A két album együtt gyakorlatilag a The Smiths esszenciája. Rajtuk sorakozik a zenekar valamennyi megkerülhetetlen dala, a This Charming Man, a How Soon Is Now?, a Heaven Knows I'm Miserable Now, a Bigmouth Strikes Again vagy a There Is A Light That Never Goes Out – azok a felvételek, amelyek alapjaiban formálták az indie, a britpop és a későbbi alternatív rock hangzását.
Pedig amikor Morrissey és Johnny Marr 1982-ben Manchesterben megalapította a zenekart, még minden a szintipop körül forgott. A The Smiths ezzel szemben visszahozta a gitárt a középpontba. Marr csilingelő, rétegezett játéka és Morrissey kívülállókról, magányról, hétköznapi frusztrációkról írt, fanyar humorú szövegei teljesen új hangot jelentettek a brit könnyűzenében.Négy stúdióalbum alatt gyakorlatilag megváltoztatták a műfaj történetét. Az 1986-os The Queen Is Dead ma is rendszeresen szerepel minden idők legjobb rocklemezeit rangsoroló listák élmezőnyében, a Meat Is Murder pedig az egyetlen The Smiths-album lett, amely a brit albumlista első helyére került. A lemez vizuális világát Derek Jarman kultikus brit filmrendező is formálta, aki a címadó dalhoz készített emlékezetes promóciós filmet – ezzel tovább erősítve a The Smiths különleges kapcsolatát a brit művészfilmes szcénával.
A történet azonban éppen akkor ért véget, amikor igazán beindult volna. 1987-ben Johnny Marr kilépett a zenekarból. A háttérben egyszerre dolgozott a túlterheltség, a zenei nézetkülönbségek és a kommunikáció teljes összeomlása. A szakítás után a helyzet csak tovább romlott: hosszú bírósági perek következtek a jogdíjak miatt, később pedig Morrissey és Marr politikailag is teljesen eltávolodott egymástól. Az utóbbi években már nyílt levelekben, ügyvédeken és közleményeken keresztül üzengettek egymásnak, miközben több százmillió dolláros újraegyesülési ajánlatok is az asztalra kerültek. Morrissey igent mondott volna, Marr viszont válaszra sem méltatta a megkereséseket.
Mike Joyce, a zenekar dobosa a feloszlás után akaratlanul is a zenekar történetének egyik kulcsszereplőjévé vált. 1996-ban beperelte Morrisseyt és Johnny Marrt, miután kiderült, hogy míg a két dalszerző a bevételek 40-40 százalékát kapta, ő és Andy Rourke mindössze 10-10 százalékon osztozott. Joyce azzal érvelt, hogy teljes jogú zenekari tagként ennél jóval nagyobb részesedés illeti meg, és a bíróság végül neki adott igazat, több százezer fontos kártérítés megfizetésére kötelezve Morrisseyt és Marrt. Morrissey ezt soha nem bocsátotta meg: éveken át nyilvánosan támadta egykori dobosát, akit egyszer lekicsinylően „session dobosnak” nevezett. Joyce később több manchesteri zenekarban is játszott, de egyik projektje sem érte el a The Smiths sikerét. Johnny Marrral mára rendeződött a kapcsolata, Andy Rourke-kal jó barátok maradtak, Morrisseyvel viszont a mai napig nem beszélnek. Bár Joyce többször jelezte, hogy szívesen részt venne egy The Smiths-újraegyesülésben, a valódi akadályt mindig Morrissey és Marr kibékíthetetlen konfliktusa jelentette, de Andy Rourke basszusgitáros 2023-as halála után gyakorlatilag mindenki belátta: a The Smiths története végleg lezárult.
Éppen ezért különös jelentősége van minden újrakiadásnak. A Best... I és a Best... II nem egyszerű greatest hits-válogatás: együtt hallgatva szinte teljes képet adnak arról az öt évről, amely alatt a The Smiths örökre megváltoztatta a brit gitárzenét.
>>>>>>>>>>>>>>>>>>>>
A magyar rajongóknak ráadásul nem kell kizárólag a lemezjátszóra hagyatkozniuk. 2026. július 12-én, tehát éppen holnap ad koncertet a Barba Negrában Morrissey, aki szólókarrierje mellett rendszeresen műsorára tűzi egykori zenekara legismertebb dalait is.
The Smiths, Morrissey, Barba Negra
Szólj hozzá!