Veszprémi Régizenei Napok 2021
vrn.hu
https://www.facebook.com/veszpremiregizeneinapok/
"Il Violoncello ... avagy Nápoly rejtelmei" egy koncert a cselló második hazájának, Nápolynak szentelve.
- Diego Ortiz (Toledó 1510 – Róma 1576)
Trattado de Glosas : részletek
- Carlo Gesualdo (Venosa 1585 – Nápoly1611)
«Canzone Francese del Principe» klavicsemballóra
- Andrea Falconieri (Nápoly 1585-6 – 1656)
Sinfonia - La suave melodia
- Rocco Greco (Nápoly 1657 – Nápoly1718)
Sinfonia
- Alessandro Scarlatti (Palermó 1660 – Naples 1725)
D-moll szonáta két csellóra: largo, allegro, largo, tempo giusto
- Francesco Alborea (Nápoly 1691 – Bécs 1739)
D-dúr szonáta
- Antonio Vivaldi (Velence 1678 – Bécs 1741)
B-dúr szonáta (Nápolyi változat) : largo, allegro, largo, allegro
- Domenico Scarlatti (Nápoly 1685 – Madrid 1757)
Két csemballó szonáta
- Nicola Porpora (Nápoly 1686 – Nápoly 1768)
F-dúr szonáta: senza indicatione, allegro, adagio, allegro non presto
- Salvatore Lanzetti (Nápoly 1710 – Torinó 1780)
A-moll szonáta: adagio, allegro, andante
Ha valóban Bolognában és Emilia Romagna régióban született meg a cselló és repertoárja a 17. század végén, a Nápolyi Királyság a felvilágosodás kezdetén egy olyan virtuóz csellista generáció felnövekedését láthatta, amelynek hírneve utazásaiknak köszönhetően eljutott az európai fővárosokba: Párizsba, Londonba, Madridba és Bécsbe is.
A Les Basses Réunies ezeket a zenészeket emeli a középpontba, akik úttörői és előadói voltak ezeknek a „Cselló-történeteknek”. E zene lényegének és egyediségének könnyebb megértése érdekében azonban az együttes törekszik arra, hogy felfedezhessük bennük eredetüket, a kezdeteket, és a zenében megláthassuk e híres nápolyi iskola születését, amely beragyogta egész Európát. Ez az út a reneszánszban kezdődik, a darabok időrendben követik egymást, melyeket ritka hangszerek - spanyol hatást mutató “velencei” gambák, reneszánsz orgona, az első barokk bőgő, 17. századi olasz csembaló és hegedűk, végül 18. századi csellók és csembaló - alkalmazásával kelnek életre. A koncert csaknem két évszázad zenéjét mutatja be. A cselló és az emberi hang közötti kapcsolat sem merülhet feledésbe: London után Nápoly - a rejtélyek városaként - az opera második európai fővárosává vált, ahol a kasztráltak hangja úgy zengett, mint sehol másutt. Jobban megérthetjük, hogy választott hangszerünk miképpen képes imitálni a dallamot, nagy hangterjedelmének és annak a képességének köszönhetően, hogy érzékletesen vezeti a vokális szólamot, hangzása mélyen megérinti a lelket és az érzékeket.
Első zeneszerzőnk a kihagyhatatlan Diego Ortiz, “a Spanyol”, a hangszeres írás kifejlesztésének európai úttörője, őt követi a madrigalista Carlo Gesuldo darabja, a kevéssé ismert, csembalóra írt “Canzone Francese del Principe”, majd Falconieri „La Suave Melodia”–ja, melyben megfigyelhető a vokalitás és a kísért monódia elve. Rocco Greco és a csellóra írt legelső nápolyi darabok következnek: egy-egy ’sinfonia’ a híres Giovanni Bononcini, Alessandro Scarlatti, Francisco Alborea, becenevén “il Francischiello”, zeneszerzőktől. Ez utóbbi hatására a francia hegedűs Martin Berteau kiváló csellójátékos lett, és akiről Francesco Geminiani azt mondta: ’nem lehet elhinni, hogy egy halandó ilyen isteni módon játszhat, bizony, angyalnak kell lennie...’ Végül Antonio Vivaldi, akinek kiadatlan szonátáit Nápolyban publikálták, a virtuóz Nicola Porpora, és a gáláns Salvatore Lanzetti művei szólalnak meg.
A koncert anyaga a Les Basses Réunies több mint húsz éves kutató-fejlesztő munkájának része, amely során újra felfedezik mind az elfeledett repertoárokat, mind azon hangszereket, melyeken eredetileg ezt a zenét játszották. A hangszerkészítő Charles Riché egy gesztussal járul hozzá e küldetéshez, amely egyesíti a zenét, a zenészt és a hangszert, hisz Bruno Cocset-vel és zenészeivel több csellót, brácsát, hegedűt, basszushegedűt újraalkotott már.
LES BASSES RÉUNIES
Bruno Cocset: gambák, csellók
Bertrand Cuiller: clavecin
Emmanuel Jacques: csellók
Richard Myron: nagybőgő
Szólj hozzá!