Koncert No. 4

Dvořák: Waldesruhe, op. 68, no. 5

Kokas Dóra (cselló)
José Gallardo (zongora)

Beethoven-Tolsztoj: A-dúr hegedű–zongora szonáta, op. 47 („Kreutzer”)

Hagai Shaham (hegedű)
José Gallardo (zongora)
Vecsei H. Miklós (színművész)

Janáček: Hegedű–zongora szonáta

Kelemen Barnabás (hegedű)
Fazıl Say (zongora) 

Dvořák : G-dúr vonósötös, op. 77

Vilde Frang (hegedű)
Kokas Katalin (hegedű)
Razvan Popovic (brácsa)
Marc Coppey (cselló)
Knut Erik Sundquist (nagybőgő)

Fehér Ilona, a legendás hegedűtanár, a Fesztivál Akadémia Budapest egyik hegedűversenyének névadója a Zeneakadémián tanult Hubay Jenőnél, majd a két háború között jelentős szólistakarriert futott be. A II. világháború megpróbáltatásai után Izraelbe emigrált, ahol kezdetben ismét szólistaként működött, később tanítani kezdett. Olyan művészek kerültek ki a kezei alól, mint Pinchas Zukerman, Shlomo Mintz, vagy utolsó növendékeinek egyike, Hagai Shaham, akinek tolmácsolásában ezúttal Beethoven „Kreutzer”-szonátája szólal meg a nagyszerű argentin zongoraművész, José Gallardo közreműködésével. A szonáta előtt, illetve után – a koncert második félidejében – cseh zeneszerzők művei hangoznak el. Dvořák éteri szépségű cselló-zongora duóját („Erdei béke”) Kokas Dóra és José Gallardo, Leoš Janáček végtelenül érzékeny hegedűszonátáját Kelemen Barnabás és Fazıl Say  előadásában hallhatjuk, a koncert záró száma pedig a Dvořák-életmű legnagyobb szabású kamara-műveinek egyike, az 1875-ös G-dúr vonósötös lesz a Vilde Frang vezette „supergroup” tolmácsolásában.