A REAL LOVE-hoz hasonló, teljes estét betöltő színpadi balett- vagy modern táncprodukció, amely kizárólag a Depeche Mode zenéjére épül, kifejezetten ritkának számít az elmúlt évek nemzetközi repertoárjában, noha elszórtan születtek már próbálkozások a zenekar dalainak színházi adaptálására.
Egy máltai társulat, az Unifaun Theatre Company például több mint egy évtizede bejelentette egy Depeche Mode-dalokra épülő musical tervét Playing the Angel címmel, amely az együttes 2005-ös albumának számaira – többek között a Personal Jesus, a Walking in My Shoes vagy az Everything Counts dalokra – felfűzve egy felnőtté válástörténetet mesélt volna el, hangsúlyosan foglalkozva kapcsolatokkal, identitáskereséssel és az élet sötétebb oldaláva, azonban a jogokkal kapcsolatos félreértésekre hivatkozvaa musical nem került színre. A táncszínház világában ugyanakkor megjelentek markánsabb kísérletek is: a Baltic Ballet Theatre Another World című előadása teljes egészében Depeche Mode zenére épült, és többek között a rigai Baltic Ballet Festivalon is bemutatkozott, futurisztikus, kísérleti formában vizsgálva a modern ember belső tudatát és közösséghez való viszonyát. Emellett koreográfusok – köztük Andonis Foniadakis – más produkciókban is használták már inspirációként vagy alaphangként a Depeche Mode zenéjét, ezek azonban jellemzően nem teljes esték voltak, hanem önálló jelenetek vagy erőteljes, vizuális-érzelmi kísérletek, amelyek a zenekar sűrű, atmoszférikus világát fordították le mozdulatnyelvre.
A REAL LOVE nem klasszikus értelemben vett történetmesélő balett, mégis világosan felépített belső dramaturgiával dolgozik. A darab középpontjában az emberi kapcsolatok törékenysége, a vágy, a magány, az intimitás és az egymáshoz való kapcsolódás elemi szükséglete áll. A koreográfia a „valódi szerelem” fogalmát nem romantikus idealizálásként, hanem folyamatosan változó, gyakran ellentmondásos érzelmi állapotként vizsgálja – olyasvalamiként, amely egyszerre felszabadító és fájdalmas.
Foniadakis mozgásnyelve fizikailag rendkívül intenzív: erőteljes, lüktető csoportjelenetek váltakoznak feszült duettekkel és magányos szólókkal. A táncosok hol egymásba kapaszkodva, hol egymástól elszakadva rajzolják fel azokat az érzelmi mintázatokat, amelyek a Depeche Mode dalainak szövegeiből és hangzásvilágából is ismerősek. A zene nem pusztán kísérőelem: ritmusa, sötét tónusai és melankolikus dallamívei szervesen épülnek be a koreográfiába, mintha a testek maguk is a dalok belső feszültségét hordoznák.
A produkcióban a Béjart Ballet Lausanne teljes társulata részt vesz, a hangsúly azonban több markáns szólista-jeleneten van. Ezek a szólók és kettősök az egyéni történeteket, belső konfliktusokat emelik ki, míg az együttes jelenetek a közösséghez tartozás, illetve az abból való kirekesztettség élményét erősítik. Kovács Zsolt Vencel – róla már írtunk, itt – ezekben a hangsúlyos részekben kap szerepet; jelenléte egyszerre technikailag precíz és érzelmileg nyitott, ami jól illeszkedik a darab alapvetően szenvedélyes karakteréhez.
A magyar táncos szerint a REAL LOVE egyik legnagyobb erénye, hogy olyan közönségrétegeket is megszólít, akik egyébként távol maradnának a balettől.
„Meglepően sok magyar jár Svájcba előadásokat nézni, főként azok, akik multinacionális cégeknél dolgoznak, és Európa-szerte mozognak. A Depeche Mode sokaknak retró, másoknak a balett túl klasszikus – ez az előadás viszont hidat épít a kettő között. Látványos, energikus, érzelmes, és közben nagyon mai” – fogalmazott.
Arra számít, hogy a következő időszakban még több magyar néző látogat el Lausanne-ba, hiszen a Depeche Mode Magyarországon különleges kultusza van évtizedek óta. A decemberi bemutató kifejezetten ajánlható azoknak is, akik most találkoznak először kortárs balettel: a zene ismerőssége biztonságos belépési pontot kínál, miközben a mozgásvilág új perspektívát nyit.
A darab atmoszféráját alapvetően meghatározza a Depeche Mode zenéjének kettőssége. Martin Gore, a zenekar dalszerzője egy korábbi nyilatkozatában így fogalmazott:
„A Depeche Mode zenéje sokszor sötét. De én úgy gondolom: a sötétségben is mindig van egy kis fény.”
Ez a „kis fény” a REAL LOVE-ban is végig jelen van: a sötét tónusok ellenére a koreográfia nem reménytelen, hanem kifejezetten emberi és őszinte.
„Andonis Foniadakis megtalálta azt a közös nyelvet, amely a balett és a popzene között létezik. Ez a nyelv egyszerre ösztönös és tudatos, és nagyon sok ember számára lehet érthető és inspiráló” – tette hozzá Kovács Zsolt Vencel.
A próbafolyamatba itt pillanthattok bele.
Depeche Mode, Béjart Ballet Lausanne, Kovács Zsolt Vencel, balett
Szólj hozzá!