A John F. Kennedy Center for the Performing Arts több mint ötven éve az amerikai kulturális élet egyik szimbolikus helyszíne. Jazz, klasszikus zene, tánc és színház váltja itt egymást, az intézményt pedig eredetileg John F. Kennedy emlékének szentelték, ezt a névhasználatot egy szövetségi törvény is rögzítette. Éppen ezért váltott ki heves reakciókat, amikor 2025 végén az intézmény hivatalos kommunikációjában és az épület arculatában is megjelent Donald Trump neve, mintegy társelnökként ráírva a kulturális emlékműre.
Ebben a légkörben hozta meg döntését Chuck Redd, amerikai jazzdobos és vibrafonművész. Redd nem tartozik a popkultúra sztárjai közé, a jazz világában azonban régóta ismert és elismert figura: pályája során Count Basie-től Dizzy Gillespie-ig számos legendával játszott, Washingtonban pedig különösen erős a helyi beágyazottsága. A Kennedy Centerben 2006 óta minden évben ő vezette a karácsony esti „Jazz Jam” koncertet, amely sokak számára nemcsak zenei esemény, hanem ünnepi rituálé volt.
A fordulópontot az jelentette számára, amikor világossá vált: Trump neve már nemcsak háttérbeszélgetésekben vagy politikai hírekben, hanem nyíltan, az intézmény hivatalos megnevezésének részeként van jelen. Redd ekkor döntött úgy, hogy nem vállalja a fellépést. Indoklása szerint nem tud azonosulni azzal, hogy egy általa politikailag megosztónak tartott név alatt lépjen színpadra, és nem szeretné, ha az esemény bármilyen formában politikai állásfoglalássá válna.
A döntés azonban nem maradt következmények nélkül.
A Kennedy Center új vezetése – élén Richard Grenell-lel, aki Trump politikai környezetéből érkezett – élesen reagált. Grenell levélben közölte: az intézmény mintegy egymillió dolláros kártérítést követel a zenésztől, mondván, a visszalépés jelentős anyagi és presztízsveszteséget okozott. A fellépés lemondását „intoleráns politikai gesztusként” jellemezte, amely szerinte nem egyeztethető össze a művészet nyitottságával.
A történet szintet lépett, amikor a közösségi médiában és konzervatív fórumokon megjelent egy nyílt levél, amely nemcsak Reddet, hanem az őt támogató művészeket is élesen támadta. A levél szerzője „politikát a zene elé helyező zenészekről” beszélt, és azt állította: a Kennedy Center az elmúlt években hanyatlásnak indult, az épület állapota leromlott, a közönség elmaradozott, miközben a Kennedy család nem tett érdemi lépéseket a megmentésére. A levél szerint Donald Trump volt az, aki kampányt indított a felújítás finanszírozására, akkor, amikor más nem vállalta ezt, és ezért „teljes joggal érdemelte ki” a névhasználatot. A szerző hozzátette: számos hazafias érzelmű jazz-zenész örömmel és megtiszteltetésként lépne fel az intézményben Trump neve alatt.
A vita ezzel végképp átlépett egy karácsonyi koncerten. A kérdés már nem az, hogy egy zenész fellép-e vagy sem, hanem az, hol húzódik a határ művészet és politika között, és mit kezd egy kulturális intézmény azzal, ha a név, amely alatt működik, önmagában is állásfoglalássá válik. Chuck Redd esete azt mutatja, hogy még a jazz – amelyet sokáig az improvizáció és a szabadság szimbólumának tekintettek – sem marad érintetlen, amikor a kultúra és a politika ugyanarra a színpadra lép.
A cikkünk ezen forráson alapul.
Kennedy Center, Donald Trump, Chuck Redd
Szólj hozzá!