Az album a megjelenése (1994. november 25./28.) óta eltelt harminc év alatt az egyik legkülönösebb Madonna-lemezzé vált – kivételesen nem a botrányai, hanem a hangulata miatt.
Hogy sikeres is volt-e...?
A kritikusok pozitívan reagáltak, az albumot pedig Grammy-díjra is jelölték a legjobb pop album kategóriában.
A lista- és eladási eredmények azt mutatják, hogy a Bedtime Stories egyes track-jei valódi sikert arattak. A Take a Bow például bizonyítja, hogy Madonna még akkor is képes volt gigantikus slágert írni, amikor stílust váltott, és tudatosan csendesebb, visszafogottabb hangzásra váltott – a szám lett az énekesnő első amerikai listavezető slágere 1992 óta. A Secret pedig azt mutatta meg, hogy az R&B- és soul-beütés is működhet a poppiacon.
Ugyanakkor az is látszik, hogy nem minden szám vált slágerré: a Bedtime Story és a Human Nature ugyan kimagasló művészi értékkel bírnak, de rádiós és kereskedelmi sikerük korlátozottabb volt. Ez is illusztrálja, hogy az album nem a könnyű fogyaszthatóságról szólt – hanem arról a kísérletező, atmoszférikus, időnként meglepően finom megközelítésről, amely Madonna pályájának érettebb szakaszát nyitotta meg.
De mi kényszerítette váltásra?
Nem mi, hanem ki... Fő oka a közönség és a média negatív reakciója volt.
Madonna 1992-1993 körüli időszaka (az Erotica album, a Sex könyv és a Body of Evidence című film) hatalmas botrányt kavart. Bár az eladások jók voltak, a média és a nagyközönség egy része úgy érezte, hogy az énekesnő túl messzire ment a szexuális tartalmakkal, és a karrierjét is temetni kezdték. A Bedtime Stories megjelentetése egy tudatos és stratégiai visszalépés volt a lágyabb, intimebb hangzás felé: Madonna úgy döntött, hogy puhítania kell az imázsát, ha vissza akarja nyerni a közönség szélesebb rétegét, és el akar távolodni az Erotica explicit szexualitásától.
Erről maga az énekesnő is nyilatkozott, mondván:
"Vannak más módok is arra, hogy az ember kifejezze magát. Lehet agresszív és hangos, lehet sokkolni az embereket, de lehet szubliminálisan elcsábítani is őket."
Zeneileg a lemez szakított az addigi pop/dance vonallal, és beépítette az 90-es évek derekának slágerlistáit uraló R&B, hiphop és downtempo elemeket. Olyan R&B sztárproducerekkel dolgozott együtt, mint Babyface és Dallas Austin, valamint a brit klubszcéna kiemelkedő alakja, Nellee Hooper (akinek a munkásságát Björk és a Massive Attack is inspirálta). Az album bemutatta Madonna egy sokkal selymesebb, érzékenyebb oldalát.
Mit ad hozzá mindehhez a jubileumi EP – és miért izgalmas ez 30+ év után?
A dupla CD-s változat különösen érdekes: tartalmazza az eredeti albumot, az új EP-t, valamint egy 20 oldalas, illusztrált bookletet is, amely dalszövegekkel és háttéranyagokkal egészíti ki a képet. Ezek a kiadványok ritkán szólnak ennyire a kreatív folyamatról – a legtöbb jubileumi megjelenés sokkal szentimentálisabb. Ez inkább szinte kutatható anyag.
A kiadvány november 28-án lát napvilágot 12”-es és dupla CD formátumban, és olyan demókat, alternatív verziókat, félbehagyott ötleteket is tartalmaz, amelyek megmutatják, hogyan alakult ki a lemez atmoszférája. Aki ismeri a korszak cikázó kreatív folyamatait, sejtheti: nemcsak kulisszabejárásról van szó, hanem arról, hogy is történt Madonna egyik legfinomabb irányváltása.
A Bedtime Stories – The Untold Chapter lényegében olyan, mint egy kulcs az album belső világához. A nyolcszámos EP nem bővített slágergyűjtemény, hanem betekintés a munkaasztal mögé: korai demók, alternatív hangszerelések, olyan felvételek, amelyek ritkán kerülnek elő egy popikon örökségéből. Azoknak, akik szeretik érteni, hogyan alakul át egy dal a kezdeti foszlányból stúdióanyaggal súlyú művé, ez a kiadvány lehet az egyik legfontosabb Madonna-dokumentum.
A jubileum napján az eredeti Bedtime Stories is újra megjelenik, ezúttal limitált ezüst bakeliten. A lemez annak idején több mint hétmillió példányban kelt el világszerte.
Ha a nyolcvanas évek Madonna-világa neonfényes és maximalista volt, a Bedtime Stories egy másik arcát mutatta: a visszafogott, kísérletező, R&B-től és alternatív elektronikától megérintett oldalát. Ezért érdemes most újra elővenni – nemcsak nosztalgiából, hanem mert máig olyan munkadarab, amelynek minden részlete tudatosan lett összerakva.
