Miután eltűnt a világ szeme elől, elterjedt, hogy még gyerekként autóbaleset áldozata lett, a szülei pedig fájdalmukban le akarták tiltatni a slágert. Egy szó sem igaz belőle. Habár az kétségtelen, sokan tettek azért, hogy Esztiből később ne lehessen táncdalénekes.
Minden ott kezdődött, hogy még 1950-ben Budapestre költözött a családja, az apukája ugyanis vadász-kürtösként kapott állást az Operett színházban. A kis Esztit aztán felvették a Magyar Rádió gyermekkórusába. Tizenegy éves volt, amikor egy nap szóltak neki, hogy meghallgatásra kell mennie. Három lányt választottak ki a kórusból. Ő volt a második, akit meghallgattak. Szegény harmadik már sorra sem került… Egy cuki gyerekhangot kerestek ugyanis – az övé pedig pont olyan volt. Nem sokkal később felénekelte a Pancsoló kislányt (eredetileg Pancsoló kisgyerek volt a szám címe, de változtattak rajta), és óriási sláger lett belőle.
Még egy dalt készült vele, ismerős?
Az irigység hamar utolérte. Kezdetben csak a kórusban éneklő többi gyerek szülei kezdték ki, majd a kórus vezetőségét is elkezdte zavarni, hogy mindenki a kis Kovács Esztit akarja hallani, látni. Mindez odáig fajult, hogy bár neki ígérték a Két kicsi kecske című számot, végül Psota Irén kapta, a tévészerepléstől pedig egyenesen letiltották, egy másik lány tátogott a televízióban a Pancsoló kislány zenéje alatt.
Az is megesett, hogy hazafelé menet valaki egy égő újságpapírral akarta meggyújtani a haját. Döbbenetes. Az irigység odáig vezetett – no meg az, hogy az édesapja sem szerette volna, ha táncdalénekes lesz a kislányából –, hogy a család 1960-ban visszaköltözött Szegedre. Kovács Eszti zenei pályája pedig ezzel véget is ért.
Öt évvel később aztán még fellépett Szepesi György műsorában a televízióban, ám onnantól kezdve a Pancsoló kislányt csak a rokonok kedvéért énekelte, legtöbbször esküvőkön. Csak később, felnőtt fejjel döbbent rá arra is, hogy amíg a sláger többi közreműködője nagyon sok pénzt keresett a jogdíjakból, ő kimaradt ebből is. Főleg azért, mert csak egy kislány volt, aki felénekelt egy számot. A dalért alig 300 forintot kapott, a lemez megjelenése után pedig még kilencszázat, ami persze jó pénz volt akkoriban, de ne feledjük, az évtizedek során rojtosra játszották a rádiók, ami komoly bevételt hozott - másoknak.
Azóta sem tudja, hány országban lett sláger a Pancsoló kislány, csak arról értesült, hogy a Japánban kiadott lemezből százezernél is több fogyott… Kovács Eszti felnőtt, családja lett, egy szegedi bankban dolgozott. Három éve, amikor a Tilos Rádió elérte telefonon, még jó egészségnek örvendett.
"Reméljük, azóta is jól van minden idők egyik legaranyosabb nyári slágerének előadója, aki elmondhatja magáról, hogy egy dallal is halhatatlan lett. És ez fáj a legjobban az irigyeknek" – fejeződött be az írás, de a történet folytatódott: Kovács Eszti (néni) ugyanis megkereste az Újsdágmúzeumot!!!
„Én azt hallottam, hogy Szegeden elütött a villamos. Nem tudom az okát, hogy miért terjedtek el ezek a pletykák, de az biztos, valakinek anno nagyon az útjában lehettem - kezdte a ma már nyugdíjas nagymama. - Tizenegy éves kislányként nem értettem, miért nem mehettem az akkor induló televízióba énekelni. Emlékszem, anyukám a Kőbányai Textilművekben dolgozott, oda mentek be, hogy írjon alá egy beleegyező nyilatkozatot, amely szerint a tévében egy másik lány tátog majd a Pancsoló kislány alatt. Sajnos a rádió kórusának vezetősége ahelyett, hogy támogatott volna, megtiltotta, hogy fellépjek - rengeteg kultúrházba hívtak -, azt mondták, ha megteszem, kivágnak a kórusból. Egyébként megtettem, amiért végül az év végén közepest kaptam a magatartásomra a kórusnál kapott bizonyítványomba. Az is előttem van, amikor egy kórustag kisfiú anyukája letámadott, hogy ezt az ő fia is el tudta volna énekelni. Biztos, de engem választottak. Ugyanakkor higgye el mindenki, ez a dal számomra azóta is kellemes emlék, volt árnyoldala, de nem lettem keserű és a további életemben a Pancsoló kislány csak egy epizóddá halványult.”
Kovács Eszter azt is elmesélte, hogyan alakult az élete a Pancsoló kislány után. Férjhez ment, született két fia ő pedig dolgozott egy számítástechnikai ügyvitelszervező cégnél, majd némi kitérővel kétszer is az OTP-nél, végül a Postabanktól ment nyugdíjba. Szegeden él 1960 óta, ahol sokan tudják, hogy ő az a bizonyos Pancsoló kislány.
„Olyannyira, hogy egyszer a postás úgy hozott ki egy levelet, hogy a címzésnél csak annyi volt, a Pancsoló kislány részére. Ma már nem beszélek arról, hogy én énekeltem a dalt, nem is foglalkoztat különösképpen. Van két szép unokám - Milán és Lili -, ők fontosabbak, mint hogy én mit énekeltem 59 évvel ezelőtt.”
Eszter egyébként utoljára tíz éve egy esküvőn énekelte el nyilvánosan a Pancsoló kislányt, mivel ez volt a vőlegény kívánsága.
„Akkor megfogadtam, az volt az utolsó, hogy eléneklem, nem is tettem többé. Egyébként azon a kislemezen, amelyen megjelent, a korong másik oldalán az Eperfagyi című dal volt. Lehet, hogy meglepő lesz, amit mondok, de az a dal szerintem zeneileg több mint a Pancsoló kislány, amely persze egy nagyon szerethető dalocska. Az életem apró kis epizódja.”
Itt egy másik interjú is vele:
Azt tudjátok, hogy a Budapesti Fürdők uszodáiban és strandjain a Pancsoló kislány-dal hívja fel a figyelmet arra, hogy nemsokára záróra van?
Köszönjük a cikket az Újságmúzeumnak!
Pancsoló kislány, Kovács Eszti
Szólj hozzá!