A Talking Heads 1975-ben alakult a New York-i Rhode Island School of Design egykori diákjaiból: David Byrne (ének, gitár), Tina Weymouth (basszusgitár), Chris Frantz (dob), és később Jerry Harrison (billentyűk, gitár) csatlakozott a csapathoz a Modern Lovers soraiból. Már a kezdetektől fogva egy sajátos, intellektuális hangvételű, mégis ritmikusan feszes zenekarként tűntek ki a korabeli színtéren.
A banda a CBGB klub színpadán bukkant fel olyan előadókkal együtt, mint a Ramones, a Blondie vagy a Television – a később „punk” vagy „new wave” néven emlegetett irányzat előfutáraiként. Ők azonban mindig is kilógtak a sorból: zenéjükben a punk nyers energiája összeolvadt a funk, a reggae, az art-rock és minimalista zene elemeivel. A dalszövegeik szorongó, elidegenedett világképet közvetítettek, gyakran ironikus, néha abszurd módon.
A zenekar az 1980-as évek elejére a korszak egyik legfontosabb és legkísérletezőbb amerikai zenekarává nőtte ki magát, nagy hatással voltak későbbi alternatív és indie zenekarokra is.
A héten, pontosabban 2025. július 25-én újra megjelenik – méghozzá egy gazdagon bővített super deluxe kiadásban – 1978 egyik legmeghatározóbb art-rock lemeze, a Talking Heads – More Songs About Buildings and Food.
Ez volt az a lemez, amellyel a Talking Heads először bekerült a Billboard 200-as albumlistájára, és amely a zenekart egyértelműen elindította a kultikus státusz felé. Al Green „Take Me to the River” című soulklasszikusának markáns, mégis finoman ironikus feldolgozása a Hot 100-as listára is felkerült, a rádiós siker pedig végképp ráirányította a figyelmet a furcsa, szögletes ritmusú dalairól és intellektuális szövegeiről ismert zenekarra.
Brian Eno ekkor dolgozott először együtt a zenekarral. Az együttműködés a következő években újabb ikonikus albumokat eredményezett, de már itt is érződött Eno atmoszférikus, kísérletező kézjegye: a lemez stílusában már érezhető volt a funkosabb, ritmikailag komplexebb hangzás felé való elmozdulás, amelyet később tovább mélyítettek Brian Eno produceri munkájával. A záródal, „The Big Country” különösen emlékezetes az amerikai életformát szatirikusan szemlélő szövegével. A kritika sem fukarkodott a dicsérettel: a New York Times a ’78-as év legfontosabb lemezének nevezte az anyagot, a Vogue pedig egyszerűen a „világ legérdekesebb kísérleti rockzenekarának” titulálta a Talking Headst.
Az új kiadás a banda megalakulásának 50. évfordulója előtt tiszteleg.
- A 3CD + Blu-ray csomag Dolby Atmos és 5.1-es keveréseket tartalmaz, valamint 11 eddig kiadatlan felvételt, köztük a „Found A Job” alternatív változatát.
- Külön érdekességként két 1978-as koncertfelvétel is helyet kapott: az egyik a New York-i Entermedia Színházban, a másik a kaliforniai Sproul Plaza szabadtéri színpadán készült.
- A deluxe kiadást egy 60 oldalas keményfedeles könyv kíséri, amely archív fotókkal és friss visszaemlékezésekkel (Tina Weymouth, David Byrne, Chris Frantz és Jerry Harrison tollából) enged bepillantást a zenekar kulcskorszakába.
- A 2LP-s bakelitverzió a remaszterelt stúdióalbum mellett válogatott ritkaságokat tartalmaz, míg a 4LP-s változat teljes egészében közli a New York-i koncert hanganyagát is.
More Songs About Buildings and Food
A oldal:
Thank You for Sending Me an Angel – 2:11
With Our Love – 3:30
The Good Thing – 3:03
Warning Sign – 3:55
The Girls Want to Be with the Girls – 2:37
Found a Job – 5:00
B oldal:
7. Artists Only – 3:34
8. I'm Not in Love – 4:33
9. Stay Hungry – 2:39
10. Take Me to the River (Al Green feldolgozás) – 5:00
11. The Big Country – 5:30
* Stop Making Sense (1984)
A Stop Making Sense a Talking Heads legendás koncertfilmje, amelyet Jonathan Demme rendezett, és 1983 decemberében rögzítettek a Hollywood Pantages Theatre színpadán. A film forradalmi újítást jelentett a koncertfilmes műfajban: színpadra lépés helyett fokozatosan épül fel a koncert — David Byrne egyedül kezdi gitárral, majd dalról dalra csatlakoznak a zenésztársak, míg végül teljes zenekarrá alakulnak.
A film vizuális és koreográfiai világa legalább annyira hangsúlyos, mint maga a zene: a híres, túlméretezett, szögletes vállú „nagy öltöny” (Big Suit) például szimbólummá vált Byrne szürreális előadói stílusában. A hangzás különösen tiszta és dinamikus, a film így nemcsak zenei, hanem esztétikai mérföldkő is lett.
A Stop Making Sense sokak szerint minden idők egyik legjobb koncertfilmje, és hozzájárult ahhoz, hogy a Talking Heads kultikus státuszt érjen el a pop- és alternatív zene világában.
A legendás koncertfilm digitálisan felújított változata 2023 szeptemberében került újra bemutatásra, immár 4K minőségben, a film 40. évfordulója alkalmából. Az újrakiadásban nemcsak a képminőség, hanem a hangzás is újramaszterelve került a vászonra, lenyűgöző részletességgel és dinamizmussal.
A premierhez kapcsolódóan a négy zenekari tag — David Byrne, Tina Weymouth, Chris Frantz és Jerry Harrison — hosszú idő után először újra együtt jelentek meg a nyilvánosság előtt, a Torontói Nemzetközi Filmfesztiválon (TIFF), ahol Spike Lee moderálásával beszélgettek a filmről.
Az újrakiadás hatalmas érdeklődést váltott ki a régi rajongók és az új generációk körében is — a film néhány moziban teltházas vetítéseket produkált, és több kritikus is megjegyezte, hogy a Stop Making Sense „nem öregedett, hanem előrébb járt a koránál”.
Szólj hozzá!