Bedtime Stories – track-by-track
1. Survival
Az album nyitánya, amely egyszerre hangulati indítás és ars poetica. Madonna ebben a korszakban tudatosan kerülte a harsány provokációt, és a Survival ennek a „túlélő üzemmódnak” a kíméletlenül őszinte leképezése. A hangszerelésben a new jack swing utórezgései keverednek finom szintifátylakkal, Babyface letisztult R&B-szerkesztésével. A refrén mosolygósnak tűnik, a szöveg mégis arról szól, hogyan lehet ember maradni a hírnév és a bulvár nyomása alatt.
2. Secret
Az album legismertebb dala, Madonna felnőtt R&B-korszakának egyik csúcsa. A produkció a klasszikus soul-hagyományokra épül, mégis minimalista: finom gitár, visszafogott ütés, lélegző vokálrétegek. A dal egyik különlegessége, hogy sosem ad választ arra, mi maga a „titok” – ezzel Madonna tökéletesen csinálja azt, amit ezután évekig: kontrollált rejtőzködés. A Secret nemcsak sláger lett, hanem hangulati nyitány is az egész lemezhez: lassú, halk, meleg.
Az album egyik leggroove-osabb darabja. Eredetileg Tupac Shakur is szerepelt volna benne – a verzéit végül eltávolították, de a szám szerkezete és energiája erősen őrzi a hiphop-kereteket: pergős dob, pattogó basszus és a refrénbe simuló vokálok. A sztori pedig az, hogy Madonna az album felvétele idején, 1994-ben, rövid ideig romantikus kapcsolatban volt Tupac Shakurral. Ekkor vettek fel együtt egy demót a dalhoz. A pletykák és egyes források szerint Madonna végül úgy döntött, hogy eltávolítja Tupac vokáljait a dalról. Ennek állítólag az volt az oka, hogy Tupac akkoriban belebonyolódott egy szexuális zaklatási ügybe, és ez nem illett bele a stratégiai imázsátkontúrozásba. Nem akart újabb vitát generálni az album körül azzal, hogy egy éppen bírósági ügyben érintett rapperrel szerepel egy dalban. A Bedtime Stories albumon végül Meshell Ndegeocello énekes/zenész vokáljai hallhatók, de azóta napvilágot látott az eredeti felvétel is.
4. Don’t Stop
Funk és diszkó színezetű, könnyed R&B-dal. A lemez egyik „mosolydala”, amely nélkül a Bedtime Stories túl sötét lenne. A hangszerelésben ott a kilencvenes évek eleji jamiroquai-s lüktetés, miközben Madonna végig könnyed, szinte már gospelre hajazó vokálvezetéssel énekel.
5. Inside of Me
Downtempo R&B, amelyben Madonna személyesen reflektál édesanyja halálára és az ebből fakadó hiányra. A dal a 90-es évek korai trip-hop hangulata felé hajlik: meleg basszusok, lassú ritmus, félálomszerű vokálok — Nellee Hooper keze erősen érezhető rajta. Ez a Bedtime Stories egyik legintimebb pillanata.
6. Human Nature
A korszak egyik legtöbbet idézett feminista pophimnusza. Madonna saját botrányai kapcsán reflektál a társadalmi megbélyegzésre, a slut-shamingre, a női szexualitás körüli kettős mércékre. A zene a new jack swing és a hiphop határán billeg, minimál basszus, szinte beszédszerű éneklés. A „I’m not sorry — it’s human nature” sor azóta is poptörténeti idézet.
Enyhébben elektronikával festett R&B-ballada, amelyben Madonna érzékenyebb, visszafogottabb vokált hoz. A dal méltatlanul ritkán emlegetett gyöngyszem: finom, intim, lassú, és sokkal inkább a kései 90-es évek urban hangzására hasonlít, mint arra, ami 1994-ben a rádiókban szólt.
Ez az album legmelankolikusabb száma – sőt, az egyik legszomorúbb dal Madonna életművében. Hárfa, puha akusztikus gitár és a downtempo-elektronika közt lebegő hangszerelés adja meg a hangját. Nem véletlenül: a dal az érzelmi elengedésről szól.
9. Sanctuary
A Sanctuary kvázi trip-hop. Nem túlzás ezt állítani: a minimalista, súlyos beat, a lüktető basszus és Madonna rétegzett vokáljai erősen emlékeztetnek a Massive Attack vagy a Portishead korai hangzására (nem véletlen, hogy a producer: Nellee Hooper).
10. Bedtime Story
Björk írta az alapdalt, és a hatása érezhető a szerkezeten: tánczenei alapra épült, mégis álomszerű, sűrű textúrákkal operáló elektronikus pop. A szöveg arról szól, hogy a szavakat egyszerűen kevésnek érzi, és inkább a tudattalanra, az érzékelésre bízná magát – Björk teljes költői univerzuma belefért Madonna világába. A klip korát megelőző digitális fantasztikum: a kilencvenes évek pop-avantgárdjának csúcsa.
11. Take a Bow
A Madonna-Babyface együttműködés csúcsa, és Madonna egyik legnagyobb rádiós sikere. Klasszikus R&B-ballada, amelyben a hangszerelés egyértelműen a 90-es évek érett urban soundját idézi. A dalalap annyira kifinomult, hogy könnyen el is feledteti, mennyire keserű a szöveg: egy egyoldalú kapcsolat végéről beszél, ahol a „taps” már nem jelent semmit...
Taps!
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
S ha már emlegettük a Massive Attackot:
A trip-hop suttogó narrátora visszatér Budapestre
Madonna, Bedtime Stories
Szólj hozzá!