A U2 frontembere, Bono Surrender - 40 dal, egy történet című könyve az Open Books, Dave Grohl (Foo Fighters, ex-Nirvana) A történetmondó című önéletrajza a Trubadúr kiadó, az öt éve elhunyt Soundgarden-énekes, Chris Cornell életét bemutató Rohadtul isteni pedig a Cser kiadó gondozásában jelent meg.

 Bono (született Paul David Hewson) első könyvének negyven fejezetét U2-dalok címei adják, amelyek személyes best of-ként is felfoghatóak. Az énekes őszinte visszatekintésében feltárulnak a dublini gyerekkor emlékei, a tinibandából stadionokat megtöltő világhírű rockegyüttes, a U2 felemelkedésének stációi, és a sztár belső vívódásai is. Az énekes ír aktivistaként átélt időszakairől, az emberi jogok és a társadalmi igazságosság érdekében tett erőfeszítéseiről. A Surrender című könyv mégis elsősorban szerelmi vallomás feleségének, Alinak, akit azon a héten hívott először randevúra, amikor a U2 először próbált együtt. A Dési András György által fordított könyvet Bono rajzai és egy nem szokványos fotómontázs-melléklet teszi teljessé.

Napjaink igazi rock szupersztárja Dave Grohl is, aki A történetmondó - Emlékek életről és zenéről címmmel írt önéletrajzot. A Nirvana egykori dobosából a Foo Fighters frontemberévé vált zenész közvetlen hangon idézi fel karrierje és civil élete főbb állomásait. Sztori sztori hátán, ezekhez Grohl többször kapcsolja tanulságként filmes élményeit. Szembesülhetünk ugyanakkor a rocker komolyabb, önelemző arcával is, amikor félelmeiről, fájdalmairól, veszteségeiről ír, például Kurt Cobain haláláról vagy amikor 2015-ben egy göteborgi koncerten lezuhant a színpadról és összetörte magát. A tizenötszörös Grammy-díjas Dave Grohl könyve tavaly jelent meg az Egyesült Államokban (a magyar fordítás Pritz Péter munkája), s noha a Foo Fighters dobosa, Taylor Hawkins idén meghalt – a zenekar története talán mégis folytatódik...

Chris Cornell, a Soundgarden és az Audioslave énekes-dalszerzője 52 évesen követett el öngyilkosságot 2017-ben. A Draveczki-Ury Ádám fordításában magyarul is megjelent Rohadtul isteni című könyv Cornell életének története: egy alulról érkezett, a középiskolát félbehagyó, a washingtoni Seattle-ből generációja egyik leghatalmasabb énekes-dalszerzőjévé és szószólójává vált előadó lebilincselő sztorija. A kötet az őt jól ismerők és a vele dolgozók közreműködésével, Cornell saját szavaival kiegészítve részletesen mesél a halhatatlan Soundgarden felemelkedéséről, ahogy az 1980-as évek underground posztpunk világából a '90-es évek populáris kultúrát domináló ereje lettek a Pearl Jam, az Alice In Chains és a Nirvana mellett. A seattle-i rockújságíró, Corbin Reiff emellett Cornell lendületes szólókarrierjét és az Audioslaveben töltött éveit is áttekinti, részletesen kitér az énekes szenvedélybetegségekkel vívott kemény harcaira, és persze az őt híressé tevő zenekar túlfűtött újjáalakulására is – mielőtt mindez oly tragikus véget ért.

+1. A szerkesztőség ajánlata:

Backstage – A nagy Park könyv

"Tíz évvel ezelőtt, a Zöld Pardon bezárása után néhány lelkes fiatal gondolt egy nagyot, és olyan rendezvényhelyszínt képzeltek el a városban, amely képes betölteni a hatalmas arénás koncertek és az alkalmi fesztiválok közötti űrt, és tavasztól őszig színpadot teremt a magyar és külföldi zenei élet szereplőinek. Az elmúlt tíz évben az elképzelés valósággá vált, s mára a Budapest Park fogalommá, illetve a zene- és szórakoztatóipar megkerülhetetlen tényezőjévé vált."

Ez a könyvajánlóból származó bekezdés mindösszesen két mondat – s a gyanútlan olvasó azt hiheti: ment itt minden, mint a karikacsapás. Hát a nagy ló...frászt. És ne essünk a külcsín csapdájába sem: a rengeteg zseniális fotó miatt első pillantásra egy sima képeskönyvnek tűnik a termetes kiadvány, de a a telexes Sajó Dávid által készített interjúkból összerakott Park-puzzle rengeteg meglepetést tartogat még azoknak is, akik azt hitték, mindenre emlékeznek tíz évvel ezelőttről... Nem is az a fontos, hogy a kezdeti időkben ki élt xanaxon meg effélék, hanem az, hogy lássuk: felépíteni egy helyet, megteremteni egy világot nem csettintésre történik, bár nyilván az a jó, ha a fizető vendég számára könnyednek tűnik minden – miközben ez a látszólagos lazaság nem jelenti azt, hogy nem érzi a törődést is. És akkor jön a nagy csavar: nem csak a fizető vendégnek fontos az, hogy figyeljenek rá, hanem a zenészek számára is alapvető tényező (lenne). Innen a BACKSTAGE cím: elmesélik, mitől jó nekik a Parkban, és ez lehetne simán egy 200 oldalas benyalás a szervezőknek – mert itt fellépni komoly presztízsértékkel bír –, de már az első megnyilvánulásokból is kitűnik, hogy erről szó nincs. Komoly tanulmány lehet ez a kiadvány nem csak a kulisszák mögé ritkán bejutó koncertlátogatók, de a szervező szakma számára is – forgassák hát bátran, csak kell hozzá némi izomerő :)