Presser Gábor 2023-ban a Papp László Sportarénában adott nagykoncerteket Még 1+1 koncert címmel, 2025-ben pedig az MVM Dome színpadán lépett fel a 403. billentyű elnevezésű sokszereplős esttel. Áprilisban a Kossuth téren Mehringer Marcival és Wunderlich Józseffel énekelt, most pedig újabb nagy dobásra készül: nyolc estén keresztül játszik majd a Budapest Kongresszusi Központ nagyszínpadán, háromféle műsorral. Ha mindez nem lenne elég, Munkakönyv címmel albumot jelentett meg hetven dallal, amely az utóbbi másfél évtized munkásságának összefoglalása.
Az egyre közelgő tervekről Presser Gábort kérdeztük.
A 403. billentyű koncert sokak számára az utolsó nagykoncertnek tűnhetett. Hogy született meg a 2027-es koncertsorozat?
Már régóta foglalkoztat a „hármas sorozat” ötlete. Két éve már a megvalósítás közelében voltam, de nem tudtam összehozni, most viszont úgy néz ki, sikerült, és vészesen közeledik is a januári koncertek nyitó dátuma.
Háromféle műsorral, kb. 70-75 dallal nyolc koncertet adok 10 nap alatt, ami számomra minden értelemben izgalmas vállalkozás. Hat évtizedes munkám során sokaknak írhattam sokféle dalt. Egy szerző-előadó pályájának ezen a szakaszán egy kétórás koncerten már nem tudja eljátszani azokat a dalokat, amiket mindenképp szeretne megmutatni.
Milyen három tematika szerint épül fel a koncertsorozat?
Január 8-án indulunk a BKK nagyszínpadán. Az első három est (január 8-9-10.) a Hódolat a női hangnak címet viseli. Ez a műsor egy nagyobb válogatás lesz a (nem csak) női hangok inspirálta dalaimból, közel hat évtized munkáiból, általam szeretett és csodált énekesnőkkel. Ennek a koncertnek a létrehozása a legnagyobb kihívás, már csak a próbákat elképzelni is nagyon izgalmas. Nagy egyéniségek, különleges énekesnők, akik erre a három estre velem egy zenei társulást, egy társulatot alapítanak. Ezután, január 12-13-án a két „egyszálzongorás” estem következik, Dalok a szívről címmel. Ez egy amolyan „szerzői-előadói” koncert. Nem teljesen egyszemélyes, mint ahogy nem teljesen egyszálzongorás sem, de minden a zongorám körül történik. Befejezésül január 15-16-17-én a három zárókoncert, a Bandásdi, amiben hozzám közelálló (ülő) zenészekkel arra készülünk, hogy egy jót örömzenélhessünk, miközben fel-felidézzük egykori bandatag-múltamat is.
Tavaly, a hatalmas MVM Dome hatalmas belső terében óriási ecsetvonásokra volt szükségünk. Bár a BKK sem egy “kicsiny, kamara-helyszín”, bennem mégis a régebbi, koncerttermi bulik világát idézi fel. És talán kicsikét a színházat is.
Mi a leglényegesebb különbség a zenekari és a „majdnem egyszálzongorás" felállás előkészítésében?
A Dalok a szívről lesz a “középső felvonás”. A színpadon egy zeneszoba áll majd. Ez az est a zongorám körül játszódik, kicsit olyan, mint egy élő közvetítés a szobámból. Néha vendégeim érkeznek, énekesek, muzsikosok. Úgy, mint a való életben – de aztán újra és újra egyedül hagynak, s úgy játszom tovább...
A Bandásdi előkészületeiben a sok muzsikussal való együttműködés a legizgalmasabb. Megélni, ahogy a próbákon felépül, és megszólal az, amit addig csak belülről hallottam. A Bandásdi már a címében is bevallottan utal a hosszú “bandázós” múltamra, ahogy majd nyilván az elhangzó dalok is.
Korábbi állítása szerint egyik legkedveltebb szerepe a "zongorakísérő"...
