A darabban a nézők egy zenész sorsát követhetik végig, aki Beatles és Bee Gees dalokat játszott, majd elment a Ki mit tud?-ra és a Táncdalfesztiválra, befutott sztár lett, végül megbukott és szomorú véget ért a karrierje. A pályafutása kútba dőlésével csak a zene maradt neki, történetét pedig az utcán meséli el.
A Hobo az utcán című zenés előadásban Kiss Zoltán kíséri gitáron a Kossuth-díjas énekest.
„Régen minden az utcán történt, ott lógtunk vagy húsz éven át, kiskölyökként, meg csavargóként.
1955 körül a Moszkva téren, majd – miután onnan elzavarták – a Déli pályaudvarnál, a Vérmezőn játszott egy vénember, Rexnek hívatta magát. (Akkor még nem, tudtuk, hogy ez a „Királyt” jelenti.) Büszkén énekelt és nem kalap, hanem egy I. világháborús katonasapka hevert a lába előtt. Fájdalom és szomorúság volt a szemében akkor is, amikor mosolygott. Nekem legjobban a „Snejder Fáni” tetszett, mert az utolsó strófánál mindig rám kacsintott.
Schneider Fáni csak azt mondta:
Nem kell néki piros szoknya,
Inkább kell néki gigerli,
Az őt jobban ingerli!
Nem tudtam, mit jelent a „gigerli”, és az ingerlésről akkor még fogalmam sem volt, de úgy gondoltam, valami nagyon izgalmas valaki lehet. Azon a nyáron sokszor láttam az öreg Rexet, aki egy idő után megszokta, hogy gyakran lát és volt, hogy odaszólt nekem: „Holnap a Batthyány téren leszek.” Őszre onnan is eltűnt és hiába kerestem, sehol sem leltem nyomát.
10 éves voltam és igazából ez volt az első koncertélményem.
Erre fogok emlékezni, ha kiállok Önök elé.”
Tisztelettel: Hobo
Szólj hozzá!