Gyöngyszemek 1.

Műsor:
Schubert: A-dúr („Pisztráng”) zongoraötös D667 / Schubert: F-dúr oktett, D803

Közreműködik: Kodály Filharmonikusok
Vezényel: Bényi Tibor

Franz Schubert kamarazenei életművének bizonyára legismertebb alkotása „A pisztráng” névvel jelölt, A-dúr hangnemű zongoraötöse. A megkülönböztető név használatára a negyedik tétel adott okot, mely nem más, mint korábbi saját dalának (Die Forelle) témájára – komponált variációsorozat. A zeneszerző egyébként még másik négy dala esetében is komponált hangszeres változatokat. Az 1819-ben született Pisztráng-ötös partitúrájában Schubert nem a szokásos két hegedű, brácsa, gordonka, zongora formációt alkalmazza, hanem elhagyva a második hegedű szólamát, a basszust nagybőgő alkalmazásával teszi gazdagabbá. (Ehhez a megoldáshoz egyébként Johann Nepomuk Hummel egyik műve szolgáltatott mintát.) A közel negyven perc időtartamú mű tételrendje is eltér a szokásostól azáltal, hogy a klasszikus (gyors-lassú-tánctétel-finálé) mintát meghaladva – mintegy bővítményként – tevődik hozzá a címadó variációsorozat. A dal feldolgozásának ötlete egyébként a felső-ausztriai Steyr városában élt tehetős amatőr csellistától, Sylvester Paumgartnertől származott, akinek neve ezáltal őrződött meg a zenetörténetben.

Franz Schubert D. 803-as jegyzékszámú F-dúr oktettjét 1824 tavaszán komponálta, abban az időszakban, amikor két másik jelentős műve, a Rosamunda kísérőzene, és A halál és leányka melléknevű vonósnégyes is született. Az Oktett megrendelése egy osztrák gróf – egyben amatőr klarinétos – Ferdinand von Troyer nevéhez fűződik. Troyer egy Beethoven Esz-dúr szeptettjéhez hasonló hangszerösszeállítású kamaraművet várt Schuberttől, melyben vonós és fúvós hangszerek egyaránt szerepelnek. Ezt azért fontos hangsúlyozni, mert a 18. század idején népszerű oktettek (az ún. Harmoniemusik műfajában) kizárólag fúvósokat alkalmaztak, leggyakrabban 2-2 oboa, klarinét, kürt és fagott összeállításban. Schubert megközelítően egy óra időtartamú műve messze túlmutat a korábban divatos szerenádok és divertimentók zsánerén, a kamarazenei és a szimfonikus hangzásvilág színesen elegyedik benne. A művet először egy bécsi lakás szalonjában adták elő, jórészt azok a zenészek, akik a Beethoven Szeptettet is bemutatták. Schubert egyébként saját műveire is reflektált, miután az Oktett első tételének témája Der Wanderer című dalából származik, a negyedik tétel variációi pedig Die Freunde von Salamanka című daljátékának egyik dallamára épülnek. A hangszerelés nagyrészt megfelel Beethoven mintájának – klarinét, kürt, fagott, hegedű, brácsa, cselló és nagybőgő –, amelyhez Schubert még egy második hegedűt is hozzátett. A 18. századi szerenádon alapuló hat tételes szerkezete is megmaradt.

– baljos –