Elhunyt Amerika Balkezes Zongoristája

Fleisher 1928-ban született San Franciscóban, szülei Kelet-Európából (kerestük, nem találtuk meg az információt, honnan) emigráltak az Egyesült Államokba. Négyévesen kezdett el zongorázni, kilencéves korában pedig már meghívták diáknak Artur Schnabel híres zongorista osztályába. Tizenhat évesen debütált a New York-i Filharmonikus Zenekarnál.

23 éves volt és az első amerikai, aki megnyerte a brüsszeli Erzsébet királynő zongoraversenyt. Karrierje szélsebesen ívelt felfele, amikor 36 éves korában váratlanul megtört ez az lendület. Fleisher a Cleveland Orchestra zenekarával készült turnézni a Szovjetunióba, de jobb kezének negyedik és ötödik ujja össze-össze rándult, s a kényszermozgásokat nem tudta kontrollállni. Elbocsátották a turnéról, törölték az előadásait, ő maga pedig mély depresszióba süllyedt.

Mint kiderült, betegsége az úgynevezett fokális disztónia, amely kóros izom-összehúzódások által kiváltott kóros testtartással, végtagtartással és akaratlan moz­gással jár.

Kétévnyi kihagyás és sikertelen terápiák sora után új irányba fordította karrierjét.

"Hirtelen rájöttem, hogy a zenével való kapcsolatom több annál, minthogy pusztán egy kétkezes zongorista legyek" – mondta akkor.

Karmesterként dolgozott, tanított és mesteri szintre fejlesztette balkezes zongorarepertoárját. A repertoár nagy részét Paul Wittgenstein zongoristának írták, aki az I. világháborúban elvesztette jobb karját.

Az emberek nem csak azért fizettek, hogy egy balkezes zongoristát látjanak. Azért fizettek, hogy láthassák a Nagy Leon Fleishert a bal kezével játszani. Maurice Ravel Balkezes zongoraversenye lett Fleisher védjegye, s több kortárs zeneszerző, közöttük Leon Kirchner is írt balkezes zenét neki.

Három évtizeddel később számos terápiának köszönhetően újra tudta használni jobb kezét: 1995-ben immáron kétkezes zongoristaként tért vissza, felvett két nagy sikerű lemezt. Az egyik a Two Hands címet kapta: ezen a címen Oscar-díjra is jelölt dokumentumfilmet is forgattak az életéről.