A Rio de Janeiró-i születésű Flavia Coelho brazil gyökereit és népe zenei stílusait, a szambát, a bossa novát, a forró vagy éppen a modernebb baile funkot keresztezi karibi hatásokkal, reggae-vel és ragamuffinnal. A nomád énekesnő Párizsban talált otthonra, karrierje is onnan indult, de 2011-es debütálása után, további három albummal a háta mögött a világot is bejárta - Budapestre is állandó producerével, Victor Vagh-gal érkezik. Sound systemük napfényes zenét szór, roots reggae-től cumbián át elektronikus hangzásokig.
Flavia Coelho bohém családba született, édesanyja kabarék sminkese és fodrásza volt, édesapja népzenét gyűjtött Brazília észak-keleti részén, nem csoda, hogy tizennégy évesen már ő is tagja lett egy utazó varietétársulatnak, aztán a riói favelákból eljutott Európába, ahol Párizs lett újjászületésének helyszíne. Gyerekként az otthonról hozott brazil hatások mellett a jamaicai zene nyűgözte le, olyannyira, hogy életművét is a két világ összeházasításának szentelte, nála a szamba reggae-vel találkozik, a bossa nova ragamuffinnal, mint első lemezének címe is egyértelműsíti: Bossa Muffin. Dalaiban a vidámság, a napfény uralkodik, de legutóbbi, negyedik nagylemezén, a 2019-es DNA-n nemcsak lelkét énekli ki, hanem gyökereit is feltárja, a brazil valóságot az annak részét alkotó korrupcióval, homofóbiával és rasszizmussal. A Tony Allen afrobeat-dobossal és Cheikh Lô énekessel is dolgozó - hangulatában Manu Chao világával rokon életművet építő - énekesnő 2024-re ígéri új albumát, mostani turnéján pedig a karibi sound systemeket idézi meg. Fellépésén eredeti riddimekre, remixekre és előző három lemezéről származó klasszikusokra hozza mozgásba önmagát és közönségét.
Szólj hozzá!