Händel: Belshazzar
Bár Händel, mint az olasz operák mestere érkezett Angliába, legnagyobb sikereit az angolnyelvű oratóriumaival érte el – melyekben persze bőségesen fel tudta használni az olasz operákban szerzett tapasztalatait. A legnagyobb sikert az 1742-ben bemutatott Messiással érte el, és ez egy virágzó alkotói korszak kezdetét is jelentette, melyben egyre biztosabb kézzel komponálta az oratóriumokat. A Belshazzar is ebből a korszakból való, 1744-ből. A korabeli protestáns Anglia nagy
érdeklődéssel fordult a bibliai szövegekből összeállított oratóriumok felé, de a bibliai történetek ihlette költött szövegek is népszerűek voltak. A Belshazzar szövegkönyvét Charles Jennens írta, történetét pedig a zsidó nép Babilonból való kiszabadulása adja. Händel fantáziáját megragadta a sok kórustétel lehetősége, melyekben két nép, a babiloniak és a zsidók jelennek meg, így érzékeny karakterábrázolásra is lehetőség van. A babiloniak kórustételei jellemzően az élet élvezetéről, a földi örömökről és vidámságról szólnak, míg a zsidók zenéje jellemzően fennkölt, sűrű szövésű és komoly. A szólisták terén is ellentéteket jelenített meg Händel, hiszen Belshazzar, a könnyelmű, szentségtörő babiloni uralkodó ellenpontja anyja, Nitocris, aki felismeri a zsidók istenének hatalmát, és hiába próbálja fiát jobb belátásra téríteni, végig kell néznie a birodalom bukását és fia halálát is. A háromfelvonásos oratórium nemcsak a drámai karakterekben, hanem
a drámai fordulatokban is bővelkedik, így nem véletlen, hogy szcenírozott operaként is többször előadták. Händel pedig egyszerre komponálta bele operai ábrázolóképességét és szakralitás iránti tiszteletét.
Együttműködő partner: Haydneum - Magyar Régizenei Központ Alapítvány.
A Haydneum támogatója a Miniszterelnökség és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.
Szólj hozzá!