BÉCSI KLASSZIKUS MESTERMŰVEK a Szolnoki Szimfonikusokkal

Műsor:
Ludwig van Beethoven: II. (D-dúr) szimfónia, op.36
Liszt Ferenc: Esz-dúr zongoraverseny No. 1, (R.455)
Max Bruch: e-moll kettősverseny hegedűre és brácsára, op.88

Közreműködik: Kyoungjoo Sung (hegedű), Haejin Lim (brácsa) és Quang Hong Luu (zongora)
Vezényel: Orhan Salliel

Alig van mű Beethoven életében, mely hangulatában, tartalmában ennyire ellentmondana a költő külső életviszonyainak. A II. D-dúr szimfónián a komponista 1801 és 1802 között dolgozott; ez az időszak egybeesik a Heiligenstadti végrendelettel. Beethoven ekkor már tudta, hogy teljes süketség és társadalmon kívüliség vár rá. Ebben a vigasztalhatatlan lelkiállapotban írta meg ezt a szimfóniát, amely szöges ellentéte a külső világnak: bizakodás, derű és az élet szeretete jellemzi. Az I. szimfóniához képest a II. óriási előrelépés: merész és kísérletező. Bemutatóját 1803. április 5-én tartották a szerző második nagy szerzői estjén a Theater an der Wien-ben. A koncerten maga Beethoven vezényelt.

Liszt Ferenc Esz-dúr zongoraversenyét a romantikus zongorairodalom kiemelkedő darabjaként tartják számon. A három tételből álló szerzeményen Liszt igen nagy műgonddal és önkritikával dolgozott, nem kevesebb, mint öt változatát készítette el az idők során. 1830 körül, alig húszéves korában kezdte írni, és 19 évvel később tanítványa, Joachim Raff közreműködésével fejezte be. Újabb átdolgozás után az 1855-ös weimari bemutatón a zongoraszólamot maga Liszt játszotta, a zenekart pedig Berlioz vezényelte. A zongoraverseny technikailag igazi kihívást jelent az előadók számára.

Max Bruch (1838-1920) meglehetősen ismert zeneszerző. Hosszú karmesteri és zeneszerzői karriert futott be. Hegedűre és zenekarra írt művei még mindig a gyakran előadott repertoár részét képezik. Bruch 1911-ben komponálta e-moll kettősversenyét. A kettősversenyt eredetileg a fiának, a kiváló klarinétművésznek, Max Felixnek és Willy Hessnek (brácsa) írta. Hess javaslatára azonban Bruch a klarinét szólamot átírta hegedűre. A Kettősverseny két hangszer meghitt beszélgetése. A hangulata romantikus, több korábbi műveiből merített dallamot idéz.