapsolná az együttest. Akik persze vissza is jöttek, és szokásukhoz híven ezúttal sem egyszámos ráadást adtak, hanem zenéltek még vagy 25 percet, többek közt olyan dalokat adva elő, mint az Ilyen egy férfi és a Mi kell hozzá még?, valamint a mostanában talán kissé ritkábban játszott Az idegen, hogy aztán a Visszafordulnék zárja az aznapi szeánszot, amely közben Lecsó lazított kicsit az addigra minden bizonnyal ráolvadt, belülről ráadásul gumírozott Superman-ruházatán, viszont valami baleset történhetett, mert a végén ott állt egy szál piros alsógatyában (lásd a képen), amit ugye egy menő Superman valamiért a ruháján kívül hord, hát ugye más bolygó (a Kripton), más szokások... nem érthetjük ezt mi Föld-lakók. Gondolom, történhetett mindez a rajongó fiatal lányok nagy örömére, igaz, a Vetkőzz, Lecsó! kórus nem volt valami erős, én a helyükben biztosan hangosabban szurkoltam volna ezt kiabálva. A Partizán-t ugyan követelték néhányan, már csak megszokásból is, mert az már régen is olyan menő volt (mármint követelni, olyan bennfentesnek tűnt tőle az ember, hogy ő ezt is ismeri, de ez már legalább 25 éve elmúlt), de ezúttal az elmaradt.
A hangosítással ezúttal is voltak gondjaim, ez a Barbában visszatérő élmény, eleve nem valami jó szerintem a hangcucc, de ezúttal Lecsó gitárja is elég vacakul és halkan szólt a koncert csaknem feléig, ami viszont nemcsak a hangtechnika hibája, és úgy általában a hangerővel is vannak bajok mindig, de persze, hangerőkorlát van, a 96 dBA hangnyomást állítólag zárt térben sem szabad túllépni. Ezt meg írjuk Tarlós főpolgi számlájára (aki egyébként ezzel jót akart, csak jó magyar szokás szerint átesett a zabhajtású mezőgazdasági erőgép másik oldalára). Csak azt nem tudom, hogy akkor egyes diszkók, pl. nyaranta a népligeti Liget Disco miért düböröghet akkora hangerővel, hogy még a XIX. kerületben is lehet hallani... Persze minden rendelet annyit ér, amennyit betartatnak belőle, úgy látszik, a rockzenés helyekre rászálltak, a tuc-tuc-diszkókra nem; mindenestre furcsa, hogy a diszkók esetében a kilométerekre elhallatszó túlzott hangerő a néhány száz méterre lévő rendőrkapitányságon sem tűnik fel. Vagy a rendőrök ezt hallgatják rádió helyett? Ha igen, akkor mélységesen sajnálom őket, szörnyű élmény lehet minden hétvégén reggel 5-ig ebben élni (meg szolgálni és védeni).
A világítás viszont tetszett, természetesen intelligens lámpák, ahogy már mindenhol, a reflektorok az emberek feje fölé és nem a szemébe világítottak, ahogy illik, végre valahol ilyen is van. Talán a zenekar kaphatott volna szemből is kicsit több fényt, bár egyes zenészek ezt vallatólámpának nevezik és nem örülnek neki, de hát aki a színpadon van, annak viselnie kell a megpróbáltatásokat. A zenészek háta mögött felvillanó fényoszlopok pedig kétségkívül látványosak voltak, csak az ellenfényhatásnak köszönhetően ezekben a másodpercekben épp a zenészekből nem látszott valami sok.
A koncert közben vetítés is voltak, ezúttal a jelmezekhez illően filmekből, persze nemcsak azokból, amelyek szereplőinek a zenészek öltöztek, a Columbótól a Sandokanon és a Cápán át sok egyébig, mindet nem jegyeztem meg, sőt, volt pár filmrészlet, amit fel sem ismertem, de némelyiknek még a szereplőit sem. Többet kéne huszonévesen moziba járnom, ha szerzek egy jó időgépet.
Ami pedig a jövőt illeti, Budapesten legközelebb, ha jól tudom, a Müpában lehet majd látni a zenekart április 23-án, voltam már ott egy koncertjükön vagy 4 éve, szintén áprilisban, be is számoltunk róla, kíváncsi vagyok, a mostani milyen lesz.
Pál Utcai Fiúk, farsang, Barba Negra Music Club
Szólj hozzá!