Ebben a szerepben rengeteg zenei élvezetet találok. A zongorakísérőnek – kissé eltúlozva – úgy kell hallgatnia a szólistát, ahogy az orvos hallgatja sztetoszkópjával a páciens szívét, és meg kell próbálnia követni a dobbanásokat, rezdüléseket, eközben támaszt kell nyújtania, és segíteni, hogy a szólista minél jobb teljesítményt nyújthasson. Zongorakísérő efféle együttműködésről csak jelentős, nagy formátumú előadókkal álmodhat. De én szerencsés vagyok, én ilyenekkel leszek körülvéve.
Az utóbbi Presser nagykoncertek vendégei között egyre több a fiatal zenész és énekes. Az egyik legújabb együttműködése Mehringer Marcihoz köthető. Hogyan jött létre a Szabadságdal feldolgozása és a közös Kossuth téri fellépés?
Mindig is figyelemmel követtem az új generáció zenészeit. A Szabadságdal Mehringer-verzióját még demófelvételként küldték el nekem Marciék, s az nagyon tetszett. Aztán meghívtak a stúdióba, és együtt fejeztük be a dalt. Azóta már el is játszottuk a Budapest Parkbeli Mehringer koncerten.
A Kossuth térre „vittem magammal” Marcit és Wunderlich Jocit, mert úgy gondoltam, hogy az lenne jó, ha ott és aznap a Neked írom a dalt több generáció hangján szólalhatna meg.
Úgy tudom, vannak folyamatban lévő, egyelőre kiadatlan lemezei. Jelenleg mennyit lehet tudni ezekről?
Hosszú-hosszú stúdióbeli bíbelődés után elkészült a Munkakönyv, az elmúlt tizenöt évnyi munkám összefoglalása. Ebben közel hetven cím szerepel három fejezetben. Hallgatható könyvalakban jelenik meg. Nagyalakú, szép kiállítású, testes könyv lesz, amelyben minden dalhoz QR-kód tartozik. Négy CD is lesz benne, leginkább azért, hogy ezekből a nagy munkáimból valamilyen összefüggő lenyomat is fennmaradjon.
Szintén a Munkakönyvben jelenik meg először az összes dalszövegem, ez lesz a negyedik, utolsó fejezet. Vető Gábor tervezi a könyvet, melynek minden oldala képi anyagot is tartalmaz. Úgy gondoltam, hogy az 59-es szám részemről pont megfelelően kerek ahhoz, hogy egy jubileumi kiadvánnyal jöjjek elő – éppen ennyi éve vagyok a pályán.
Az első rész, amely már egy ideje hallható, a Versdalok címet viseli és harmincöt kortárs magyar vers megzenésített verzióját tartalmazza. A második részben több mint negyven évvel az Electromantic megjelenése után újra instrumentális anyaggal állok elő, Zenék képzelt filmekhez címmel. A Munkakönyv harmadik fejezete a Hol rokk, hol nem rokk címet viseli. Ezek új dalok, tizen’év termése. Van köztük olyan, amit most írtam, vannak, amiket Dusán évekkel ezelőtt született szövegeire készítettem. Akad köztük olyan, amely egy lendületből, egy játszásra született, és van, amivel rengeteget szöszöltem. És írtam olyan dalt is, amiben felhasználtam egy nyolcvanas években készült, kazettán fennmaradt demófelvételemet.
Valójában az anyag kiadásra készen áll, egyetlen dalt még újra felveszek, de most nem stúdióban, hanem telefonnal. Mindezt dokumentálom is a Munkakönyvben. Meghívhattam egy csomó vendégművészt, a dalok sokszínűsége engem szórakoztat. Hosszú ideje sehova nem vagyok leszerződve, határidők nélkül, kedvemre dolgozhattam. A saját produkcióban való munkához ez óriási előny.
Persze mosolygok is magamon, hogy ilyen magas labdát adok. Én is tudom, hogy a januári koncertsorozat és a Munkakönyv a maga hetven dalával egyenként is nagy (talán túl nagy) merítés, de nem szabad elfelejteni, hogy ez a két projekt 59, illetve 15 év munkájának összefoglalója. Tudom, az én koromban ez pláne bevállalós.
De mi van, ha megcsinálom?
Presser Gábor, interjú, életmű
Szólj hozzá!