Megkérdezték Gerendait: Eldőlt a 2020-as Sziget sorsa?

10 mondatot válogattunk ki az interjúból, melynek teljes változata ide kattintva olvasható. Kissé fura, hogy amíg a Sziget-csoport úgy általában mélyen hallgat, addig egy olyan (egyébként a Szigetet máig reprezentáló) embertől kapunk – ha nem is konkrét, de a helyzetet sokkal jobban megvilágító – információt, aki a szervezés operatív részéből már kilogolt.

→ Könnyen lehet, hogy még a nyár is áldozatul esik neki (vö. járvány – aszerk.).

→ A koncertszervezők jellemzően megpróbálják nyárvégi, őszi időpontokra átszervezni a tavaszi, nyáreleji eseményeket, abban bízva, hogy addigra talán rendeződik a helyzet.

→ A fesztiválokat nem lehet csak így átpakolni, hiszen akár több száz, a Sziget esetében ezres nagyságrendű programról beszélünk.

→ Ahhoz, hogy mindenki ugyanakkor, ugyanott ráérjen, egy teljes évig tart mindennek az előkészítése.

→ Akik mégis megvették – akár már tavaly – a jegyüket, jogosan várják az információt, hogy akkor lesz-e esemény, vagy sem.

→ Ha mi, a szervező cég fújjuk le a programot, esetleg áttesszük jövőre, vagy másik időpontra, akkor a fellépő mondhatja, hogy én készültem, koncerteztem volna, de te lemondtad, így miért fizessem vissza az előleget...

→ Ha azonban a járványügyi viszonyok miatt nem adottak a feltételek és hivatalos tiltás nem engedi, hogy meg lehessen tartani egy ilyen programot, az egy másik történet, hiszen az onnantól vis maior helyzet.

→ Szeretném pontosítani ezt az információt, amit egy rosszul megfogalmazott közlemény kapcsán sajnos sokan félreértettek.

→ Nagyon egyértelmű határvonalat nehéz lenne meghúzni, de én is azt gondolom, hogy a nyár elejéig ennek el kellene dőlnie.

***

Mi változatlanul nem értjük, hogy egyes fesztiválok, köztük a Sziget-csoport gigarendezvényei miért nem kommunikálnak a közönségükkel. Már többször megírtuk ezt a kivárósdit, de ha egészen szigorúak vagyunk, ez a fesztiválok magánügye, a végkimenet, vagyis az, ahogy lesz vagy nem lesz fesztivál, viszont – ahogy Gerendai is mondta – jogosan érdekli a már meglévő és a leendő bérleteseket. Azt sem először mondjuk el, hogy aki nem kommunikál a közönségével, az az esetleges pénzveszteségen felül némi prezstízsveszteséggel is számolhat. Mert ahogy kommentelőnk is írta a Park-botrány kapcsán:

"...egy olyan szórakozóhely, ami mindig is azt hirdette, hogy neki a közönség a minden, most simán kimondta, hogy leszarja a közönséget, első a profit!"

Márpedig ez a fajta néma kivárás ebben a formában arról szól, hogy csökkentsék a veszteségeiket, nem pedig a közönségről. Noha közben persze a közönségről is szól, hiszen ha bedől a hely, nem lesz hova menni koncertezni, fesztiválozni.

S ha már itt tartunk, mármint ott, hogy ha a kormány kiikszeli a nyarat a tömegrendezvények alól, és életbe lép a vis maior: a zenekar nem mondhatja azt a fesztiválszervezőnek, hogy lécci, hagyd a zsebemben a pénzt most, mert elköltöttem kajára, rezsire – aztán jövőre majd nem kérünk pénzt érte...? 

Gerendai Károly azt is mondta egyébként:

"... ha azt szeretnénk, hogy ne dőljön össze az élőzene iparága, akkor fontos lenne valahogy megértetni a látogatókkal, hogy amennyiben megkapják a szolgáltatást, csak más időpontban, akkor lehetőség szerint legyenek türelmesek és addig ne kérjék vissza a pénzt."

Szerintünk ezzel békeidőben mindenki egyetértene. Azonban amikor emberek ezrei maradnak munka és/vagy fizetés nélkül (olyanok is akadnak szép számmal, akiket nem rúgtak ugyan ki, de fizetés nélküli szabadságra küldték őket vagy csökkentették a fizetésüket), akkor ez egyáltalán nem nevezhető békeidőnek. Ezt a tényt folyamatosan figyelmen kívül hagyni nem csak érzéketlenség, de rossz üzleti taktika is. Mert amíg Gerendai megfogalmazza, hogy mennyire rossz lenne a Sziget-csoport 15-20 ezer dolgozóját (egész évben dolgozók+ idénymunkások) szélnek ereszteni, addig nem számol a többi, ennél kicsivel több emberrel. (Csak ma csak a Bosch 800 ember elbocsájtását jelentette be, de a jegybank szerint is hatalmas kirúgási hullám várható.) Neki egyébként nem is kell számolnia, nem ő a munkaadójuk – akkor viszont a pénzükre sem illik apellálni.

Szumma szummárum: aki teheti és értékeli az előadó, a szervező, a helyszín, a fesztivál mostani attitűdjét és eddigi befektetett munkáját: ne kérje vissza a pénzt. Látunk arra is példát, főleg a kisfesztiváloknál, hogy a közönség bazinagy szeretettel veszi körbe a törlésre kényszerült rendezvényt, persze, ezeknél nagyságrendekkel kevesebb pénzről van szó, de mégis: az egész dolog íze teljesen más. Lehet, hogy ezen a ponton a kormány és a közönség érdekei találkozni fognak, és a kisfesztiváloké lesz a jövő? :)

A központi segítség sokat jelentene  – összevetésként: a cirkuszi szakma egymillió eurós kormánytámogatást kap, de eddig nem árulta el a kormány, megsegíti-e a bajba került kulturális szektort.