Magyar Kincsek
Pesti Vigadó
Schmidt: Változatok egy huszárdalra, zenekarra
Schmidt: Notre Dame – Intermezzo
Schmidt: Fantáziadarab zongorára, zenekari kísérettel
-szünet-
Liszt–Weiner: h-moll szonáta (nagyzenekari átirat)
Berecz Mihály zongora
Concerto Budapest
Vezényel: Keller András
Pozsonyban született és az édesanyja magyar volt, így hát a hazai zenekultúra méltán ítélheti legalább részben a maga feladatának Franz Schmidt (1874–1939) emlékének ápolását és életművének újrafelfedeztetését. A Bécsi Filharmonikusok hajdani szólócsellistájaként, de éppígy a Bécsi Zeneakadémia professzora, sőt rektora gyanánt Schmidt persze elsősorban az osztrák zenetörténet jelesének számít, ám ha a műveibe belehallgatunk, rögvest érzékletessé válik erős kötődése ahhoz a magyaros-cigányos-verbunkos tradícióhoz, amely alkotásaiban a tömény német későromantika hangzásvilágával és szerkesztési elveivel vegyül össze. A koncert programját nyitó 1931-es zenekari huszárdal-variációk mellett mindezt kihallhatjuk második operája, a Victor Hugo regényén alapuló és 1914-ben bemutatott Notre Dame Intermezzójából is: Schmidt ugyanis Esmeralda alakjához félreismerhetetlenül ilyen, számunkra meghitten ismerős motívumokat társított. Zenei anyagával ehhez az operához és annak zenekari közjátékához kapcsolódik a műsoron felhangzó harmadik Schmidt-szerzemény is, amelynek jócskán megkésett ősbemutatójára 2013-ban, Bécsben került sor. Néhány esztendeje ugyancsak posztumusz jelleggel és kéziratból jutott a közönség elé Liszt h-moll szonátájának az a nagyzenekari átirata, amelyet Weiner Leó készített el még 1955-ben.
Szólj hozzá!