Az ő világa messzire vezetett: a keltáktól a Nagy Falig, korszakokon és stílusokon át, miközben mindig ugyanaz a szenvedély hajtotta – a zene szeretete. Dalai között ott volt a könnyed nevetés,rengeteg tánc – nem csak cha-cha-cha! –, a felszabadult ritmus, de a mélyebb érzelmek is: a megtört szívek szállodájában sokan találtak vigaszt egy-egy nehéz pillanatban.
Ő volt a Mr. Rock and Roll, a megállíthatatlan energiával színpadra lépő előadó, aki minden koncertet egy hatalmas rock and roll partyvá változtatott. És mi ott álltunk előtte, mosolyogva, táncolva, sokszor csak annyit mondva egymásnak: jól nézünk, Miki, mert vele együtt mindig fiatalabbnak éreztük magunkat.
A dalokban ott volt a romantika is: egy nyári dunaparti randevú, egy hosszú éjszaka, amikor várni rád egy éjen át volt a világ legtermészetesebb dolga. Ott volt rengeteg kis emlék, amit évtizedek múltán is magunkkal vittünk, és ott volt a búcsú pillanata is – csók a családnak, mielőtt újra útnak indult volna a zene.
Fenyő Miklós mindig hitt abban, hogy a jövő felé kell menni – akár vissza a jövőbe is, ha kell – miközben sosem felejtette el, honnan indult. Az angyalföldi pálmafák árnyékából jutott el a Amerikán át Iszambulig, s tőle tanultuk meg, hogy mindig napfény jön a vihar után, hogy a jazz-dobosok is lehetnek multimilliomosok, és a csókkirályok kora sosem ér véget. A dalai elrepítettek minket oda, ahol a mennyország a Dunaparton kezdődik – egy olyan világba, ahol a zene sosem hallgat el, ahol minden refrén egy újabb mosolyt csal az arcokra.
Noha egy letűnt kor ritmusát tartotta életben, amit sokan már csak a Luxemburg Rádió sercegő hangjaihoz kötöttek, Fenyő Miklós zenéje sosem volt puszta nosztalgia. Minden koncertjén bebizonyította, hogy ilyen show nem volt még — mert amit csinált, az itt és most történt, tele energiával, szenvedéllyel, jelenléttel. Amikor felhangzott a jól ismert felszólítás, hogy csavard fel a szőnyeget, nem egy múltidéző emlékkép elevenedett meg, hanem egy élő közösségi élmény, ahol fiatalok és idősek együtt táncoltak. A Made in Hungária nem egy korszak lezárt fejezete lett, hanem egy örökmozgó életérzés, amely generációról generációra adta tovább ugyanazt a szabadságot, örömöt és rock and roll lendületet.
Ma, amikor búcsút veszünk tőle, tudjuk: nemcsak egy előadót- dalszerzőt veszítettünk el, hanem egy korszakot, egy hangulatot, egy darabot a közös emlékeinkből. De ahogy ő is egész életében hirdette. és ezt a krokodilkönnyeken át is tartsuk a szemünk előtt: Viva Rock and Roll! És amikor majd legközelebb megszólal egy slágere a rádióban, amikor újra táncra perdül valaki a konyhában vagy egy nyári estén a tábortűznél az ő dalait énekeljük, jusson eszünkbe: a jampik angyalok.
Úgyhogy nem lesz nélküle karácsony:
Fenyő volt – és velünk lesz mindig.
Fenyő Miklós, gyász
Szólj hozzá!