Borbély László - Ligeti 100

A ma esti koncerten Borbély László zongoraművész nem egyébre vállalkozik, mint hogy a különböző zenei korok áthatolhatatlannak vélt barikádjait – az idén 100. éve született Ligetit segítségül hívva – a zene univerzális nyelvének erejével bontsa le. Ligeti György műveiben főként a soha nem nyugvó kíváncsiság az, amely már első hallásra elvarázsolja a hallgatót. Ahogy a ma esti koncert további szerzői, úgy ő is mindig új kifejezőeszközöket keresett, ehhez pedig újra és újra segítségül hívta a korábbi korok és stílusok komponistáit, de ugyanígy a legtávolabbi kultúrák hatásait is előszeretettel használta fel műveiben ihlető forrásként – ebben is Bartók Béla közvetlen zenei utódja volt. Schumann és Chopin zongoraművei különösképp fontosak voltak számára – nem utolsósorban a Zongoraetűdök megkomponálásában. Az úgynevezett „spektralizmus” egyik legjelesebb képviselője, a Stockhausen-tanítvány Claude Vivier Ligeti szerint az akkori fiatal zeneszerző generáció legjelentősebbje volt. A kanadai komponista Pianoforte című műve a ma esti koncerten magyarországi bemutatóként hangzik el. Ezt a művét Vivier a Montréalban 1975-ben megrendezett Tremplin Nemzetközi Zongoraversenyre írta a kötelező darabok egyikeként. Kurtág és Ligeti annak ellenére, hogy gyökereik azonosak, mindketten modern korunk stílusteremtő zeneszerzői. Évtizedeken át tartó személyes barátságuk ihletett ábrázolása a Játékok zongoraciklus hetedik kötetének darabja.