A történet nem is Sinatrával kezdődött. A dallam eredetileg a Comme d'habitude című francia sanzon volt, amelyet Claude François, Jacques Revaux és Gilles Thibaut írt. Az angol nyelvű változat jogait Paul Anka vásárolta meg, majd teljesen új szöveget írt rá – kifejezetten Frank Sinatra személyiségére szabva. A dal 1969-ben jelent meg, és néhány év alatt az önrendelkezés, a büszke visszatekintés és a méltósággal megélt élet szimbólumává vált.
A punk számára azonban éppen ezek az értékek jelentették azt, amit le kellett rombolni.
1978 elején a Sex Pistols gyakorlatilag megszűnt létezni. Az amerikai turné összeomlott, a zenekar feloszlott, Sid Vicious pedig Malcolm McLaren The Great Rock 'n' Roll Swindle című filmjének egyik szereplőjeként folytatta. A My Way is ehhez a projekthez készült, vagyis a zenekar egyik legismertebb felvétele akkor született meg, amikor maga a Sex Pistols már nem is létezett.
A felvétel részben Párizsban készült. A hangszerelésben Steve Jones vállalt meghatározó szerepet, a nyitó vonós részt Simon Jeffes, a Penguin Cafe Orchestra alapítója vezényelte. A dal első perce konkrétan kifigurázza Sinatra előadásmódját: elegáns vonósok, visszafogott ének, nagyzenekari hangulat... Aztán persze minden borul: a tempó felgyorsul, a hangszerelés nyers punkká válik, Sid pedig gyakorlatilag szétüvölti a dalt.
Nemcsak a zene változott meg. Sid és akkori barátnője, Nancy Spungen (róla is eszünkbe jutott egy lehetséges cikk vázlata, hétvégén megírjuk) alaposan átírta Paul Anka szövegét is. Trágár kifejezések, drogokra és utcai életre utaló sorok, személyes beszólások kerültek bele, köztük egy nyílt gúnyolódás Johnny Rottennel, a Sex Pistols eredeti énekesével szemben is. A méltóságteljes visszatekintésből tudatos provokáció lett.
A hozzá készült videóklip legalább akkora botrányt kavart, mint maga a dal. Julien Temple 1978 áprilisában a párizsi Olympiában forgatta le. Vicious fehér zakóban és csokornyakkendőben jelenik meg, egyszerre idézve Frank Sinatrát és Elvis Presleyt, majd a történet végén fegyvert ránt, és tüzet nyit az elegáns közönségre. A klip tévés és zenei csatornák számára készített zenei verziójából a rendező végól kivágta a véres jeleneteket és a később lemészárolt statisztákat, és archív, 1950-es évekbeli színházi közönségfelvételekkel helyettesítette őket. (Ezzel gyak. kiherélte az egészet... Szerencsére, a mozifilmben eredeti, vágatlan verzió látható. Egyébként a cenzúra a hangot is érintette: a tévés klipben Sid durva káromkodását – azt a bizonyos F-betűs szót – a közönség szándékosan ráúsztatott tapsviharával nyomták el.)
Ez a vágatlan verzió – nem találtuk meg a másikat. Ennek az lehet az oka, hogy mivel a televíziós cenzúra egy kényszermegoldás volt a '70-es/80-as évek fordulóján, a Sex Pistols menedzsmentje és a kiadók a VHS-, DVD- és végül a YouTube-korszakban már kizárólag a rendező "eredeti, cenzúrázatlan művészi koncepcióját" terjesztették.
A felvétel újabb generációhoz jutott el, amikor Martin Scorsese a Nagymenők zárójelenetéhez választotta. A dal ott már nem egyszerű feldolgozásként működik, hanem ugyanazt a cinizmust és erkölcsi széthullást fejezi ki, amelyet Sid Vicious egy évtizeddel korábban beleénekelt.
A My Way ma is része a Sex Pistols koncertjeinek, annak ellenére, hogy a felvétel a zenekar feloszlása után készült. Ennek egyszerű oka van: hivatalosan a The Great Rock 'n' Roll Swindle soundtrackjének része, vagyis ugyanúgy hozzátartozik a zenekar életművéhez, mint a klasszikus Pistols-dalok. John Lydon – ismertebb nevén Johnny Rotten – ezt másként látja. Az elmúlt években többször kijelentette, hogy szerinte nélküle nincs Sex Pistols, egy interjúban pedig mindössze ennyit mondott: „I am the Pistols.” A kérdés azonban nem ízlésbeli, hanem jogi is volt. Lydon bíróságon próbálta megakadályozni, hogy egykori zenésztársai felhasználják a zenekar dalait a Pistol című sorozathoz, de elveszítette a pert. Steve Jones, Paul Cook és Glen Matlock így ma jogszerűen turnézik Sex Pistols néven, és ugyanúgy előadhatják a My Way-t is – Frank Carter közreműködésével.
Sid Vicious már nem élhette meg a szám diadalmenetét. Mindössze huszonegy éves volt, amikor 1979. február 2-án New Yorkban heroin-túladagolás következtében meghalt. A My Way így egyszerre lett pályafutásának legismertebb felvétele és egyben az utolsó nagy zenei állásfoglalása.
A dal hétfő este Budapesten is elhangzott. A koncertről hamarosan részletes beszámolóval is jelentkezünk.
Sid Vicious, Sex Pistols, My Way, Sinatra, Paul Anka
Szólj hozzá!