Az előadás szinopszisát Sztevanovity Dusán vetette papírra egy ég és föld közötti helyen, a padláson lévő otthoni dolgozószobájában. Ahogy korábban mesélte, A padlás az ő hitvallása, mely örök kérdésekre keres választ: „miért vagyunk itt, egyedül vagyunk-e az univerzumban, mi lesz velünk, amikor meghalunk és így tovább”.
Minden idők legsikeresebb magyar zenés színpadi művének szövegkönyvét Sztevanovity Dusán és Horváth Péter, dalszövegeit Sztevanovity Dusán, zenéjét Presser Gábor írta. Az előadást Marton László rendezésében mutatták be a Vígszínházban, 1988. január 29-én. A premier hosszú vastapssal zárult, és azóta is folyamatosan telt házzal futnak az előadások.
A Vígszínházban eddig több mint 1 millió 100 ezer néző látta, a 999. előadást pedig streamen keresztül világszerte 50 országból tízezrek nézték élőben.
Az elmúlt 37 évben megszámlálhatatlanul sokszor nyitották ki a Rubik Ernő által készített Varázskönyv lapjait – melynek különleges hajtogatási technikáját pedig nemcsak a Hercegeknek, de a kellékeseknek is mindig meg kell tanulniuk –, Mamóka szilvás gombócai több ezerszer átrepülték már a színpadot, és generációk váltják egymást nemcsak a színpadon, hanem a nézőtéren is: vannak, akik még gyerekként látták a bemutatót, ma pedig már unokájukkal együtt izgulják végig Rádi és szellemek örökérvényű történetét.
„Jó a zene, jók a színészek; különösen Kaszás Attila Rádiósa, Méhes László Hercege. Rudolf Péter Lámpása, Igó Éva Sünije, Tábori Nóra Mamókája aranyos. A Vígszínház (...) újabb biztos kasszasikert produkált, és megnyugtató, hogy a színvonal itt is, most is magas. Ami ismét igazolja: minőség és közönségsiker nem egymást kizáró fogalmak” – írta A padlás bemutatója után Takács István a Pest Megyei Hírlapban.
Az elmúlt 37 évben az előadás bebizonyította, hogy ezen a padláson tényleg bármi megtörténhet. A próbák a nagyszínpad helyett sokáig a Házi Színpadon zajlottak, pénzhiány miatt a Fehér Miklós által megálmodott díszlet nagy része korábban már használt elemekből állt össze, Jánoskúti Mártának fillérekből kellett megoldania a 13 szereplő jelmezét, a zenét pedig Presser Gábornak egyedül kellett feljátszania.
A dalokat azonban azóta is mindenki dúdolja, és a díszlet is változatlan a kezdetek óta, még Robinson, a mindent tudó számítógép is csak kisebb frissítéseken esett át. Az előadásban máig közel 100 színész szerepelt. Igó Éva a bemutatón még Süniként, ma már – Hegyi Barbarával váltásban – Mamókaként, míg Méhes László a premieren Herceg szerepében, napjainkban pedig – Kőszegi Ákossal megosztva – Detektívként lép színpadra. A 670 éves zsörtölődő szellemet az ősbemutatón a jelenlegi direktor, Rudolf Péter alakította, most Tóth András és Dino Benjamin bújnak a Lámpás, a 8. törpe szerepébe.
A Padlásban olyan nagyszerű színészek játszottak, akik már sajnos nincsenek velünk – az ősbemutató rendezője, Marton László sem –, a jubileumi előadás az ő emlékük előtt is tiszteleg:
Kaszás Attila, Tábori Nóra, Tanai Bella, Gesztesi Károly, Sipos András.
Örökre szépek.
A padlás felett reméljük még sokáig ragyognak a csillagok, és sok-sok generáció fogja átérezni annak a fontosságát, hogy a szellemeket miért csak azok láthatják, akiknek tiszta a szívük és romlatlan a lelkük.
A padlás, Vígszínház, Presser Gábor
Szólj hozzá!