Cinit négy évvel ezelőtt volt alkalmam személyesen megismerni. Előtte léphettem fel egy rendezvényen, ami számomra hatalmas megtiszteltetésnek számított, hiszen mindig is imádtam a dalait, szinte mindegyiket ismerem, hála édesanyámnak, aki maga is nagy rajongója.
Végtelenül kedves és közvetlen volt velem, amikor félve odamentem hozzá bemutatkozni. Egy évre rá jótékonysági estet szerveztem egy gyermekkórház javára, és gondoltam, megkérdezem őt, eljönne-e énekelni. Önzetlenül és szerényen elfogadta a meghívásomat. Szapora szívverések közepette konferáltam őt fel a szentendrei közönségnek, s ahogy arra számítani lehetett: fiatalok és idősek együtt énekelték a dalait. Ebből is látszik, hogy élő legendának számít telített szakmánkban. Az őt ért nehézségek ellenére büszkén talpra állt, és hiába tépázta őt a sors, nem felejtette el, miért is annyira csodás ez az énekesi pálya. Továbbra is – mindent elsöprő alázattal – a közönségért él. Ezek után együtt is volt alkalmunk énekelni, és mondhatni, mára nagyon jó barátomnak is nevezhetem. Amikor meghívást kaptam tőle a február 5-i Zalatnay 70-re, boldogan mondtam igent.
Édesanyámmal két tiszteletjegy büszke tulajdonosaként léptünk be az Erkel Színház falai közé, ahol jelen volt a szakma krémje: zenészek, énekesek, színészek, közéleti személyiségek és természetesen a hűséges rajongók. Ahogy az erkélyről figyeltük, a nézőtér csak telt és telt, mígnem alig maradt pár üres szék.
Az estét Dévényi Tibor nyitotta: egy igazán személyes, megnyitóval konferálta fel Cinit, ezután a függöny felgördült. Látványos színpadkép, gyönyörű fények és nagy zenekar belépőjére sétált be a Művésznő, és szinte messziről is látható volt a megilletődöttsége, a telt ház közönségét látván ami újra fogadta itt – mert, ugye, ezen a színpadon söpört be számos elismerést a Táncdalfesztiválok idején. Később az átvezető szövegekben el is mondta, mennyi szép emlék köti őt ehhez a helyhez. Közvetlenül mesélt, ezáltal is egy igazán meghitt atmoszférát teremtve a közönséggel, betekintést adva a kulisszatitkokba. Pillanatok alatt rántotta közel magához az embereket, ettől az egész este családias hangulatban telt. (Itt jegyezném meg, hogy volt alkalmam az Erkel falai között fellépni, és nem kis lámpalázzal jár ennyi ember előtt alkotni. Profizmus és szenvedély sütött a dalokból, Cini jelenlétéből – nem váletlenül.)
A dalok – remek ívet alkotva, a legszélesebb palettán – Cini által gondosan kiválogatva kerültek elénk, a közkedvelt slágerektől az LGT világon át, képekkel és videó-montázsokkal tarkítva, ami valóban frenetikussá varázsolta az egész estét. Az Énekesnő nem egyszer elérzékenyült, hiszen ezt a koncertet édesanyja emlékére álmodta meg. Azt gondolom, méltán lehet rá büszke odafentről. Sokszor éreztem a koncert alatt, hogy futkos a hátamon a hideg, máskor pedig együtt énekeltünk vele teli torokból. Minden elfogultság nélkül – mint zenész és mint hallgatóság – azt mondhatom, lenyűgözött a profizmusa, de még inkább az, hogy nem felejtette el, honnan jött. Áradt belőle az alázat, mindenféle sallang és manír nélkül. Sokan tanulhatnának tőle. Örök emlék marad számomra ez az este, ezúton is szeretnék gratulálni neki, illetve minden közreműködőnek. Örömzene volt a javából.
Köszönöm az élményt!
Szólj hozzá!