Ella Marshall Smith – szoprán
Nagy Bernadett – alt
Megyesi Zoltán – tenor
Christian Immler – basszus
Purcell Kórus
Orfeo Zenekar
Vezényel: Vashegyi György
Immár hagyománnyá vált, hogy az év utolsó zenekari Haydneum-koncertjén a Zeneakadémia Nagytermében Vashegyi György és együttesei különleges zenei és lelki „táplálékot” kínálnak a karácsony előtti várakozáshoz. Idén öt Bach-kantátát hallhatunk, de mindegyikük rendelkezik olyan egyedi vonással, amely bizonyítja, hogy Bach zenéje sosem egyforma.
Az elsőként megszólaló, 150-es jegyzékszámú mű a zeneszerző egyik legkorábbi fennmaradt kantátája, talán 1706-ból való, és az sem egyértelmű, hogy mely ünnephez kötődik. Az először 1724. január 30-án Lipcsében előadott 81-es kantáta a kishitűség kérdését járja körül, zárókorálja a Jesu meine Freude kezdetű himnusz második szakasza. Az előző évben született 138-as kantáta egy 1561-es korált is idéz, egyetlen áriáját Bach később a G-dúr misében is felhasználta. A 39-es kantáta a harmadik lipcsei kantátaciklus darabja, míg a 122-es a karácsonyi ünnepkörhöz kapcsolódik, és először 1724 utolsó napján csendült fel.Az adventi koncert épp zenei és szövegbeli, teológiai sokszínűségével járul hozzá ahhoz, hogy kilépjünk a mindennapokból, az idő szorításából, és a bachi szándéknak megfelelően lélekben is készülhessünk az ünnepre.
Szólj hozzá!